Feltöltés dátuma: 2018.07.05.

Kúrák szezonja

Április-májusban felszökik, majd júniusban csúcsra ér a fogyókúraláz. A Nielsen piackutató adatai szerint ilyenkor fogy a legtöbb karcsúsító por és kapszula a drogériákban. A súlykontrollt segítő szerek éves forgalmának több mint ötöde esik erre az időszakra. A „strandképes megjelenés” – ugyancsak a Nielsen egy kutatása szerint – a legtöbbünknek komoly kihívás.

Zsírpárna helyett az önbecsülés apad

A tapasztalat az, hogy a testátépítési kísérletek sokszor kudarcot vallanak, s a zsírpárnák helyett inkább csak az önbecsülést apasztják. Nyomukban gyakran több jön vissza kilóból, mint amennyit nagy erőfeszítéssel sikerült lekínlódni. A vereség legtöbbször már akkor sejthető, amikor valaki fogyókúrát emleget. Hiszen a többletzsír nem külső támadás eredménye, nem valamiféle futó fertőzés, amit csak le kell verni valami jó kis antibiotikummal. A súlytöbbletért megdolgoztunk, saját életvitelünk gyümölcse, s csak annyiban szabadulhatunk meg tőle, amennyiben a forrását is el tudjuk apasztani. Ha egy kúra az elején irreálisan nagy célt tűz ki, vagy tartós szenvedést okoznak a korlátozásai, az – akár közel a strandszezon, akár nem – szinte biztosan el fog bukni.

5 százalék!

A megtartható súlycsökkentéshez ad néhány támpontot Papp Ildikó és munkatársai – a Semmelweis Egyetem honlapján elérhető – tanulmánya. Ők az ottani klinikai pszichológia tanszék 24 hetes testsúlycsökkentő programjának eredményeit vizsgálták. Ennek kapcsán gyűjtöttek nemzetközi adatokat is, amelyekből az tűnt ki, hogy professzionális testsúlycsökkentő kezeléseknél is sikeresnek számít az, amelyik közel fél év alatt eléri az 5 százalékos tömegvesztést. Ez is jelzi, hogy nem kell nagyon extrém célokat kitűzni: ha egy 100 kilós ember a szokásai megváltoztatásával tartósan le tud adni havonta egy kilót, akkor ő már teljes joggal lehet nagyon büszke magára.

A nemzetközi összehasonlítás a kezelések utóéletéről is vall. E szerint a sikeres kúrákat követő első évben a páciensek jellemzően a testtömegük 30–50 százalékát szedik vissza, s öt év múlva már a felük visszatér a korábbi súlyához.

A Semmelweis Egyetem csoportos, viselkedésterápiás programjában az evési és a mozgási szokások megváltoztatásával érték el a sikeres fogyást. Náluk az eredmények viszonylag stabilnak is bizonyultak, egy évvel a program lezárulta után a résztvevők háromnegyedének még megvolt a legalább 5 százaléknyi súlycsökkenése. A kifejezetten jó eredmény mögött a megváltoztatott étkezési szokások nagyobb arányú megtartását találták.

Életmód-aktivitás

Gyenge pontnak a mozgás bizonyult: a rendszeres edzést végzők aránya erősen visszaesett, egy év múltán már csak annyi volt, mint a program kezdetén. A kutatók ennek magyarázatát abban lelték meg, hogy „a formalizált testgyakorlás végzése számos akadályba ütközhet, mint amilyen például a szégyenlősség, az időhiány, a társas támogatás hiánya, a sportolási lehetőségekhez való hozzáférés hiánya vagy akár a zord időjárás”. Ezen nehézségek legyőzésére az úgynevezett „életmód-aktivitást” ajánlják. Arra biztatnak, hogy ahol csak lehet, napi tevékenységeik során keressék és válasszák a kisebb-nagyobb fizikai megterheléseket. Legyen az lépcső a lift helyett vagy gyaloglás egy buszmegállónyi utazás helyett, s ezekből az apróságokból gyűjtsék össze a napi mozgásadagjukat. A kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei szerint az életmód-aktivitás növeli az állóképességet, és ugyanolyan hatékony az érrendszer, a vérnyomás és a testösszetétel javításában, mint a formális sportok. Viszont sokkal jobban segít hosszabb távon megőrizni az elért fogyást, mint a direkt testgyakorlás.

Katona József

Megjelent a diabetes2018/3. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!