Hogyan őrizzük meg az egyensúlyunkat krízishelyzetben?
Krízisről akkor beszélünk, ha olyan, külső események hatására kialakuló lélektani állapot jön létre, amelyben a lelki egyensúlyunkat veszélyeztető körülményekkel kerülünk szembe, és ezek közelsége szinte mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik számunkra. Ezeket a problémákat nincs módunk elkerülni, és nem tudjuk megoldani sem az aktuálisan rendelkezésünkre álló, szokásos problémamegoldó eszközeinkkel.
Először is fontos tudatosítanunk, hogy a krízisekkel való megküzdésben többé-kevésbé mindannyiunknak vannak tapasztalatai. Aki házasodott, elvált, szakított, aki felmondott, kirúgták, aki költözött, akinek gyereke született, aki megbetegedett, meggyógyult, ismeri ezt a helyzetet. Mindannyiunknak van egy saját személyes cselekvési, megküzdési repertoárunk, tudjuk, hogy általában mi szokott segíteni, azaz van mintánk. A megküzdés aktív folyamat, amelynek során a személy kontrollt szerez a körülötte, illetve vele történő események felett, tehát nem elszenvedi, hanem alakítja a saját külső-belső történéseit.
Ha általános és aktuális krízishelyzetről akarunk beszélni, itt a világjárvány: a koronavírus-fertőzés. Állítsuk most ezt a fókuszba, azzal, hogy az itt bemutatott megküzdési stratégia egyéb krízishelyzetekre is működik, természetesen megfelelően „rászabva” az adott problémára. Nézzünk tehát néhány szempontot, ami segítheti mobilizálni a saját erőforrásainkat, így segítheti a kontroll visszaszerzését.
Szabályok betartása
Először is: fontos elfogadnunk, hogy ha nem vagyunk sem virológusok, sem orvosok, akkor bízzunk meg azokban, akik hivatásuknál fogva jobban értenek a vírus megfékezéséhez, és tartsuk be a szabályokat. A helyzet feletti kontroll érzetét minden kézmosással, könyökhajlatba tüsszentéssel, beszedett D-vitaminnal, karanténelőírás-betartással erősíteni lehet.
Az információ szűrése
Fontos, hogy hiteles forrásokból informálódjunk. A félinformáció, a sugalmazás, a „meg nem erősített hírek szerint”, a drámai kifejezések fokozzák a bizonytalanságot, így csökkentik a személyes megküzdés hatékonyságát. Érdemes meghatározni, melyek azok a csatornák, amelyekből biztonsággal tájékozódhatunk. Facebook-felhasználóként szükséges lehet megtisztítani a hírfolyamot is, egyfajta hír-vírusirtást csinálni.
Közösségi média – kommentek
A kommentelés sokszor feszültséglevezetés, amikor az emberek – valódi tét nélkül – szabadon engedik az indulataikat. Érdemes távolságot tartani ezektől, egészen egyszerűen azért, mert az értelmetlen párbeszédekbe való bevonódás többet visz, mint hoz. Spóroljunk meg energiákat azok számára, akik töltenek minket.
Társas támasz
Erőforrásaink azok a „fontos emberek” – barátok, családtagok, segítő kapcsolatok –, akik érzelmi biztonságot adnak számunkra. Bár a korlátozások közepette lesznek, akikhez nehezebb „hozzáférnünk” – de még a karanténból is lehet kapcsolatot tartani telefonon, üzenetekben. Érdemes mindezt tudatosan működtetni, ugyanis ezek az emberek adják nekünk a „folytonosság” érzetét, megéljük a szeretetüket, elfogadásukat, ami a leghatásosabb szorongáscsökkentő.
Professzionális segítő kapcsolat
Ha úgy érzed, hogy egyedül nem tudsz megküzdeni a feszültséggel, fordulj szakemberhez. A különböző, ingyenesen hívható krízis-vonalakhoz is fordulhatsz, de sok pszichológus is átállt online konzultációs formára a krízis idejére.
Felelősségvállalás magadért, másokért
Minden jelenlegi önkorlátozás annak az elfogadása, hogy össze vagyunk huzalozva egymással. Itt most nem a versengő stratégiák visznek valamerre, hanem a kooperatívak. Ha én vigyázok magamra, azzal vigyázok a többiekre, azok gyerekeire és idős szüleire is. Jelen pillanatban az „én” és a „mi” érdeke pont ugyanaz. Ebben van valami nagyon megnyugtató.
A tudat, hogy ennek vége lesz
Mert vége lesz. Minden krízisnek vége lesz egyszer. De nem mindegy, közben hogyan bánunk magunkkal, másokkal, a félelmeinkkel, a lehetőségeinkkel. Mit tanulunk magunkról, hogyan nézünk majd vissza erre az epizódra?
