Joslin-díjasaink - egy boldog ember tanácsa

Élvezd a pillanatot!

Az emberek az őket ért nehéz helyzetekre különféleképpen reagálnak: egyesek elkeserednek, mások cinikusak lesznek. A legtöbben csak panaszkodnak, de nem tesznek semmit, hogy a dolgok stabilizálódjanak. Csak kevesen vannak közöttünk olyanok, akik zokszó nélkül veszik az akadályokat és aktívan próbálnak változtatni a dolgokon. A Joslin-díjas Petró Józsefben igazából fel sem merült a betegségtudat, annak ellenére, hogy 25 éve – hasnyálmirigy-gyulladás következtében kialakult – diabéteszt diagnosztizáltak nála, a katonaságnál. Ugyanúgy él, mint azelőtt, persze a szükséges kezelés és odafigyelés mellett.

Három zsömle

Kezdetben, 1990 környékén kevésbé tartotta be az előírásokat, de az edukáció is gyerekcipőben járt még:

– Napi három zsemle, oszt jó napot! Ez volt a recept. Volt olyan ismerősöm, aki szó szerint vette, és reggelire megette a három zsemlét, hogy aztán ne legyen gondja vele. Akkor még szó sem volt rendszeres kontrollról, így aztán lazább volt a terápia is. Talán 2-3 év után jelentkeztem először szemészeti ellenőrzésre. Amikor Magyarországon is megjelent az inzulinpumpa, kiváló kezelőorvosom, dr. Bakó Barnabás elsők között ajánlotta kipróbálásra. Én sajnos nem tudtam megszokni, de akinek bevált, az kiszámíthatóbban tudja megélni mindennapjait! – nyújt bepillantást József a diabétesz kezelésével kapcsolatos tapasztalataiba.

A mozgás része az életemnek

Azonnal látszik, hogy József nem átlagos ember, az élettörténetét hallgatva ez be is igazolódik.

– 1967-ben születtem Szikszón, a helyi gimnázium elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem. Akkoriban 30-40-szeres volt a túljelentkezés, tehát vagy zseni volt az ember, vagy kitűnő kapcsolatokkal kellett rendelkezzen. Én nem próbálkoztam újra, inkább elvégeztem a kőfaragóiskolát, utána külker ügyintézői és síoktatói képesítést szereztem. Évekig gravíroztam portrékat, motívumokat gránitba, amelyek közterületeken is láthatók, például a Corvin közben. A sport, a mozgás része az életemnek. A sí mellett igazolt NB-s futballjátékos vagyok, valamint 1987–1993 között a Külker SC I. osztályú autóversenyzője voltam. Sok mindent kipróbáltam, mindig azt élveztem, annak örültem, ami éppen történt velem, azaz próbáltam megélni a jelent! A múltunk nélkül nem lehet jövőnk és tanulni kell a hibákból, de azt sem tudhatjuk, mit hoz a következő perc, ezért élvezni kell azt, ami most van!

Petró Józsefnek ezen az életfelfogásán osztozik a családja is. Felesége, Ildikó kozmetikus, két fia van, Balázs, aki 21 éves, és Bálint Benedek, aki 18. Ők is igazolt sportolók. Balázs a DVTK-nál kezdett, majd 12 éves korától a szombathelyi Haladás labdarúgója, mellette az ELTE szombathelyi egyetemén tanul. Korosztálya egyik legtehetségesebbjeként megjárta az utánpótlás-válogatottakat, de egy sajnálatos sérülés után most próbálja újra felépíteni magát. Bálint két éve a Mezőkövesd utánpótlás korosztályában pallérozódik és ott is tanul a helyi gimnáziumban.

Jól érzi magát a bőrében

Petróék Sopronban élnek nyolc éve:

– Sopronba költözésünknek több összetevője volt, így közelebb lehetünk nagyobbik fiunkhoz, és úgy gondoltuk, itt talán könnyebb lesz újrakezdeni, miután a svájci frank alapú hitelünk miatt elvesztettük a családi házunkat. Ez nem panasz, de tény.

József mindennek ellenére jókedvű, fiatalos jelenség, látszik rajta, hogy jól érzi magát a bőrében:

– A család, a gyerekek a betegségből szinte semmit sem érzékelnek, mivel a tűszúrásokon kívül nem utal semmi arra, hogy más vagyok. Nagyjából ugyanazokat eszem és teszem, mint ők, csak jobban odafigyelek a mennyiségre, a szénhidrátra. A közelmúltban mikroaneurizmát állapítottak meg az egyik szememen, a látásromlás miatt olvasáshoz már szükségem van 1,5-es szemüvegre. De a lényeg, hogy a sport fiatalon tart, maximum 30 évesnek érzem magam. Nem járok diabéteszes rendezvényekre, de jónak tartom, hogy közösség kovácsolódik, ahol tapasztalatokat, ötleteket oszthatunk meg egymással és barátságok, akár szerelmek is szövődhetnek!

A Joslin-díjról a Diabetes újságból értesült József, a kezelőorvosa javaslatára pályázta meg. Örül, hogy ő is megkapta és a „táborhoz” tartozhat.

– Remélem, sorstársaimmal együtt még sok-sok szép évet érhetek meg! Örülök annak, amit a családtól és a jó istentől kaptam!

Bartuc Gabriella