Diabéteszegyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Nyír-Diabet
2008-ban alakult az egyesület, személyes motiváció alapján. Kislányom 2006-ban lett 1-es típusú diabéteszes, akkor 9 éves volt. Nem tudtam lelkileg feldolgozni a betegségét, dr. Kántor Irén, Eszter lányom kezelőorvosa látta a gondomat, és összeismertetett egy szintén 1-es típusú családdal. Akkor szembesültünk azzal, hogy mekkora segítség egy közösség. Így alakult meg az egyesület. Programjaink nyitottak minden Szabolcsban élő 1-es típusú cukorbeteg gyermek és családjuk számára. Dr. Kántor Irén, a szabolcsi gyermekek kezelőorvosa alapító tagja az egyesületnek, minden rendezvényen jelen van.
2008-tól rendszeresen megtartjuk késő ősszel az adventi délutánt, kora tavasszal a farsangi délutánt. Ilyenkor figyelünk arra, hogy amíg a gyermekek játszanak, a szülők információhoz jussanak. Célunk, hogy közösséget alakítsunk ki a családokból, tudjuk, hogy a közösség ereje a legnagyobb segítség a betegség elfogadásában.
2012-ben volt az első kamasztáborunk, azóta minden évben elviszünk 20-25 fő 1-es típusú diabéteszes gyermeket táborozni. Mindig fantasztikus hangulat jellemzi a nyaralást.
Közben a lányom felnőtt egyetemista lett. Ő az, aki összeállítja a programokat, koordinálja a többi egyetemista önkéntest, akik között van 1-es típusú diabos, és olyan, aki közel áll a diabéteszhez.
2017-ben az Accu-Chek jóvoltából Főzőklubot tudtunk létrehozni. Évente 4 alkalommal jöttünk össze egy 6 állásos konyhában. Itt szintén fontos volt számunkra a szénhidrátszámolás megtanítása, a helyes étkezés kialakítása mellett a közösségépítés. Ennek érdekében külön korosztályba tartozókat hívtunk meg a konyhába, kamaszokat és kisgyermekeket szüleikkel. Fontos volt, hogy vidámság legyen, ezért mindig tematikuson építettük fel a délutánt. Így volt farsang, halloween, street food. Ezeket az alkalmakat Kicsák Marian dietetikus koordinálta. (Lapunk több alkalommal beszámolt róla – a szerk.)
Rendszeresen bemegyünk a frissen diagnosztizált cukorbetegekhez a kórházba. Tudom, hogy csak a sorstársak tudnak igazán erőt adni a betegséghez.
2017 óta rendszeresen megyünk általános iskolákba és óvodákba pedagógusoktatásra. Kidolgoztunk egy közel 50 perces oktatóanyagot, ebben olyan információkat gyűjtöttünk össze, amit tudni kell a tanároknak. A látogatásaink gyakorlatiasak, viszünk magunkkal pent és pumpát, szenzort, vércukormérőt. Lehetőség van megérezni az inzulin szagát, és a pennel még egy játék babába is beleszúrhatnak.
2018-ban részt vehettünk Siófokon a Tour de Hongrie megnyitóján, alkalmunk volt beszélgetni a cukorbeteg versenyzőkkel. Ugyanebben az évben minket ért a megtiszteltetés, hogy Nyíregyházán megszervezzük a Gyermekdiabétesz Kongresszust. Városunkba látogattak el az ország minden pontjáról a diabetológus szakorvosok, szakápolók, dietetikusok. A visszajelzések nagyon megtisztelőek voltak, nagy erőt adott ez a civil munkához. Büszkék vagyunk a sok gratulációra és az elismerő szavakra.
2019-ben az Erzsébet tábor (Jónak lenni jó műsor) jóvoltából napközis tábort tudtunk szervezni a kicsiknek. Sikerült megszervezni a családi tábort is, amit már régóta szerettünk volna.
Novemberben elfogadta meghívásunkat Pantyi Petra, így a Reggelim a vacsorád című kisfilm nálunk is levetítésre került.
A 2020-as évet világnapi fotózással kezdtük. Fotóstúdióba vártuk a gyermekeket, ahol profi fotós készítette a képeket. Ahogy a nyitó képen is látható, nagyon jól sikerültek és nagyon jó hangulat volt.
Még sikerült március 7-én megszervezni a szenzoredukációt a nyíregyházi megyei könyvtárban. Teltházas volt az esemény, sajnos innentől kezdve már a járvány miatt nem tudtuk folytatni programjainkat. De már készülünk a seregélyesi ottalvós és napközis táborra. Már a családi tábor időpontja is megvan.
2006-ban megváltozott az életem, amit anyaként akkor átéltem, azt nem tudom szavakba önteni. Ez a betegség megviseli a gyermeket, a szülőt, de még a testvért is. Éreztem, hogy tennem kell valamit, a gyermekemért, magamért, a családomért. Most már tudom, hogy a legjobb döntés volt az egyesület létrehozása. Nagyon sok erőt adott nekem, és bízom benne, hogy a sorstársaimnak is. Hiszem, hogy a közösség ereje nélkülözhetetlen a betegség elfogadásában.
Szabóné Balogh Zsuzsa