Tükörben
A közelmúltban már-már igazi szerkesztőséggé nőtte ki magát a Diabetes – egy napra.
Mint tudják – ha eddig nem tudták, most majd igen –, a Diabetes nem úgy működik, mint a legtöbb újság. A szerkesztőség fizikailag az én laptopom. A kiadónak van irodája, de míg én Veszprémben élek, a kiadó Budapesten van. A cikkek szerzői pedig Szegedtől Sopronig mindenfelé az országban. A digitális világ fejlettségének köszönhetően a földrajzi széttagolódás nem okoz gondot.
Az április közepén megtartott, immár nyolcadik Civil Fórumra viszont kész újságírói stáb érkezett Veszprémből a fővárosba, a Budai Fonóba, hogy a sok Joslin-díjassal – végül sajnos nem volt jelen minden díjazott – interjúkat tudjunk készíteni. Bartuc Gabriella írásait már sokszor olvashatták, pár éve csatlakozott a csapathoz, amikor szükség van újságírói erősítésre, mellettünk áll, velünk dolgozik. Somfai Katalin pár hónapja segít nekünk remek angol tudásával. Az internetet böngészi folyamatosan, s ha olyan témára bukkan, amely érdekelheti a magyar cukorbetegeket, elmeséli. László Péter most először vett részt cukorbetegeknek szóló rendezvényen. Nem véletlen, hogy őt kértem meg, írjon összefoglalót a Civil Fórumról. Kíváncsi voltam, laikusként – se nem orvos, se nem diabéteszes – milyennek látott bennünket, a rendezvényt és a résztvevőket. Mit vett észre? Mi tetszett neki, mi nem? Tartson tükröt elénk! (Beszámolóját a 4–5. oldalon olvashatják.)
„Mondja el érzéseit, félelmeit, véleményét a cukorbetegségről, ossza meg a kezeléssel, az egészségügyi ellátással kapcsolatos problémáit, mert minket érdekel, ön mit érez!” – olvasható a Civil Fórumról szóló beszámoló mellett, az 5. oldalon. Ilyen még nem volt – örülünk, hogy most van! Illetve lesz, ha önök partnerként állnak a kezdeményezéshez. Egy kérdőívet kell kitölteni, név és személyes adatok nélkül. A kérdőív – jelentős terjedelme miatt – sajnos nem fért bele a Diabetesbe, de honlapunkon megtalálhatják, s a CEOSZ tagszervezetei, szerte az országban segíteni tudnak. Nem kell, hogy ön tagja legyen egyesületnek, klubnak, mindegy, hogy inzulint használ, gyógyszert szed vagy csak diétázik. Annak kifejezetten örülnénk, ha az ország minden részéből – a kis falvaktól a fővárosig – sokan válaszolnának a kérdésekre.
Miért? Mire jó egy ilyen kérdőív? Ismert közmondásunkkal válaszolok: néma gyereknek anyja sem érti szavát. Ha nem mondjuk el, mit szeretnénk, mi a gondunk, nem kaphatunk segítséget.
Herth Viktória
