Feltöltés dátuma: 2020.05.17.

Szülői motivációk a szenzor- és pumpahasználat választásában

Amint egy gyermeket 1-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizálnak, azonnal megkezdődik az inzulinterápia, amely onnantól a család életének részévé és a mindennapok velejárójává válik. Napi rutinfeladat lesz az inzulin beadása és a vércukorértékek meghatározása. Ezek a tevékenységek különböző eszközök használatát igénylik, és a gyermekeket gondozó szülők, családtagok az orvossal egyeztetve döntenek arról, hogy mit válasszanak az inzulin adagolására és a vércukorértékek megállapítására.

Illusztráció

A Szegedi Tudományegyetem Egészség-gazdaságtani Intézetében 2018-ban egy online kérdőíves kutatást indítottunk azzal a céllal, hogy megtudjuk, az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermekek szülei milyen szempontok alapján választanak gyermekeik számára kezelési technológiát.

A közösségi médiában, illetve hírlevélben megosztott kérdőívet összesen 318 szülő töltötte ki, 92 százalékuk nő volt. Mivel azt kértük, hogy a gyermek diabéteszének ellátásával elsődlegesen foglalkozó szülő töltse ki a kérdéssort, kiderült, a diabétesz gondozásával döntően az édesanyák foglalkoznak.

A kérdőívet kitöltő szülők diabéteszes gyermekeinek közel fele 6–12 éves, és háromnegyede 18 év alatti iskoláskorú. A gyerekek diagnózisban eltöltött ideje pedig háromnegyed részben, egyenlő arányban öleli fel az 1–2 éves, a 3–5 éves és az 5–10 éves időtartamot (1., 2. ábra).

1. ábra. Diabéteszes gyermekek életkora
1. ábra. Diabéteszes gyermekek életkora
2. ábra. Diabéteszben eltöltött idő
2. ábra. Diabéteszben eltöltött idő

Mivel mérik a vércukorszintet és milyen inzulinadagoló eszközt társítanak hozzá?

Mint a 3. ábrán látható, a kérdőívet kitöltők között a vércukormérő és pen kombináció használata (127 fő) kétszer olyan elterjedt, mint az összes többi, és a másik három lehetőség előfordulási gyakorisága szinte azonos (vércukormérő és inzulinpumpa: 68 fő, szenzor és pen: 59 fő, szenzor és inzulinpumpa: 64 fő).

3. ábra. Technológiahasználat megoszlása
3. ábra. Technológiahasználat megoszlása

Míg a kizárólag vércukormérőt használók (195 fő) csak alig több mint harmada használ inzulinpumpát (68 fő), addig a szenzort használók (123 fő) több mint fele pumpával adagolja az inzulint (64 fő). Az inzulint pennel adagolók (186 fő) közel egyharmada használ szenzort (59 fő). A pumpahasználók (132 fő) pedig közel fele-fele arányban (68, illetve 64 fő) használnak vércukormérőt és szenzort.

A következőkben a kérdéseinkre adott válaszok közül minden esetben a három, leggyakrabban megjelölt válaszlehetőséget mutatjuk be.

Szenzor melletti érvek

A szenzorhasználat mellett szóló, leggyakrabban megjelölt válaszok a biztonságérzetre (89 százalék) vonatkoztak, hiszen a szövetközi cukor folyamatos mérésének köszönhetően friss adatok állnak rendelkezésre és van információ az éppen aktuális állapotról. A szenzorhasználat által könnyebben menedzselhető rendkívüli helyzetek (85 százalék) jelentősen befolyásoló szempont a választás során, mivel az ujjbegyes vércukorméréssel ellentétben a folyamatosan mért, jelzett és riasztott értékeknél az azonnali beavatkozás lehetőségét teremti meg. Az adatgyűjtés és az így lehetővé váló könnyebb trendábrázolás (70 százalék) szintén meghatározó szempont a konzekvenciák leszűrése és a beállított inzulinterápia hatásának elemzése, meghatározása során.

Szenzorhasználat elleni érvek

A szenzorhasználat mellőzésének leggyakoribb oka az anyagi lehetőségek hiánya (59 százalék) volt, mivel a kérdőíves megkérdezés idején a szenzor egyedi méltányossági támogatás igénylése mellett vagy a családok saját forrásból történő finanszírozásával volt igénybe vehető. (Ez 2020. január 1-jétől megváltozott – a szerk.) A gyermek elutasítása (41 százalék) ugyancsak nagyon sokszor említett tényező, hiszen bár a terápiás döntéseket nem a kiskorúak hozzák meg, a hatékony kezelés érdekében aktív és segítő együttműködésükre van szükség, ezért a szülők az ő akaratukat is figyelembe veszik.

A technikai problémáktól való félelem (15 százalék) szintén a szenzorhasználat ellen szólt, hiszen az eszköz kezelését el kell sajátítani, a gyermekeknek és a terápiában részt vevő további személyeknek meg kell tanítani, és természetesen előfordulhat a folyamatos használat melletti fizikai meghibásodás is. Viszont azt is láthatjuk, hogy az utóbbi tényező már nem meghatározó, hiszen annak ellenére, hogy ez a harmadik leggyakoribb válasz, ezt már csak a válaszadók kis hányada jelölte meg.

Inzulinpumpát választók indokai

Az inzulinpumpa használata mellett szóló leggyakoribb (86 százalék) érv szerint a pumpával az inzulinigény pontosabban állítható be mint pennel, a több adagolási intervallum megadási lehetőségének és a kisebb adagolási lépésközöknek köszönhetően.

A megkérdezettek ugyancsak kiemelten sokszor említették, hogy a pumpa használatával nem kell manuálisan naponta többször szúrni (81 százalék), mivel az inzulinbevitel a bázis adagolásával automatikus, a bólusok beadása is kézi programozással történik, továbbá kevesebb fizikai sérüléssel jár. Az eszköz használatával a gyermekeket éjszaka is nagyobb biztonságban (63 százalék) érzik a szülők.

Inzulinpumpa elleni érvek

Az inzulinpumpa használatának mellőzésére bejelölt válaszok között a leggyakoribbnak a gyermek elutasító magatartása (64 százalék) bizonyult, a szülők figyelembe veszik a gyermekek akaratát, hiszen az ő tevékeny közreműködésük szükséges az eszköz használatához.

A technikai problémáktól való félelem (32 százalék) a második leggyakoribb válasz az elutasítás tekintetében, mivel az eszköz kezelése és a használat során is előfordulhatnak nem várt nehézségek, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek, és rövid távon kihathatnak a vércukorértékekre is.

A pumpa elutasításának oka még a penes kezeléssel való elégedettség (30 százalék), ami miatt nem remélnek a kezelési mód váltása esetén nagyobb hatékonyságot. Érdekes megemlíteni, hogy az inzulinpumpa választásánál a szülőket legkevésbé befolyásoló tényező az volt, hogy magyarázkodni kellene idegeneknek a gyermek által viselt eszköz miatt.

Mivel a kérdőíves megkérdezés 2018 nyarán történt, így a felmérés adatai a 2020. január 1-től érvényes új, az 1-es típusú diabétesz támogatási rendszerének bevezetése előtti eredmények. Ebben az időszakban a szenzorok támogatása még egyedi méltányosság szerint történt. Mivel a szenzorhasználat mellőzésének legfőbb oka a felmérés szerint a magas költségekben keresendő, így a nemrég megnyílt támogatás számottevő változásokat idézhet elő a technológiahasználatban. A változások nyomon követésére felmérésünket a közeljövőben tervezzük megismételni.

Tesch Zsanett
Horváth Mária Dóra
Dr. Buzás Norbert

Megjelent a diabetes2020/2. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!