Hogyan menedzselhetem a cukorbetegségem?

A cukorbetegség magas vércukorszinttel társuló tünetcsoport, amelyet nem megfelelő kezelés esetén az életminőség és az életkilátások romlása jellemez. A terápia sikere gyakran múlik azon, hogy sikerül-e a beteget együttműködésre bírni, s meggyőzni a kezelés fontosságáról. Az eredményes kezelés feltétele az ő aktív részvétele.

A betegség vagy jelentőségének tagadása – amikor a beteg nem fogadja el a betegségét és nem motivált a kezelésre. Gyakori, ha a cukorbetegség tünetszegény és a beteg úgy gondolja, „semmi baja”. Azonban a nem jól kezelt cukorbetegség az egészség romlását eredményezheti akkor is, ha a betegnek a magas vércukorszint nem okoz panaszt.

A panaszos attitűdre az jellemző, hogy a beteg elfogadja a betegség tényét, igényli is a kezelést, de nem motivált a változtatásra, elsősorban az életmódra vonatkozóan. Olyan gyógyszert, inzulint szeretne, amellyel életmód-változtatás nélkül jól kezelhető a cukorbetegsége. Ebben a helyzetben a beteget igyekszünk aktivizálni. Elmagyarázni, hogy miért érdemes változtatni az életmódján, mit kell tennie.

A harmadik az együttműködő attitűd, amikor a beteg elfogadja, hogy neki is számos teendője van a sikeres kezelés érdekében, s ezzel kapcsolatban lépéseket tesz.

Mit tehet a jó kezelés érdekében?

Cukorbetegsége csak akkor kezelhető sikeresen, ha aktívan közreműködik. Helyes étkezési szokásokat alakít ki, figyel arra, hogy rendszeresen mozogjon, sportoljon. Követi a kezelőorvos gyógyszeres kezelésre vonatkozó javaslatait. Mindehhez hozzátartozik, hogy rendszeresen méri a vércukorszintjét. A mért eredmények birtokában helyes döntéseket hoz (például változtat az étkezés szénhidráttartalmán, figyel arra, hogy mennyit mozog, inzulinkezelés esetén a kezelőorvostól tanult módon változtat az inzulin adagján).

Érdemes összegyűjtenie a jó kezelés melletti érveket. Ha valamilyen változtatásra van szükség (étrend, gyógyszeres kezelés, gyakoribb vércukor-önellenőrzés), gondolja végig, mi szól a változás mellett és mi ellene? Mi a jó és rossz oldala, ha így maradnak a dolgok?

Egyéni étrend kialakítása

A helyes étkezési szokások kialakítása az első fontos lépés, amit meg kell tennie, hogy cukorbetegségét jól tudja kezelni. Megfelelő étrend nélkül egyetlen gyógyszeres kezelés, az inzulinkezelés sem lehet elég hatékony. A megfelelő étrend segít az egészséges testsúly elérésében és megtartásában, a vércukorértékek optimális tartományon belül tartásában, az egészség megőrzésében.

Az energia- és tápanyagtartalom legyen személyre szabott!

Amennyiben ön normál tápláltságú, akkor ez nőknél többnyire napi 1600–2500, férfiaknál 2000–3000 kcal energiabevitelt jelent, amit jelentősen befolyásol az életkor (előrehaladtával mérsékelten csökken) és a fizikai aktivitás (sportolás, munkavégzés).

Ha ön túlsúlyos vagy elhízott, kevesebbet ajánlott ennie, hogy sikerüljön mérsékelni a súlyát. Ekkor a napi javasolt energiabevitel nőknél 1000, legfeljebb 1400 kcal, férfiaknál általában 1600, esetleg 1800 kcal.

A szénhidrátot tartalmazó élelmiszerek emelik meg a vércukorszintet, ezért az elfogyasztani kívánt szénhidráttartalomra különösen figyeljen! Kezelőorvosától vagy dietetikustól kap javaslatot a napi és az egyes étkezésekre ajánlott szénhidrátbevitelre vonatkozóan. Számolja ki az egy-egy nap elfogyasztott ételeinek energia- és szénhidráttartalmát! Ellenőrizze, hogy tartja-e magát a javaslathoz! Az élelmiszerek energia- és tápanyagtartalmát a tápanyagtáblázatban keresheti meg.

Változatosság, mértékletesség!

Az egészséges étrend tartalmaz: zöldségféléket, gyümölcsöket, gabonaféléket, kenyeret, tésztát, burgonyát, rizst, tejtermékeket, húsféléket, halat, tojást, szárazhüvelyeseket, olajos magvakat. Fontos, hogy ezeket az élelmiszereket megfelelő gyakorisággal és mennyiségben fogyassza! Például naponta többször ajánlott a zöldségfélékből enni, de hetente, kéthetente ajánlott a szárazhüvelyesek étrendbe illesztése. Vizsgálja meg étkezési szokásait, mi az, amin érdemes változtatnia! Konzultáljon erről dietetikussal!

Az étrendi ajánlások gyakran kiemelik, hogy azokat az élelmiszereket, amelyek nagyon gyorsan emelik a vércukorszintet (már viszonylag kis mennyiségben is), kerülni kell. A kerülendő lista élén a cukrozott folyadékok (cukrozott üdítő) állnak. Az ételek, italok édesítésére cukor és méz helyett elsősorban energiamentes édesítőszereket használjon: szacharin, aszpartám, aceszulfám-K, ciklamát, stevia. Cukorpótlók közül az eritrit sütemények készítéséhez használható.

Szénhidrátszámolás

Az elfogyasztott szénhidrátok minősége (típusa) és mennyisége meghatározza az ön vércukorszintjét. Ha tudatosan dönt az ételek adagnagyságáról, az étkezéseinek szénhidráttartalmát helyesen ki tudja számolni, stabilabb lesz a vércukorszintje. Ez különösen fontos, ha naponta többször ad magának inzulint. (A számolással az inzulinadagot a fogyasztani kívánt szénhidrátmennyiséghez pontosabban tudja majd igazítani.)

A szénhidrátszámolás segít abban is, hogy az ételek széles választékát tudja az étrendjébe illeszteni anélkül, hogy a vércukorértékei magasra emelkednének. A szénhidrátszámolás tanulást igényel. Étrendjének szénhidráttartalmát kiszámolni elsőre nem tűnik egyszerű feladatnak, és nem is az. Néhányan pár hét alatt megtanulják, mások lassabban jönnek bele. Lényeges, hogy kezdje el a tanulást!

Végezzen vércukor-önellenőrzéseket!

Minden cukorbetegséggel élőnek javasolt a diagnózis kezdetétől vércukor-önellenőrzést végeznie, ami tájékoztat az aktuális vércukorértékről késedelem nélkül; lehetővé teszi az éhomi, étkezés előtti és étkezés utáni vércukor meghatározását; növeli a kezelés biztonságát, az alacsony és magas vércukorszint felismerését; segít annak eldöntésében, hogy szükséges-e változtatni a kezelésen.

Az önellenőrzés lehetővé teszi, hogy ellenőrizze, az orvosától kapott, illetve vele közösen kialakított kezelési terv megfelelően működik-e. A rendszeres vércukor-önellenőrzés hozzájárul az anyagcserehelyzet javulásához, ezáltal a jobb egészséghez, életminőséghez. Kérdezze meg kezelőorvosát, hogy önnek milyen gyakran ajánlott vércukor-önellenőrzéseket végeznie!

Hipoglikémia (alacsony vércukor)

Akkor beszélünk alacsony vércukorszintről, ha az 4 mmol/l alá csökken. A tünetek egyénenként változók. Leggyakoribb a verejtékezés, heves szívdobogásérzés, gyengeség, éhségérzet, száj körüli zsibbadás. További tünet lehet: fejfájás, szédülés, furcsa viselkedés, a koncentrálóképesség csökkenése. Akár eszméletvesztés is előfordulhat.

Leggyakoribb okai: kihagyja vagy elhalasztja az étkezést, kevés a szénhidrátbevitel az adott étkezésnél. Nagyobb mennyiségű alkoholt fogyaszt, illetve az alkohol alacsony vércukorszintet okozó hatását figyelmen kívül hagyja. A szokásosnál sokkal több vagy más jellegű testmozgást végez. Túl sok inzulin vagy egyéb más vércukorcsökkentő gyógyszer jut a szervezetébe. Ugyanannak a magas vércukornak többszörös korrekciója inzulinnal.

A hipoglikémia kezelése

Elsőként 10–15 gramm gyorsan felszívódó szénhidrátot kell fogyasztania. Ez elsősorban szőlőcukor (5–6 szem) vagy cukrozott folyadék legyen (például 1–1,5 dl cukrozott üdítő vagy 100 százalékos gyümölcslé). Fontos, hogy mindig hordjon magánál gyorsan felszívódó szénhidrátot (szőlőcukrot vagy szívószálas cukrozott üdítőt). Nem alkalmas az alacsony vércukorszint kezelésére olyan étel, amely a szénhidrát mellett jelentős mennyiségben tartalmaz fehérjét és/vagy zsírt (például vajas kenyér, csokoládé, torta).

Lehetőleg végezzen vércukor-önellenőrzést, ha az alacsony vércukorszint tüneteit észleli, majd a gyorsan felszívódó szénhidrát fogyasztása után 15 perccel ismételje meg! Hordjon magánál betegkártyát!

Személyes akcióterv

Beszéljen kezelőorvosával, hogy melyek legyenek az ön kezelési céljai: a vércukorszint céltartománya, az elérendő reggeli előtti vércukor szintje, az étkezés előtti és utáni vércukorértékek, a HbA_1c-szint, a testtömeg, a vérnyomás, a koleszterin-, a trigliceridszint.

A vércukor-önellenőrzés mellett az időszakos orvosi vizsgálatok is kiemelt jelentőségűek, – többek között – ennek összefoglalásában is segít a 77 Elektronika Diabetes Passport kiadványa, amely a szakorvosoknál elérhető.

Ne feledje, cukorbetegségének kezelésében ön a kulcsszereplő! Segítői azonban vannak: a kezelőorvosa, az oktatónővér, a dietetikus és más szakemberek, barátok, családtagok. Sok tényező befolyásolja, hogy mennyire képes kézben tartani cukorbetegségét. A sikeres önmenedzselés tényezői között szerepel a tudás (tudja, mit kell tenni), a kezelési előírások megértése, az orvosával egyeztetett kezelési terv és annak elfogadása, az önbecsülés, az akaraterő, a problémamegoldó, stressztűrő és szervezőképesség.

Illessze cukorbetegségének kezelését a mindennapi életébe! Önmagában nem elég a tudás, hozzon jó döntéseket, alakítson ki jó kezelési gyakorlatot egészsége érdekében!

Kicsák Marian

Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának dietetikai szakán 1990-ben szerzett kitüntetéses diplomát, 1996-ban egészségügyi szakoktatói diplomát. Jelenleg Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban dolgozik. Több mint két évtizede rendszeresen, sikerrel végzi a cukorbetegek terápiás célú oktatásával kapcsolatos feladatait. Több, betegeknek szóló könyv, tájékoztató füzet szerzője, társszerzője.