Mozgás = élet
Amikor kézbe veszünk egy újságot, rendszerint átlapozzuk, s csak utána kezdünk bele az egyes cikkek elolvasásába. Ha most ezt tették a Diabetesszel, ne ijedjenek meg! Nem kaptak tévedésből sportújságot. Ez a Diabetes – tele diabéteszes sportolókkal, sporteseményekkel.
Én még emlékszem arra az időre, amikor a cukorbeteg gyerekeket szinte azonnal felmentették testnevelés alól. (Azt is tudom, hogy sajnos még ma is előfordul.) Emlékszem, édesanyám mesélte, hogy amikor szívbeteg lett, az ötvenes években, lelkére kötötték, fedett teraszon üldögéljen, fél kilónál többet ne emeljen! Édesanyám fütyült a tanácsra, azt mondogatta: ha szót fogad, már rég nem élne. Ha egy gyerek napközben ágyban marad, jogos a szülői aggodalom, biztosan beteg. Amikor a fiaim kicsik voltak, amint kiszöktek a betegágyból, megkönnyebbültem és felöltöztettem őket, így legalább nem fáztak meg a pizsamában való futkosás során.
Ma már az orvostudomány is tudja, amit a gyerekek mindig tudtak: a mozgás maga az élet. Viszont sokan vagyunk, akik elfelejtettük ezt. Hányan megyünk gyalog a munkahelyre? Hányan megyünk autóval – ahogy mondani szokás – a WC-re is? Sajnos, utóbbi kérdésre nagyobb szám a válasz. (Pedig az a „gonosz” vércukormérő séta után kevesebbet mutat, mint egy áthevert délután végén.)
Sportolókról, sportos sikerekről, célokról olvashatnak – s ezek mögött arról, hogy a diabétesz lehetővé teszi a teljes életet, hogy a diabétesz kézben tartásának talán legjobb eszköze a mozgás. A Team Novo Nordisk a profi nemzetközi kerékpároscsapat, amelynek minden tagja cukorbeteg, s akik augusztusban, most először, a Tour de Hongrie-n is versenyeztek, magukhoz vonzva diabéteszes gyermekeket, cukorbeteg felnőtt közösségeket. Olvashatnak futsallcsapatunkról: idén a világ összeesküdött ellenük, de ez nem von le a fiúk teljesítményéből semmit. Minden elismerést megérdemelnek sportoló cukorbeteg társaink!
Nehogy arra gondoljon most, hogy önnek ez idegen világ! Nem kell ötven fölötti, kissé túlsúlyos hölgyként sportolónak lenni – de mozogni kell! Sétálni napi fél órát, néhány gimnasztikai gyakorlatot végezni, mondjuk naponta 15 percig. A sportszakemberek, a „fitt-lédik” erre persze azt mondják, se nem szálkásodunk, se nem erősödünk ettől, bombázó alakunk sem lesz ennyitől – ez kevés! Én azonban azt vallom – és tapasztalom –, hogy 15 percnyi torna épp 15 percnyi tornával több a semminél! (Egy hete a világ legkedvesebb gyógytornászának is elmondtam, s ő mosolyogva rábólintott: így van!)
Herth Viktória
