Diabétesz – a másik oldalról

Anyukám tapasztalt versenyző

Egészen kicsi korom óta arra neveltek, hogy szükség esetén segíteni tudjak anyukámnak. Ez a fegyelem és odafigyelés 6 éves koromtól teljesedett ki igazán, hiszen édesapám váratlanul bekövetkezett halála óta ketten élünk.
Van, aki úgy gondolja, hogy a cukorbeteg egészségéért kizárólag saját maga a felelős, de én úgy vélem, ahhoz, hogy egy cukorbeteg teljes életet éljen, szükséges egy odaadó család, olyan közeg, amelyben nem érzi magát másnak, mint egészséges családtagjai.

Miként zajlik nálunk az étkezés?

Mivel az egészségtudatos étkezés nem csak a cukorbetegek számára is fontos, az ebédek általában csökkentett szénhidráttartalommal készülnek. Az édes tészták, az ételek liszttel való sűrítése nagyon ritka jelenség nálunk, leginkább az adagok szerint tehetünk különbséget anya tányérja és az enyém között. Ő igyekszik odafigyelni arra, hogy mennyi szénhidrátot vihet be a szervezetébe ahhoz az inzulinmennyiséghez viszonyítva, amennyit beadott.

A sütemények kérdésköre már más lapra tartozik. Én rettentően édesszájú vagyok, általában a nagymamám készíti nekem a finomságokat, ennek ellenére nem tudom elképzelni az ünnepeket sajtos rúd nélkül. Arra mindig figyelünk, hogy Anyának is legyen „desszert”, bár nagyon fegyelmezett nő, ritkán kívánja meg a „neki nem való” édességeket.

„Beadtad az inzulint?”

Anyukám tapasztalt versenyző a cukorbetegség terén, ugyanakkor a mai napig feltesszük neki a kérdést étkezés előtt, hogy beadta-e az inzulint. Az is előfordulhat – általában az esti étkezés előtt –, hogy beadja az inzulint, aztán egy e-mail, telefon, egy izgalmas film elvonja a figyelmét és elfelejt vacsorázni. Erre az esetre tökéletes „ébresztőóra” a családtag.

2014 szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat Budapesten, ettől kezdve Anya még jobban odafigyel a cukrára, hiszen egyedül él, én havonta egy-két hétvégét töltök csupán Sopronban. Többet méri a cukrát, kétszer is meggondolja, mennyi inzulinhoz mit és mennyit ehet, nem otthoni környezetben érdeklődik az ételek és italok hozzávalói és szénhidráttartalma felől. Természetesen, azóta is mindennap beszélünk telefonon, esténként pedig elmaradhatatlan kérdés: „Beadtad az inzulint, ettél is?”

Visszaadni a szeretetet

Elengedhetetlennek tartom, hogy a közeli hozzátartozók felkészüljenek az esetlegesen felmerülő hipo- vagy hiper­glikémia kezelésére. Gyermekkorom óta arra tanítottak, hogy ha Anyán észlelem bármelyik tünetet, azonnal cselekedjek. A mai napig van a hűtőnkben glukagoninjekció (szerencsére még nem volt rá szükség), amelyet be tudok adni. Rettegek a tűtől, de egyértelmű, hogy baj esetén ezt a félelmet félre kell tennem.

Megtanultam azt is, hogy túl alacsony vércukor esetén nem ajánlatos kockacukorral, banánnal, kenyérrel próbálkozni, hiszen könnyen félrenyelhet, megfulladhat a diabéteszes, a legjobb módszer mézet csöpögtetni az ajkára, hogy könnyen felszívódjon.

Úgy érzem, Anyával való kapcsolatom a cukorbetegsége miatt válhatott ilyen szorossá. Az előbbiekben kifejtett életforma, a fiatalkori felelősségvállalás és a róla való gondoskodás vezetett ahhoz, hogy ez az anya-lánya viszony az átlagosnál szorosabbra fűződjön. Soha nem tudom eléggé megköszönni neki, amit értem tett, csupán a vele való törődéssel igyekszem visszaadni ezt a szeretetet.

Cserpes Fanni