Bihari Diabétesz Egyesület

Megkésett jubileumi beszélgetés

Miközben folyton arra kérem olvasóinkat, a cukorbetegek közösségeit, hogy írjanak beszámolókat életükről, rendezvényeikről, előfordul, hogy egy szerkesztőségünkbe érkezet tudósítás nem kerül be a lapba, mert különböző szempontok alapján fontosabbnak számító cikkek elfoglalják a helyet.
Így szorult ki a Bihari Diabétesz Egyesület 25 éves évfordulójáról szóló írás. Huszonöt sikeres, aktív éven nem szabad szótlanul átsiklani, így most – amikor már 26 éves az egyesület – beszélgettem Pap Sándorral, aki a kezdetektől elnöke a közösségnek.

Sándor, aki gyógyfoglalkoztató asszisztensként a kórházban dolgozott, 1993-ban lett inzulinos diabéteszes. Évekkel korábban is voltak panaszai, eleinte diétával, majd tablettákkal próbálta karbantartani a cukrát, végül mégis inzulinra szorult.

A diabéteszesekkel akkoriban foglalkozó dr. Kurta Gyula címzetes egyetemi docens, főorvos, valamint dr. Nagy Bertalan diabetológus főorvos kérték meg: hozzon létre egy civil szervezetet. Sándornak mindig fontosak voltak a beteg emberek, szívesen segített mindenkinek, így elfogadta a felkérést, s 25(+1) éve vezeti a Bihari Diabétesz Egyesületet.

Segítők és segítettek

Alapszabályukban megfogalmazták fő céljaikat, s ennek megvalósításáért dolgoznak negyedszázada: a területükön élő betegeknek közvetlen és közvetett szakmai támogatást adnak betegségük kezeléséhez, azért, hogy a diabéteszesek életminősége és életkilátásai javuljanak. Természetesen az egyesület nem veheti át az egyes érintett személyek feladatát, felelősségét, így azt is megfogalmazták: fontos az önnevelés, ennek hatékonyságát tudják növelni.

Annak idején körülbelül 200 fővel alakult meg az egyesület, ma is mintegy 180 tagjuk van. A tagdíj minimális, abból nem tudnának működni, szerencsére vannak támogatóik. Elsőként a város önkormányzatát kell kiemelni, élén a polgármesterrel, dr. Muraközi Istvánnal. Testvérének nevét szintén le kell írni, dr. Muraközi Zoltán, a Gróf Tisza István Kórház főigazgató főorvosa szintén támogatja a cukorbetegek közösségét, kollégáival egyetemben. Az egyesület „saját” dietetikusa a kezdetektől segíti a cukorbetegeket.

Vannak helyi vállalkozások is, amelyek rendszeresen segítik munkájukat, például több gyógyszertár melléjük állt. Természetesen pályázni is szoktak Pap Sándorék, tavaly például jelentős összeget nyertek egy uniós kiíráson. A világnapi rendezvényre fordították a pénzt s a klubfoglalkozásokra járó tagság megajándékozására.

Sikerek és kudarcok

Berettyóújfaluban két cukorbeteg-egyesület működik, a Bihari Diabétesz Egyesület azonban nem csak a városban élő sorstársakon segít. A környéken 10 faluban vannak klubjaik, a Bihari Szociális Szolgáltató Központ biztosítja a foglalkozások helyszíneit.

Pap Sándor és vezetőtársai mandátuma két év múlva jár le. Reméljük, Sándor még sokáig folytatja aktív életét – bár a veséjét már megviselte a diabétesz.

26 év elteltével jogos a kérdés: mit tart az egyesület és saját maga legnagyobb sikerének. „Amikor a Diabétesz Világnapon összegyűlünk, s látom a társaságon az összetartó erőt” – feleli elsőként kérdésemre. Majd folytatja: „Amikor vidéki útjaimon jó értékeket mérek.”

A jó mellett a rosszra is rá kell kérdezni: mit tart legnagyobb kudarcának? – „A fiatalok passzivitását. Nem tudjuk bevonni őket egyesületünk életébe.”

Herth Viktória