Országos Gyermediabétesz Nap Zalaegerszegen
Ez év január 11-én 15. alkalommal került megrendezésre az Országos Gyermekdiabétesz Nap. A programot ezúttal a Zalaegerszegi Szent Rafael Kórház gyermekosztályának diabéteszgondozója és az ő tevékenységüket támogató Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány szervezte.
Legyen a novemberi diabétesz világnapja mellett olyan fórum is, ahol a gyermekkorú cukorbetegségben szenvedők, valamint hozzátartozóik szűk körben találkozhatnak, beszélgethetnek, bizalmas légkörben megoszthatják egymással ismereteiket, kétségeiket, eredményeiket – ezt szerették volna a gyermekdiabétesz napjának ötletgazdái és szervezői megvalósítani.
– A diabétesz világnapja mindenkinek szól, a gyermekdiabétesz napján viszont a fiatal 1-es típusú cukorbetegek vannak együtt. A gyermekkori diabéteszesek egész más életvitelt és kezelési formát igényelnek – nyilatkozta lapunknak Péterné dr. Buzogány Mária, a rendezvény főszervezője, aki a megyeszékhely kórházában működő gyermekdiabétesz-központ diabetológusa.
– A 2-es típusú cukorbetegeknek sem könnyebb, de ők felnőttek, önmagukat kontrollálják, a gyerekek több odafigyelést igényelnek.
A gyerekeket játékos vetélkedő keretében animátorok szórakoztatták, a Zalaegerszegi Női Szalon pedig kézműves programokkal és arcfestéssel várta a kicsiket. Mindeközben a felnőttek kerekasztal-beszélgetésen a szenzorokkal kapcsolatos legfrissebb ismeretekről tájékozódhattak.
– Annál jobban tud a gyermek együtt élni cukorbetegségével, ha ő és a családja minél többet tud – magyarázta Buzogány doktornő. – Ez életforma, a világutazó hölgy nem teljesíthette volna nagy álmát, ha nem tudja, mi az a szénhidrát, hogyan kell az inzulindózisát igazítani, miként reagál a szervezete.
A főszervező ezzel a kerekasztal-beszélgetés azon részére utalt, amikor a helyi gondozó már felnőtt cukorbetegeinek életútját ismerhettük meg: egy többgyerekes édesanya, egy világutazó gyógytornász, egy korábbi teniszbajnok történetét, valamint egy fiatalemberét, akinek a cukorbetegsége adta párja számára az ösztönzést, hogy dietetikát tanuljon.
– Rendszeres önellenőrzés nélkül nincs élet. Azért akartam ezeket az életutakat bemutatni – mesélte a főszervező –, hogy a vendégek lássák, nem kell félni a céloktól, csak azért, mert diabéteszes valaki.
Buzogány doktornő szerint a hasonló rendezvények küldetése a szakmai és érzelmi információk átadásában is rejlik. A cukorbetegség diagnózisa egyfajta gyászpillanat, a tehetetlenség és a következményekkel kapcsolatos bizonytalanság időszaka, amit mindenki másképp dolgoz fel. Ebben óriási segítséget nyújtanak a hasonló összejövetelek, hiszen a sorstársak át tudják adni egymásnak tapasztalataikat, élményeiket.
Együtt lehet élni a diabétesszel
Orbán László a Vas megyei Telekesről érkezett családjával és legjobb barátjával, Németh Zoltánnal, akivel rendszeresen gitároznak együtt általános iskolájuk és lakhelyük rendezvényein. A zalaegerszegi program megnyitóján népszerű dallamokat adtak elő. Laci 3 éve diabéteszes, barátja nagyon megijedt, amikor kiderült a cukorbetegsége:
– Megnéztem az interneten, mit kell egy cukorbetegnek csinálnia. Féltem, hogy rossz helyen böki meg az ujját, de az évek alatt megtanulta – magyarázta Zoli. Szerinte nehéz cukorbetegként élni, mivel barátja nem ehet bármikor, meg kell várnia az étkezés idejét. Tesiórákon is oda kell figyelnie, ha alacsony a cukra, akkor nem mozoghat.
Laci szerint együtt lehet élni a diabétesszel. Az elmúlt évek alatt megtanulta, mikor mit kell tennie, az említett testnevelésórák alatt pedig tanárai figyelik a vércukrát, amit a szenzornak köszönhetően bármikor megtehetnek. Zolitól is sok támogatást kap a mindennapokban:
– Amikor alacsony a cukrom, hoz szőlőcukrot, de ez a többi osztálytársamra is igaz. 12-en vagyunk, és mindenki segít. Ebből nincs probléma – mondta a diabéteszes iskolás. A rendezvényen a Zalaegerszegi Torna Egylet futballklubjával közös foci tetszett neki a legjobban, amin csak az öltözéke miatt nem vehetett részt.
A cukorbetegségem inspirál
A zalaegerszegi rendezvényen sok fiatal diabéteszes megmutatta, hogy milyen tehetséges a zenében. Hertelendy Jázmin hegedűjátékával nyűgözte le a vendégeket. Fellépését követően arról mesélt, milyen jó a kapcsolata kezelőorvosával, Buzogány doktornővel, aki, mivel tudta, hogy a zene a szenvedélye, felkérte egy rövid szereplésre. Jázmin nagyon élvezte a vetélkedőt is, sok újdonságot megtudott az orvosok és betegek közti beszélgetésekből. Visszatérő téma szerinte a sport:
– A cukorbetegségem sok dologban inspirál. Azt éreztem, amikor diabéteszes lettem, hogy minél több dolgot ki kellene próbálnom. Régebben már lovagoltam, idén újrakezdtem. Az ilyen rendezvényeken hallottak erősítettek meg ebben. Emellett futok, kondizom. A későbbiekben vagy a zenével, vagy nyelvekkel szeretnék foglalkozni, de érdekel a diabetológia is – mesélte a mihályfai gimnazista.
Jázmin szerint egy cukorbeteg különösen jó diabetológus lenne, mivel személyes tapasztalatokat is át tudna adni betegeinek. Ezzel saját diabetológusára is utalt. Buzogány doktornő ezzel kapcsolatos kérdésünkre kifejtette:
– Egy cukorbeteg diabetológus át tudja élni mind a gyermekek, mind a családok helyzetét. Mindig belegondolok, mi lenne, ha én lennék a fiatal páciensem helyében, és mi foglalkoztatna szülőként.
Lássanak példaképet!
Németh Ferenc büszkén mesélt a kerekasztal-beszélgetésen való részvételének okáról:
– Azért hívott meg a doktornő, mert a mai napig hozzá járok gondozásra a gyerekdiabetológiára, holott 27 éves vagyok, és azt mondja, bent vagyok a top háromban.
A gyerekdiabétesz napja szerinte a példamutatásról szól: a gyerekek ismerjenek meg olyan fiatalabb-idősebb cukorbetegeket, akik teljes életet tudnak élni. Ő annak idején nem találkozott ilyen példaképpel, csak kezelőorvosára, családjára és barátaira támaszkodhatott.
– 12 évesen lettem cukorbeteg, akkor ez ritka betegség volt a környezetemben. Idegenkedve fogadtak, ezért fontos volt, hogy ne csak én vigyem ezt a terhet, hanem a körülöttem lévők is. Fontosnak tartottam, hogy a barátaim, közvetlen környezetem tudják, hogy diabéteszes vagyok – mesélte Ferenc. Ugyanezt teszi a munkahelyén, a munkatársai is tudnak a diabéteszéről. A pályaválasztás során célja volt, hogy olyan kötetlen helyen dolgozzon, ahol szükség esetén szabadon ehet és elláthatja magát. Egy műszaki áruházban értékesítő, ahol ráadásul több tízezer lépést is megtesz naponta. Cukorbetegsége kezdetén a nagymamájának kellett a legtöbbet tanulnia, mivel a szülei dolgoztak és a nagyszülei látták el napközben:
– A nagymamám 70 éves korában újratanult főzni, de teljes mértékben sikerült neki – meséli mosolyogva.
A nagymama szerepét közben átvette az élettársa, aki Ferenc diabéteszének hatására lett dietetikus.
– Amikor a doktornő megtudta, hogy dietetikusnak tanul, kimondottan kérte, hogy jöjjön be velem. Azóta dolgoztak együtt a kórházban is. Ő szigorúbban veszi az eredményeimet, a doktornő a 7-es hemoglobin A1c-re azt mondja, hogy jó, Gréta viszont azt kérdezi, miért nem 6.
Világjáró régi ismerősünk, Renáta
A zalaegerszegi születésű Marton Renáta Nagy-Britanniában él és dolgozik gyógytornászként, de épp Közép-Ázsiából érkezett haza, a gyermediabétesz napjára. (Renátát régóta ismerik olvasóink, első távol-keleti útjáról részletesen beszámolt. Négy hónapra tervezte, majd vásárolt egy kerékpárt, és két év elteltével érkezett vissza biciklin Európába.) Azért mesél szívesen úti élményeiről, mert sok év eltelt, mire nem zavarta a cukorbetegsége. Ha ma nyilvánosan beadja az inzulinját és megkérdezik, mit csinál, népnevelést folytat, korábban tartózkodóbb volt.
Miközben végigtúrázta a fél világot, 4-6 havonta Angliából kapta az inzulinját és a vércukorméréshez szükséges eszközöket, az egészséges táplálkozásra pedig mindvégig oda tudott figyelni:
– Alapvetően rizst fogyasztottam. A rizst ismertem, odakint többnyire csak azt esznek, és egészséges – magyarázta Renáta, aki természetesen folyamatosan mérte a vércukrát, de a két év során nem volt része laborvizsgálatban. – Voltam influenzás, de nem akadt olyan egészségügyi problémám, ami miatt orvoshoz kellett volna mennem. Furcsa, hogy Európán kívül nem árulnak light üdítőket – idézte fel a zalaegerszegi gyógytornász a kontinensen kívül töltött időt. – Ez időnként hiányzott.
Renáta azt is elmesélte, hogy szerinte a diabéteszesek hazai nyomon követése Nyugat-Európához képest szigorúbb:
– Amikor Norvégiában éltem, a háziorvos beállította online, hogy milyen gyógyszereket használok, az összes gyógyszertárban személyi igazolvánnyal kiválthattam ezeket. Az engedély egy éven át volt érvényes, azután is elég volt telefonon felhívni az orvost, hogy újítsa meg.
Édesanyja, Lakos Klára szerint fontos, hogy egy olyan rendezvényen, mint a gyermekdiabétesz napja, a szülők is beszélgessenek egymással. Ő szívesen mesél arról, hogy 27 év alatt mit élt át Renátával, milyen gondjai, örömei akadtak. Renátát serdülőkorában érte a diabétesz.
– Azt mondta, ő egészségesen él, és jobb lenne, ha mindenki ilyen egészségesen élne – idézte fel Klára. A kérdésre, hogy miként fogadta a hátizsákos, motoros és kerékpáros külföldi utak hírét, már nem is ő, hanem lánya válaszolt:
– Amikor nyakamba vettem a világot, már sok éve külföldön éltem. Nagy volt a távolság, amúgy is skype-on beszéltünk. Hogy Angliából vagy Thaiföldről hívom, nem jelentett nagy különbséget – édesanyja közbevágott:
– A körülmények miatt persze izgultam.
József Attila