A cukorbetegség hiteles története

Diabetes Papirus

Lapunk 20-dik évfordulóján, a veszprémi Arénában neves vendég is köszöntötte az ünneplőket: Maksa Zoltán humorista – ahogy kisebbik fiam mondta: humorász –, aki miután a Diabetes lapot értékelte, „tudományos előadást” tartott a cukorbetegség történetéről, mely a 2009/6. számunkban jelent meg írásban is.

A humor – látják, mi zajlik kis hazánkban, békés átmenet a csődből a káoszba – életeket ment. Én állítom, hogy ez a nemzet azért létezik még mindig a Kárpát-medencében, ettől a rettenetes zűrzavartól átitatva, ami körülöttünk van – de ha visszanézzük az évezredeket, mindig is ez volt –, mert humora van. Szóval a jóisten adott egy olyan pluszpanelt a fejünkbe, amit másnak nem igazán. Azzal, hogy ilyen humorral tudunk felülemelkedni mindenen – legyen az betegség, társadalmi probléma, anyagi helyzet, bármi –, a jóisten a túlélést adta a kezünkbe.

Tisztelettel köszöntöm önöket! Maksa Zoltán egyes típusú humorista vagyok, vagyis hirtelen jelenek meg, nem lehet lelőni és nincs ellenszer.

Annak ellenére, hogy az orvostudomány szerint kétféle diabétesz létezik, szerintem van egy harmadik is. És ebben a hármasban az a jó, hogy ráadásul még igen hasznos vele együtt élni. De nem árulok zsákbamaksát: a diabétesz hármas típusa latinul az úgynevezett Diabetes Papirus, azaz a Diabetes újság. Húsz év gombócból is sok. Bizony, főleg napjainkban, igen kevés sajtótermék éri meg ezt a rekordízű évfordulót. Ha meg is éri, rendszerint korábbi tömegének negyedére olvad, fekete-fehér lesz, de még a kaját sem lehet belecsomagolni, mert fog, az illemhelyen meg kifejezetten dörzsöl. Bevallom férfiasan, nálunk otthon semmilyen újság nincs, mivel én nem tűröm a nyomdafestéket.

De amikor kezembe vettem a Diabetes újság legutóbbi számát, mélységes csalódás lett rajtam úrrá. Hiába lapoztam végig, se egy Győzike-poszter, se Karaj Linda, se orrkontúr-reklám, se részegen hazacibált, kilógó mellű celebet ábrázoló lesifotó nem volt benne. Pedig ennek így nem lesz jó vége! Legalább egy pesszárium horoszkópot elvárnék, vagy egy cikket arról, hogy miért hívja Dundika a lábgombáját Fungikának.

Mindezek helyett egy igényesen kivitelezett, ízléses, közérthető, sőt egyenesen kedves lapot tartottam a kezemben, amely mély empátiával közvetíti a cukorbetegek életét megkönnyítő újdonságokon át az életvezetési tanácsokig mindazt, amivel a betegség pszichésen is elviselhetővé válik.

A cukorbetegséget először Diabetes német-római császár írta le. Ez az írás azonban hál’ istennek nem maradt ránk, mivel elég rossz helyesíró volt. A búr háborúk idején egy török katona betegedett meg először, aki egyetlen szívrohammal elfoglalt egy csokoládéüzemet Alsó-Bajorországban. Népbetegséggé igazából a huszadik század első felében vált. Ekkor Amerikában is megjelent, Hollywoodba például George Cukor vitte be.

A cukorbetegség kezelésére elsőként az orosz Ivan Jakovlevics Inzulin dolgozott ki eljárást Langerhans-szigeteki kutató-laboratóriumában. Az önként jelentkező hölgyeknek saját magát fecskendezte be. A gyógyulási rátáról nincsen megbízható adat, de hogy heteken belül magányos hölgyek százai csónakáztak a szigetekre, azt minden hírügynökség megerősítette. Ezzel az eljárással azonban csak viszonylag kis mennyiségű inzulint lehet előállítani. A betegek számának növekedésével azonban szükségessé vált az ipari termelés felfuttatása. Ehhez Ivan Jakovlevics Inzulin doktorból mintát vettek, és azt fénymásolták tovább, megőrizve ezzel az utókornak a feltaláló nevét.

Ma már többféle ízesítésű inzulin kapható. Van epres, sonka-gombás, magyaros, pikáns, de legújabban a szójaszószos a nagy siker, vagyis „Szója az orvosnak, hogy írja ki, szósz?”

A 2-es típusú cukorbetegség kezdeti tünetei igen változatosak, így igen nehéz azonnal erre a betegségre gyanakodni. Van, amikor fáradtság, van, amikor szívdobogás jelzi, de van, amikor egyszerűen a bőrön csapódik ki a felesleges cukor, és a beteg arra ébred, hogy párja húsz eseménytelen év után ismét nyalogatni kezdi.

A betegség előre haladásának vizsgálata során elengedhetetlen a szemfenék-vizsgálat, amelyre jómagam, hölgyek esetében, teljesen új módszert dolgoztam ki: először a szemet vizsgálom meg, aztán a feneket.

Kezelése egyébként nemcsak a jól ismert inzulinnal lehetséges, hanem alternatív gyógymódként, a sóbarlang mintájára kialakított cukorbarlangban is, ahol a páciens naponta ötven percben kristálycukrot lélegez be. Az időben elkezdett kezelés háromnegyed siker, mint tudjuk. Hiszen pont a cukorbetegség az, amelynek szövődményei sokkal veszélyesebbek, mint maga a diabétesz.

Az egyik legsúlyosabb szövődménye a motoros neuropátia, ami ráadásul igen gyorsan jelentkezik, hiszen a motor segítségével a neuropátia pillanatok alatt odaér bárhová a szervezetben. Kiváló diagnosztikai módszer lenne az emlővizsgálat, a hölgyek esetében a mammográfia, a férfiak esetében a pappográfia, csak sajnos ennek a betegségnek, legnagyobb bánatomra, semmi köze a cukorbetegséghez, így hát szomorúság vett rajtam erőt.

A cukorbetegség mellett a másik egyre inkább terjedőben lévő civilizációs kór, a sóbetegség, amely leginkább akkor alakul ki, ha az ember túl sokat nézi a Fábryt.

Végül hadd ajánljam mindenkinek a Novo-sibesben nemrég látott új orosz vércukormérőt. A készülék nagyon ötletes, egyszerű kezelésű, a gyártó szerint csupán a házhozszállítás okoz gondot, mivel egyelőre nem fér el egy Zil teherautó platóján. Az eddig eladott egyetlen darabot egy panelházi lakás egyik szobájában szerelték fel, és a mérések szerint a panelház műszer felőli oldala azóta folyamatosan süllyed.

Hadd említsem még mai találkozónk másik apropóját, hiszen nemcsak a Diabetes magazin húszéves fordulóját jöttünk köszönteni, hanem azt is, hogy ma délután öt órakor lesz hat hónapja és 23 napja annak, hogy véget ért a tavaly november 14-én rendezett Diabétesz Világnap. És ez mindenképpen kerek szám, akárhogy is nézzük: a hatos is, a kettes is és a hármas is.

Maksa Zoltán