Inzulinrezisztencia: betegség vagy állapot?

A nyugati életstílus nyílegyenesen vezet az inzulin hatásának gyengüléséhez, aminek végállomása a 2-es típusú cukorbetegség. Ez pedig az érelmeszesedés folyamatának felgyorsításával korán szív- és érrendszeri betegségeket okoz. Becslések szerint a magyar lakosság 60 százalékánál fennáll az inzulinrezisztencia, ami a cukorbetegség előszobája! Fontos tehát tudnunk róla és tenni ellene!

Mi okozza?

Az inzulinrezisztenciát kiváltó tényezők közül csak egyik a táplálkozás. Én azon további inzulinrezisztenciához vezető tényezőkről szólnék, amelyek nem elég közismertek.

A bélmikrobiom állapota

A táplálkozásról leírtakhoz (Inzulinrezisztensek diétája) egy kiegészítést tennék. Fontos tudnunk, hogy az étrendünk nagy befolyással van a bélben levő mikroorganizmusokra, a bélmikrobiomra. Vannak kedvező, illetve kedvezőtlen hatású baktériumok. Ezek aránya a legújabb kutatások szerint hatással van a testsúlyunkra és az immunrendszerünk működésére is.

Nagyon fontos úgy táplálkoznunk, hogy elősegítsük a bélflóra kedvező alakulását. Ma már természetes, hogy ha egy gyulladásos betegség kezelésére antibiotikumot ad az orvos, ami rossz irányba tolhatja el a bélflóra baktérium-összetételét is, akkor probiotikus készítmény szedését javasolja mellé, amely elősegíti a bélflóra regenerálódását. Ugyanezt el lehet érni élőflórás joghurt, illetve kefir fogyasztásával is! Nagyon fontos, hogy csak indokolt esetben szedjünk antibiotikumot a bélflóra egészségének védelme miatt. Táplálékaink közül a finomított szénhidrátok kedvezőtlenül hatnak a bélflórára, a zöldségfogyasztás pedig kedvezően!

Mozgáshiány

A második tényező, ami inzulinrezisztenciához vezet, az a mozgásszegény életmód. Ha nem mozgunk, akkor ellustulnak az izomsejteken levő receptorok (érzékelők), amelyek szabályozzák a cukor bejutását az izomsejtekbe. Ezeknek az érzékelőknek a működéséhez inzulin kell. A rendszeres mozgás aktiválja őket, ezáltal kevesebb inzulin elég a vércukorszint csökkentéséhez. Sajnos nagyon keveset mozognak a mai fiatalok, és egyre több felnőtt dolgozik ülő munkakörben, ami hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához.

Stressz

Harmadik tényező a stressz! Saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy egyre több a feszült, ideges ember. Fontos lenne tudatosítani, hogy a családi, munkahelyi konfliktusok egészségkárosító hatásúak! Stressz során a szervezetben olyan hormon, nevezetesen a kortizol termelődik, amely emeli a vércukorszintet. Ezt még a múlt század 30-as éveiben, a magyar származású Selye János professzor mutatta ki. A kortizol vércukorszint-emelő hatását a szervezet többlet-inzulintermeléssel próbálja csökkenteni, ami tartós fennállás esetén az inzulin hatásának csökkenéséhez, vagyis inzulinrezisztenciához vezet.

Bioritmus

A negyedik tényező, ami az inzulinrezisztenciához hozzájárul, a megváltozott bioritmus. Az ép hormonális működés feltétele lenne a megfelelő alvásidő, lehetőleg a nappal és az éjszaka ritmusának megfelelően. Manapság sokan dolgoznak váltakozó műszakban, a szervezetük nem tudja kipihenni magát. Ez is egyfajta stressz a szervezetnek és a hormonrendszer működését megzavarja.

Sok vegyi anyag

Az ötödik tényezőnek a bennünket körülvevő sok-sok vegyi anyagot említem, amelyek befolyásolják a hormonok hatását, így az inzulinét is. A médiában sokat hallani a műanyagokban levő káros anyagokról. Állatkísérletes vizsgálatokban bizonyos vegyi anyagokkal inzulinrezisztenciát lehetett okozni. Ma már lehetetlen kiküszöbölni a vegyszerek használatát, csak annyit tehetünk, hogy amennyire lehet, próbálunk vegyszermentes, megbízható zöldségeket venni, a megvett árut alaposan megmosni. Fontos, hogy környezetbarát, lebomló anyagokat használjunk, és minél jobban visszaszorítsuk a káros műanyagok használatát.

Összefoglalva tehát az inzulinrezisztencia okai: a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a stressz, az alváshiány és a vegyi anyagok.

Milyen tünetei vannak?

Az inzulinrezisztencia eleinte tünetmentes. Felhívhatja rá a figyelmet a szénhidrátban dús étkezést követő éhségérzet, a gyengeség, álmosság, a szénhidrát utáni vágy, a hangulatzavar és indulatosság, ami étkezésre javul. Ha a testsúly is növekedni kezd, akkor már gyakran a menstruációs ciklus is zavart szenved, csökken a fogamzó- és termékenyítő-képesség. Ezzel már orvoshoz fordulnak az érintettek.

Hogyan diagnosztizáljuk az inzulinrezisztenciát?

Ma a szakma az úgynevezett HOMA indexet használja, amelyet az éhomi vércukor szintjéből és az inzulinszintből számolunk ki egy képlet segítségével: éhomi vércukor × éhomi inzulin/22,5. Ha a hányados 2 felett van, akkor inzulinrezisztencia igazolható.

A vizsgálat azt mutatja ki, hogy az éhomi vércukorértékhez mekkora inzulinszint társul. Értelemszerűen, ha magasabb az inzulinszint, akkor rosszabbul hat a hormon, vagyis inzulinrezisztencia áll fenn.

Ha a betegnek étkezés után 2-3 órával éhségérzete van, el szoktuk végezni a 4 pontos cukorterhelést úgy, hogy 180 percnél is megnézzük a vércukor- és inzulinszintet. Az esetek többségében azonban felesleges elvégezni a megterhelő és drága vizsgálatot. Egész egyszerűen meg kell kezdeni az inzulinrezisztenciát csökkentő táplálkozást, illetve életmódot, és javulni fognak a tünetek! Egyébként az étrend és a többi életmódi tényező betartása az egész népesség szintjén fontos lenne!

Az inzulinrezisztencia kezelése

Az inzulinrezisztencia kezelése során mind az öt fent említett tényezőre hatnunk kell, ami nem egyszerű feladat! Főleg azért nem egyszerű, mert „szembe megy” a ma elfogadott életstílussal.

Nagyon nehéz változtatni szokásainkon. Ennek külső és belső okai vannak. Tapasztalatom szerint nagyon hasznos egyénileg konzultálni dietetikussal, aki testalkatunk, szokásaink, munkakörünk szerint segít a megfelelő étrend kialakításában. Bár luxusnak tűnik, de ma már sok helyen elérhető személyi edző segítsége a mozgásprogram megtervezéséhez, és az erre fordított pénz is megtérül! Fontos ápolni lelki egészségségünket is, és ha lehet, el kell menekülni a tartós stresszel járó munkahelyről. Nehezebb azoknak a helyzete, akik több műszakban dolgoznak. A társadalomnak kellene arra törekedni, hogy minél kevesebben dogozzanak éjszaka, lehetőleg csak ott, ahol a munkafolyamat másképp nem végezhető. A környezeti mérgek mennyiségének csökkentése részben társadalmi feladat, de az egyén is tehet a vegyszermentesebb életért, például a szelektív hulladékgyűjtéssel!

Az inzulinrezisztencia kezelésére ma az egyetlen hivatalosan elfogadott hatóanyag a metformin. A metformin javítja az inzulin hatását a máj- és izomsejteken, és kissé csökkenti az étvágyat is. A 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használt egyéb gyógyszerek javítják az inzulin hatását, de ezekkel még kevés a tapasztalat inzulinrezisztenciában.

A nem receptköteles hatóanyagok közül eddig a mioinozitolról igazolódott, hogy javítja az inzulinrezisztenciát, ezért a mioinozitolt megfelelő mennyiségben tartalmazó táplálék-kiegészítők is hasznosak lehetnek.

Betegség vagy állapot?

A címben feltett kérdésre a válasz: az inzulinrezisztencia olyan állapot, amely beavatkozás nélkül betegséghez vezet. A jó hír, hogy egészségesebb életmóddal meg lehet előzni, és ha már kialakult, vissza lehet fordítani a folyamatot.

Dr. Rakk Erika

Belgyógyász-diabetológus szakorvos. 1995 óta dolgozik a Veszprém Megyei Kórház belgyógyászati és diabetológiai szakrendelésén. Érdeklődési területe a diabétesz és társuló betegségei: az elhízás, a hipertónia és a lipidanyagcsere-zavarok kezelése, valamint a páciensoktatás és a diabétesz megelőzése. 1998 óta orvos tanácsadója a Veszprémi Diabétesz Klubnak, valamint a Magyar Diabetes Társaságot képviseli az Európai Diabétesz Társaság (EASD) Edukációs Munkacsoportjában.