Feltöltés dátuma: 2019.05.01.

Életpéldák

Dr. Szerb János szentesi diabetológus az 1999-es világnapi rendezvényen, Szegeden roppant érdekes előadást tartott „Életpéldák” címmel. A betegséget elfogadó, el nem fogadó, okosan kezelő és félresiklató példákat sorolt fel. Az előadás nyomán készült cikk a Diabetes 2000/6. számában jelent meg.

Az evésbe menekült

A hölgy minden rizikótényezővel rendelkezett, ami a cukorbetegséghez kell, ráadásul édesanyja a diabétesz szövődményeiben halt meg.

1970-ben 60 egység az inzulinszükséglete. 1975-ben vizeletében kóros mértékű a fehérjeürítés, a szemfenéken megjelennek az elváltozások, vércukorszintjét nem sikerül 10 mmol/l alá csökkenteni. Imád enni, minőségi és mennyiségi korlátokat képtelen tartani.

1980-ban háttér-retinopátia jelentkezik, a vérnyomás 175/100, szívpanaszok, terhelésre fullad. 155 cm magas és 88 kg. Bár végez cukorellenőrzést, az ijesztő adatokat nem veszi komolyan.

1990-ben a vizelete soha nem cukormentes, vércukra 9 és 16 mmol/l között ingadozik. 1994-ben romló látás, egyre szűkülő fizikai terhelhetőség, nehezen befolyásolható magas vérnyomás jellemzi. Megjelennek a gyomor- és bélműködési rendellenességek, kedvelt ételei a magyaros, nehéz, zsíros ételek és cukorral készült vajas sütemények.

1996-ban testsúlya 95 kg, nehezen jár, lábai dagadnak, zsibbadnak, a vibrációérzés nagyfokú csökkenése jellemző. Depresszióssá válik, ezért nassol, csokoládét, konyakmeggyet. A laborvizsgálatok már súlyos vesekárosodást jeleznek.

1997-ben pangásos szívelégtelenség, az aorta-billentyű nagyfokú meszesedést mutat. Jobb szemén retinaleválás, kétoldali szürkehályog, a kezelés nem segít, lelkileg összeomlik. Az egyesületi foglalkozásokról távol marad. 1998-ban a nyaki verőér szűkülete is megjelenik, szédül, sokszor fáj a feje. A bal szemen retinaleválási műtét, lényeges javulás nélkül. 1999 júniusában az aorta-billentyű súlyos szűkülete műtéti megoldást igényel, a műtét után két órával eltávozik az élők sorából

Mi a tanulság? Akaratgyengesége miatt a diétát tartani nem tudta, családja nem támogatta. A jövőre nem gondolt, az egyesületi közösségbe tartósan beilleszkedni nem tudott. Magára maradt, az evésbe menekült, ami a végzetét okozta.

Nem akart rabszolga lenni

A 60 éves mezőgazdász – akinek az édesapja 50 éves korában lett cukorbeteg – 1998 őszén hímvesszőjének gyulladása miatt bőrgyógyászaton jelentkezett. Ott már gyanakodtak a cukorbetegségre, a vizsgálat igazolta is a gyanút, 18,3 mmol/l volt az eredmény. A diabetológiai szakrendelésen azonban a beteg nem jelent meg.

Öt hónap múlva – a nem múló panaszok miatt – újra orvoshoz fordult, és eljutott a diabetológiára is. Fél a diétától és mindentől, ami a cukorbetegség kezelésével kapcsolatos, mondta, s olyannyira ellenállt, hogy felmerült a pszichológiai kezelés szükségessége is. Ezt is elutasította. Egy héten keresztül diétával próbálkozott, eredménytelenül.

Mivel a vizeletében aceton is volt, inzulinkezelést javasoltunk, de nem működött együtt velünk: önellenőrzést nem végzett, a naplóba megtévesztő adatokat írt be, gyakran be sem adta az inzulint.

1999 májusában, utolsó találkozásunkkor elmondta, hogy nem akar engedelmes rabszolga lenni, elutasít mindenféle kötöttséget, s nem akarja, hogy a szervezete az inzulint megszokja. Azóta a betegről nem tudunk.

Tanulság: a beteg közreműködése, betegség-belátása nélkül minden próbálkozásunk eredménytelen marad, a szomorú végzet ugyanúgy bekövetkezik, mint az inzulin megtalálása előtt.

Megváltozott

A 49 éves elektromérnökről 1988-ban, gépjármű-alkalmassági vizsgálat során derült ki, hogy diabéteszes. Éhgyomri cukra 9,2 mmol/l volt, 186 cm magas és 98 kg. Édesapja cukorbeteg. Szakrendelésünkre irányították, de nem jelentkezett. Cukormentesen étkezett, de a szénhidrát- és zsírbevitelt nem korlátozta.

Teltek-múltak az évek. Üzemorvosát kereste fel: fáradékonyság, fogyás, jelentős folyadékigény, depresszió, szexuális zavarok jellemezték már. Üzemorvosa rábeszélte, hogy 11 év kivárás után keresse meg a szakrendelést. 1999 májusában sovány, sápadt, életkoránál idősebbnek látszó, szorongással telt, segítségre váró embert ismerünk meg. Elvégeztük a szükséges vizsgálatokat, sokat beszélgettünk, s meggyőztük az inzulinkezelés szükségességéről.

A megfelelő oktatás után, amit ambulánsan végeztünk, példásan végezte az öninjekciózást, az önellenőrzést. Egy hónap alatt sikerült normalizálni az anyagcseréjét, életkedve visszatért, lelkileg megerősödött. Tekintettel munkakörére, lispro inzulinra állítottuk, amely rugalmasabb életvitelt tett lehetővé. A diabéteszre jellemző retinopátia még nem alakult ki, a társuló anyagcserezavart gyógyszeresen kezeljük. Tanácsainkat megfogadja, munkáját tökéletesen ellátja, merevedési zavarai is csökkentek. Legutóbbi HbA1c-eredménye 6,2 volt.

Közel fél év eltelte után kijelenthetjük, az egyik legfegyelmezettebb, önmagára most már sokat adó betegünkről van szó, aki – ha a múltról beszélünk – csak annyit mond: akkor felelőtlen ember voltam.

Már késő, de nem adja fel

A most 70 éves férfi újságíróként dolgozott. Folyton munkakörére hivatkozott, ha azt kérdeztük, miért nem tartja be a diétát. 1991-ig évente 1-2 alkalommal járt szakrendelésünkön, minden alkalommal rossz anyagcsere-állapotban. 1993-ban többször is 19 mmol/l értéket mértünk nála, ezért inzulinkezelést javasoltunk. Végre elfogadta, de a diétát ezután is túl lazán tartotta. Rendszeres szemészeti kezelésre szorult, s megjelentek a diabéteszes láb első tünetei. A vesekárosodás jeleit is észleltük. A beteg hozzáállása ekkor változott meg, érdeklődővé vált, s ezt mind a mai napig megtartotta.

1995 óta a cukorbetegség szövődményeinek kezelése áll a középpontban: üvegtesti bevérzések a szemen, vesefunkció-romlás, mindezek hatására 1998-ban művesekezelés válik szükségessé, 1999-ben megvakul.

Tanulság: 16 évig nem kapott megfelelő kezelést. Magas intelligenciája ellenére sem volt betegségbelátása. Amikor megjelentek a szövődmények, az anyagcseréjét egyensúlyba hozta, ez a folyamatokat lassította, de megállítani nem tudta. Az újságírás lett a végzete, s a bajban a menedéke: látásromlása óta is készít riportokat, dializálása közben 16 orvos-interjút készített, több egészségüggyel kapcsolatos cikke jelent meg. Tisztában van sorsával, annak kimenetelével, mégis úgy érzi, van még feladata e világban. Kitartásáról példát vehetünk!

Dr. Szerb János

Megjelent a diabetes2019/2. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!