Köszönet Vilma tanárnőnek!
Van, amit nem lehet eléggé megköszönni. Hiába keresgél az ember, nem találja a hála kifejezésének módját. Talán az a megoldás, ha megosztjuk másokkal a köszönetet, ha elmeséljük, milyen csodálatos az az ember, akinek hálásak vagyunk. Ezt tette Borbélyné Gulyás Anikó, Tiszaföldváron élő édesanya.

Fiam, Balázs 2006 óta 1-es típusú diabéteszes, jelenleg nyolcadik osztályos. A tanárnő, akinek hálával tartozom, s akiről szeretnék a nagy nyilvánosság előtt mesélni, ötödik óta az osztályfőnöke. Nagyon sokkal tartozunk neki azért, ahogyan kezelte, szemmel tartotta kicsit „más” gyermekemet.
Amikor átvette az osztályt, első dolga volt, hogy velem személyesen egyeztette, mi az, amit tudnia kell a diabéteszről. Az osztálykönyvbe pirossal beírta a gyerek neve fölé, hogy inzulinos cukorbeteg, így minden tanár tudhatta, hogy Balázsra másképp kell figyelni. Megbeszélte kollégáival, hogy Balázs ehet, ihat, szúrhat akár az órák alatt is. Fiam ezzel sosem élt vissza!
Farsangon a nyereménytorta mellett volt egy szelet diabos torta is – Vilma tanárnő vásárolta. Ha ment az osztály valahová, soha nem jelentett neki gondot, hogy én is mentem velük, sőt!
Háromnapos kirándulásra lehetett pályázni a Határok nélkül program keretén belül. Iskolánkból a két hetedik osztály tanulói mehettek, kísérő tanárokkal. A tanárnő a pályázat írásakor megjelölte, hogy egy szülő is menne velük diabéteszes gyermeke miatt. Első körben ezt elutasították a pályázat elbírálói. Nem tudom, mi történt ezután, annyi biztos, hogy a mi tanárnőnk nem adta fel, vinni akarta az én gyerkőcömet is. Végül élményekben gazdag, normál cukis három napot tölthettünk Szlovákiában, Balázs is, én is.
Egy budapesti programra is elvitte Balázst a tanárnő – már nélkülem. Kérte, írjam le, mikor egyen, mikor szúrjon. Felügyelte egész nap, hogy minden időben, rendben történjen. Egész nap idegeskedtem, hívogattam a fiamat (amit persze ő már nagyon unt). A tanárnő azt tanácsolta Balázsnak, minden evéskor, szúráskor küldjön nekem SMS-t: minden rendben van. Onnantól tudtam, nem kell idegeskednem, hívogatnom, mert valóban minden rendben van.
Idén szintén osztálykirándulás – anya nélkül, az osztályfőnöknő már nem igényli a segítségemet. Beírta a telefonjába a velem előzetesen egyeztetett időpontokat, hogy figyelmeztetni tudja Balázst a teendőkre. Napközben kétszer kaptam megnyugtató üzenetet a fiamtól, a tanárnő pedig folyamatosan tette fel a Facebookra a fiamról készült fényképeket.
Ennél jobbat, többet diabéteszes gyermek szülője nem kívánhat! Örökre hálásak leszünk neki a figyelemért, a gondoskodásért, mindenért, amit értünk tett!
Borbélyné Gulyás Anikó