Lang Gusztáv-díj – 2019
Interjú dr. Bakó Barnabással
Minden évben a Civil Fórumon adja át a veszprémi Alapítvány a Cukorbetegekért képviselője a Lang Gusztáv-díjat. Idén lapunk munkatársa, dr. Bakó Barnabás kapta az egyéni és a Tudomány Kiadó a közösségi díjat.
Fontos a személyes példamutatás
– Érettségi után a Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanultam, ahol 1986-ban kaptam diplomát „summa cum laude” minősítéssel. Még ebben az évben megnősültem, majd a feleségemet követve Miskolcra kerültem, a megyei kórházba, ahol kiváló közösségbe csöppentem.
– Miért belgyógyászat? Miért diabetológia?
– A műtétes szakmák nem vonzottak, ugyanakkor szívesen olvasgattam a Magyar Imre és Petrányi Gyula által írt 3 kötetes belgyógyászat tankönyvet. A terápia változik, de a betegségek tünettana a régi, ezért még napjainkban is érdemes belelapozni. Eredetileg az endokrinológia érdekelt, szakvizsgáztam is belőle. Osztályunkon az a hagyomány, hogy az endokrinológusok diabéteszes betegekkel is foglalkoznak, ezért 1998-ban megszereztem a „Magyar Diabetes Társaság Diabetológus Orvosa” minősítést is.
– Mi a diabetológia nehézsége és mi a szépsége?
– A 2-es típusú diabétesz komplex anyagcsere-betegség, nem elegendő a vércukrot normalizálni, kezelni kell a beteg hipertóniáját, vérzsír-eltéréseit, segítséget kell nyújtani a testsúlycsökkentéshez, egészséges táplálkozáshoz. Ez a feladat sokrétű és időigényes, ez adja a nehézségét, de a szépségét is. A diabétesz szövődményei szinte minden szervet érinthetik, ezért a diabetológusok soha nem fognak beszűkülni, minden szakterülethez érteni kell egy kicsit. Még pszichológiai ismeretekre is szükség van, hisz olyan betegeket kell motiválni, akik már belefáradtak a sok vércukormérésbe, diétázásba, inzulinbeadásba, orvoshoz járásba.
Számomra a diabetológia a folyamatos, töretlen fejlődést, megújulást adja. Évről évre számos új gyógyszer jelenik meg, egyre hatékonyabbak, biztonságosabbak, javítják a betegek életminőségét. Ezeket meg kell ismerni, tudni kell használni, ami állandó tanulást, rendszeres továbbképzést kíván. Ha az új terápia javulást hoz a betegnek, az sikerélményt jelent a kezelőorvosának.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a Diabetes magazinnal?
– 2000-ben egy kongresszuson találkoztam Vándorfi Győző főorvos úrral, sokat beszélgettünk, végül megkérdezte: „Fiatal szerzőket keresünk, lenne kedved csatlakozni?” Egyértelmű volt számomra, hogy az ország egyik legismertebb diabetológusának kérdésére csak igennel lehet válaszolni. Tetszik a betegoktatásnak, betegtájékoztatásnak ez a speciális módja. Soha nem éreztem azt, hogy a feladatok túlterhelnének, vagy a határidők teljesíthetetlenek lennének. Jólesett, ha néhány beteg a rendelésen említette, hogy olvasta a cikkemet, és tanult belőle.
– Vállaltad a játékot a szülinapon. Nem féltetted a „tekintélyedet”?
– Örömmel vállaltam, mivel úgy gondolom, hogy szükség van olyan rendezvényekre, amelyek során közelebb kerülünk a betegekhez. Jó lenne, ha minden orvos időnként eltűnődne azon, hogy amit elvár a betegeitől, azt ő maga meg tudja-e csinálni. Nem hiteles az a diabetológus, aki elvárja betegeitől a diéta betartását, ugyanakkor saját ismeretei hiányosak ezen a téren. Fontosnak tartom a személyes példamutatást, legyen szó diétáról, testsúlyról, testmozgásról, dohányzásról.
Herth Viktória