Van egy jó története?

Barátság a generációk között Egerben

Katalin

Jakabné Jakab Katalin vagyok, Egerben élek. 10 éves koromban, 47 évvel ezelőtt lettem 1-es típusú cukorbeteg egy táborban. A tíz nap alatt úgy lefogytam, hogy a szüleim rám sem ismeretek, amikor leszálltam a buszról. Nagyon szomjas voltam, az lett volna a legjobb, ha a csapból egész nap folyik a számba a víz. Szerencsére a háziorvos rögtön megállapította, mi a baj. Azonnal kórházba küldött.

Megeszem, ha már nem leszek cukorbeteg

Jöttek hozzám a látogatók, hoztak csokit is, amit betettem a fiókomba. Gondoltam, majd megeszem, ha már nem leszek cukorbeteg. Hamarosan rájöttem, hogy ilyen már soha nem lesz.

Családunkban nem volt senki cukorbeteg. Szüleim nagyon elkeseredtek, nem értették, hogy mit csinálhattak rosszul. Nekem kellett őket vigasztalnom: élek és a cukorszintem is helyreállt! Az inzulint saját magam adtam be az első pillanattól. Akkor még nem voltak ilyen modern eszközök. Magamnak kellett kifőzni a fecskendőket és a tűket, amelyek vastagok és nagyok voltak. Vércukormérőről akkor még csak álmodtam. Azt kívántam, hogy az órám ne csak az időt mutassa, hanem a vércukromat is.

Táskában vagy hasnyálmirigyben

Az álom több mint 45 év múlva valósággá vált, de már nincs is rá szükségem. A cukorbetegséggel való több évtizedes együttélés alatt úgy megtanultam a szervezetemre figyelni, hogy előre tudom, amit a vércukormérő mutat. Azt viszont álmodni sem mertem, hogy ilyen jó és biztonságos inzulinok lesznek, amit bárhová magammal vihetek, és bárhol beadhatok. Viccesen azt szoktam mondani: az egészséges embert az különbözteti meg cukorbetegtől, hogy az egyik a hasnyálmirigyében, a másik pedig a táskájában hordja az inzulint. Persze a dolog ennél komolyabb!

A cukorbetegnek jobban oda kell figyelnie magára, meg kell tanulnia a diétát, az élelmiszerek szénhidrát-tartalmát, miből mennyit fogyaszthat, mennyi inzulint kell beadnia egy adott étkezéshez, az otthoni kezelési módokat − jól együttműködve az orvosával. Amikor kiderült a betegségem, elolvastam minden ezzel kapcsolatos könyvet és információt. Dr. Juhász Eleknél, az egri diabetológia vezetőjénél megtanultam mindent a kezelésről, diétáról. Ez volt a szerencsém!

Jobb, mint az egészségeseknek

Amikor 1987-ben terhes lettem és Budapestre kerültem dr. Kerényi Zsuzsa diabetológushoz, aki maga is gyerekkora óta cukorbeteg, azt mondta, hogy jobb a vércukorátlagom, mint az egészségeseknek. Ennek és a terhesség alatti odafigyelésnek, jó vércukorértékeknek köszönhetően, amit napi hétszeri inzulinadással tudtunk elérni, egészséges gyermekem született, pont a 4. házassági évfordulónk napján. Lányunk most tölti az ügyvédi gyakorlatát.

A férjemmel 1980-ban ismerkedtünk meg, azóta szeretjük egymást. Soha nem merült fel köztünk a cukorbetegségem mint probléma. Figyel és vigyáz rám. Én sem tekintettem magam másnak, éltem az életem ugyanúgy, mint a többiek. De láttam, hogy nem megy ez mindenkinek ilyen könnyen. Ezért határoztam el, hogy segítek sorstársaimnak.

Téged kereslek!

Amikor 10 évesen a cukorbetegséggel kórházba kerültem, volt ott egy kedves, velem egykorú, friss diabéteszes fiú. Összebarátkoztunk, együtt tanultuk meg beadni az inzulint és a diéta alapjait. 1997-ben együtt alakítottuk meg a cukorbetegek egri közösségét, amelynek ma már több száz tagja van. Nagyon sokat tudunk segíteni egymásnak. A baráti jó szó, a sorstársi tanács néha többet ér a pánikba esett, friss cukorbeteg számára, mint az orvos intelme. Érzi, hogy nincs egyedül a bajával. Négy éve létrehoztuk ifjúsági szekciónkat és a mentorprogramunkat, amihez az ötletet egy megható találkozás adta.

A Dobó téren, egy egészségnapon odajött hozzám egy nagyon kedves lány, és azt mondta: „Téged kereslek! Az egri tévében láttalak, mondtad, hogy cukorbeteg vagy, én is az lettem. Te tudod, hogy mit kell csinálni, én nem. Segítenél?” Persze hogy igent mondtam!

Azóta vezetésével megalakítottuk a Cukorbetegek Egri Egyesülete Ifjúsági Szekcióját, amelyhez egyre többen csatlakoznak, és akikkel külön programokat is szervezünk! Minden fiatal cukorbetegnek van a „veterán” cukorbetegek közül egy „mentora”, de ez már fordítva is működik. Például a vércukorértékek internetre feltöltése során ők mentorálnak minket. Minden nyáron hétvégi ifjúsági diabétesz napközis tábort szervezünk, ahol sokat tanulunk egymástól és a szakemberektől. Minden találkozás ünnep számunkra. Jelszavunk a jókedv és derű.

Jakabné Jakab Katalinnak, a Cukorbetegek Egri Egyesülete elnökének – a cukorbetegekért végzett, elkötelezett, példaértékű, országosan is ismert munkájáért – elismerő oklevelet adott át dr. Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő, kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott a márciusi nemzeti ünnepünk alkalmából.

Kata

Demeter Kata vagyok, 16 éves, a Cukorbetegek Egri Egyesülete Ifjúsági Szekciójának vezetője. Bőrgombám volt, ezért a háziorvos elküldött vérvételre, ahol kiderült, hogy 1-es típusú cukorbetegségem van. A magas cukor okozta a bőrproblémát, ami szerencsére időben jelzett.

Eleinte nem ment jól

Először nagy volt a szomorúságom és az ijedtségem. A kórházban töltött napok alatt tanultam, hogy mit kellene csinálnom, de sajnos sok minden nem ment jól. Akkor láttam meg a tévében Jakab Kati nénit, aki elmondta, hogy ő már több mint 40 éve cukorbeteg és mégis jól van. Tudtam, hogy ott lesz a szűrőnapon, odamentem hozzá és megkérdeztem, segítene-e nekem. Rögtön igent mondott. Nagyon sokat tanultam tőle és az egyesületben megismert idősebb sorstársaimtól. Most már én is jól tudom magam kezelni!

Már erősnek érzem magam

Az egri Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolába járok, jól tanulok és sportolok, több érmet nyertem karatéból. Társaim is elfogadnak. Már többször voltam Kati nénivel a TV Eger stúdiójában, először egy kicsit féltem, de már nem félek. A Diabetes újságban és a Diabetes Juniorban is jelentek meg beszámolók, amit a programjainkról írtam. Nagy önbizalomra tettem szert, sírós voltam, de már nem sírok! Erősnek érzem magam.

Jakabné Jakab Katalin és Demeter KataCukorbetegek Egri Egyesülete