Pest megyei diabéteszegyesületek
„Közös út” Cukorbetegek Egyesülete – Monor
1998. június 8-án megalakult és bejegyezték a bíróságon a monori „Közös út” Cukorbetegek Egyesületét. Hatvan taggal indultunk, az első egyesületi vezető Kocsisné Hering Irén volt.
Akkoriban Gyálon már sikeresen működött a cukorbetegek egyesülete, amelynek vezetője Király Sándor volt. Ő támogatta azt a néhány elszánt embert, akik házról házra járva keresték a cukorbetegeket, és meggyőzték őket, hogy problémájukkal forduljanak a közösséghez, mert együtt, „közös úton” könnyebben találnak megoldásokat. Az első orvosi előadást a város belgyógyásza, dr. Kovács András tartotta. Sajnos ő már nincs közöttünk, de jobbnál jobb orvosok követték, sikerült meghívni Fövényi főorvost, állandó előadónak megnyertük dr. Kiss Évát és dr. Bandur Szilviát, aki a kiscsoportos oktatóprogramunk mentora is volt.
Monoron három diabetológus látja el a város és a környező falvak diabetológiai szakrendelését.
Egyesületünknek jelenleg 102 fő regisztrált tagja van. Az oktatóprogramok mellett minden alkalommal mérünk vércukorszintet és vérnyomást, ritkábban koleszterinszintet. Az előadásokhoz kapcsolódóan szemnyomásmérést, csontsűrűségmérést és lábvizsgálatot is tartunk alkalmanként.
Évente többször megyünk kirándulni az ország valamelyik gyógyfürdőjébe, részt veszünk a városi rendezvényeken, amelyeken szintén szűrővizsgálatokat végzünk. Kis csoport jár rendszeresen jógázni, és a csütörtöki nordic walkingon is ott van a csapat.
Egyesületünkben igazi mérföldkőnek számított, amikor taglétszámunk elérte a 230-at, és így a város legnagyobb és egyben legaktívabb civil szervezete lettünk. Ekkor kezdtük el a kiscsoportos oktatóprogramunkat, amelynek lényege, hogy interaktív formában tanulhatunk az orvosoktól, szakápolótól, dietetikustól.
A városban a védőnői hálózattal vagyunk kapcsolatban, szerveztünk együtt városi egészségnapot, összekötve az anyatejes világnappal. Próbáltunk nyitni a gyerekek felé, és megszerveztünk egy találkozót, „Cukorbeteg gyermek az óvodában” címmel, mert szerettük volna, ha találkozik a szülő, a pedagógus és az orvos.
Csatlakoztunk a CEOSZ-hoz, így tudjuk tartani a kapcsolatot az ország több, cukorbetegek érdekében alakult egyesületével. A CEOSZ segítségével jutott hozzá minden tagunk a Lépésről lépésre a cukorbetegségről című könyvhöz, amelynek hasznosságát bizonyítja a tagjaink által kitöltött tesztek egyre jobb eredménye.
A monori Lions klub segítségével a Nagybecskereki Cukorbetegek Egyesülete felvette velünk a kapcsolatot.
Az elmúlt időszakban nagy segítségünkre volt dr. Keresztúri Imre, aki amellett, hogy háziorvosi teendőket lát el, Monoron aktívan részt vesz a mentősök és az ügyeletes orvosok munkájában. Kúti Ildikó gyógytornász minden hónapban megmozgatja sorstársainkat. A mentőszolgálat részéről Molnár Tamás ellát minket hasznos tanácsokkal.
Szeretnénk tovább folytatni mindazt, amit elkezdtünk. Sajnos tagságunk megöregedett, egy kicsit megfogyatkoztunk, ezért úgy döntöttünk, hogy a kiscsoportos oktatóprogramunkat átváltoztatjuk nagyobb csoportosra. Erősebb hangsúlyt szeretnénk helyezni a számonkérésre, hogy ellenőrizni tudjuk, milyen témában kell tanácsokat adni.
Sajnos a jelenlegi helyzet megállásra kényszerített minket. A koronavírus miatt veszélyeztetettek vagyunk, igyekszünk vigyázni magunkra, és mivel a technika a segítségünkre van, egymásra is odafigyelünk.
Jámbor Miklósné