Étkezési zavarok diabéteszesként
Rengeteg lelkes önkéntes és a Sportos Cukrosok segítségével új típusú edukációs programot hoztak létre, amelybe érintetteket és szakembereket is bevontak, céljuk a nehezebb témák közös feldolgozása, egyes tabuk ledöntése. Ez az írás csupán kedvcsinálója a programnak.
Mit nevezünk étkezési zavarnak?
Ha a legmoderáltabb kutatások eredményeit nézem, akkor is 10 százalék feletti a diabéteszes fiatalok körében az étkezési zavarral küzdők aránya. Minden tízedik! Elképesztően magas ez a szám!
- Anorexia nervosa: olyan testképzavarral járó kórkép, amelyben a betegek rendellenes félelmet élnek meg a súlynövekedéstől, ez pedig általában táplálékmegvonáshoz, rossz tápláltsági állapothoz és nagymértékű súlyvesztéshez vezet, ami párosulhat túlzott fizikai aktivitással.
- Bulimia nervosa: szintén testképzavarral járó rendellenesség, ami falási rohamokkal, majd a súlygyarapodás elkerülésére önhánytatással, hashajtók, vízhajtók használatával jár.
Persze van egyéb kategória is, mint a túlevés. Ezek klinikai kritériumai igen szigorúak, ezért ritkán jut el a beteg a konkrét diagnózisig. Fennállhatnak önmagukban, vagy a diabétesszel együtt is.
Étkezési zavarok napjaink társadalmában | |||
---|---|---|---|
Nők |
0,9–1,5% |
Férfiak |
0,5% |
Kamasz lányok |
3,8% |
Kamasz fiúk |
1,5% |
Diabos kamasz lányok |
37,9% |
Diabos kamasz fiúk |
15,9% |
Ami minket érint: diabulimia
Itt gyakorlatilag az inzulin be nem adásával próbál súlyt veszíteni a delikvens. Ez egyértelműen eredményezi a diagnózis előtti vagy ahhoz hasonló életveszélyes állapotokat. Mégis, a kutatások szerint a diabétesszel élő nők 30 százaléka kipróbálja az inzulinmegvonással történő súlycsökkentést élete során legalább egyszer. Ráadásul a diabosok inkább fordulnak ehhez a megoldáshoz, mint hashajtókhoz vagy a hánytatáshoz, olyan helyzetbe sodorva magukat, amelyben háromszor nagyobb arányban és 13 évvel hamarabb halnak meg a kortársaikhoz képest.
Az érintettek köre kiskamaszkortól a fiatal felnőttkorig terjed. Kutatások kimutatták, hogy a 7 éves kor előtt diagnosztizáltak esetében jóval kisebb eséllyel alakulnak ki étkezési zavarok, mint a 7 és 19 éves kor között diagnosztizált cukorbetegeknél. Főleg nőkről beszélünk, de nem kizárólagosan.
Miért nem foglalkozunk vele?
Annak, hogy az érintettek nem kerülnek megfelelő gondozásba, millió oka van. Most csak néhányat említek.
A diabulimiának a mai napig nincs klinikai definíciója, azaz ez a betegség orvosi szempontból nem létezik. Étkezési zavart nem szűrünk itthon, többségében rövidek és felületesek az orvosi konzultációk.
Nagyon szigorúak a táplálkozási zavarok kritériumai. De a beteg attól még beteg, ha nem éri el ezeket a követelményeket, viszont ez jó alapot ad az orvosnak saját maga és a beteg megnyugtatására: nincsen baj.
A betegek kifejezetten jól titkolják étkezési zavarukat, sokáig maguk előtt is tagadják. Aminek a létezéséről sem tudunk, azzal hogyan foglalkoznánk, hogyan kérnénk segítséget?
Hallgasd meg a beszélgetést e témáról: https://youtu.be/GBTEnccgMIM
Ha érdekelnek az okok, a tünetek vagy a jelek, amelyeket észrevehetsz szülőként, családtagként vagy barátként, ha érdekelnek a megelőzés és a kezelés lehetőségei, akkor ajánlom még figyelmedbe a Terápiás Központ honlapját, a DiabAnyu és a diabmesék blogokat.
Bády Diána