Első lépés… mozgás és diabétesz
A márciusi Dunántúli Diabetes Hétvége szakmai rendezvényen a 77 Elektronika Vércukormérésben ITTHON vagyunk! című tudományos szimpóziumának vendége volt dr. Havasi Anett, a magyar cukorbetegek futsalválogatottjának orvosa, beszélgetőtársai pedig Földvári Dániel csapatkapitány és Nagy Roland játékos, mindketten 1-es típusú diabéteszesek.
– Számotokra miért fontos a DiaEuro mozgalom, miért érzitek úgy, hogy ott kell lennetek a versenyen?
F. D.: Egyrészt tudvalevő, hogy nekünk cukorbetegeknek minden testmozgás rendkívül fontos, illetve a sport, a labdarúgás szeretete az, ami elindított a DiaEuro felé a kezdetek kezdetén. Azóta ez már csak másodlagos szempont, hiszen az évek alatt olyan fantasztikus közösséget alkotott a magyar csapat, amelynek mindenképp tagja szeretne lenni az ember. Mondhatom, igazi barátok lettünk mindannyian, akik közös célokért küzdenek.
N. R.: Úgy gondolom, hogy minden cukorbeteg számára fontos a testmozgás a szövődmények elkerülése érdekében! Minden sportolónak nagy álma, hogy egyszer a saját sportágában válogatott kerettag legyen. Nekünk sikerült, és ez több mint egy válogatott, egy CSALÁD, szerintem mondhatom mindenki nevében, hogy nagyon jó barátság alakult ki minden játékos között!
– Miben okoz nehézséget cukorbetegségetek sport közben?
F. D.: Semmiben. A testmozgás előtti és utáni mérés persze alapvető fontosságú, de ez csupán egy kis plusz odafigyelést igényel. Mindig van nálunk szőlőcukor, egyébként pedig ugyanarra a teljesítményre vagyunk képesek, mint bárki más.
N. R.: Rendszerességet és következetességet vár el tőlünk, de a sportolásban nem okoz nehézséget a cukorbetegség, esetleg pillanatnyi zavart okozhat a sport közben, ha túl alacsony vagy magas a cukor, amit persze rövid időn belül lehet korrigálni.
– Cukorbetegként mit csinálsz másképpen edzés- vagy meccsnapon étkezés vagy éppen inzulinadagolás tekintetében, mint egy sportmentes napon?
F. D.: A mérkőzések előtt és után is kevesebb inzulint adok magamnak, de mindezt úgy, hogy a kezdő sípszónál véletlenül se legyen túl alacsony, illetve túl magas (10 fölötti) a vércukrom, mert akkor úgy érzem, szinte vánszorgok a pályán.
N. R.: Meccsnapon mindig többször ellenőrzöm a cukrom, főleg a meccs közeledtével, az inzulin mennyiségét a vércukorcukorszinthez mérten igazítom, és jobban odafigyelek a megfelelő étkezésre.
– A te életedben milyen technikai újdonságot éreznél legnagyobb segítségnek, változásnak a cukorbetegség kezelésében a mérés, az inzulinadás vagy akár az étrend szempontjából?
F. D.: Lassan 20 éve vagyok cukorbeteg, és igazából a legelejétől fogva egyfajta speciális állapotként tekintek a diabéteszemre, nem betegségként. Nem zavar, hogy meg kell szúrnom magam, talán emiatt van, hogy nem érzem azt, napi szinten határozná meg az életemet az állapotom. Örülök persze a jobb és modernebb mérőeszközöknek, az egyre szélesebb választéknak a diabetikus jellegű termékek tekintetében, de gyökeres változást talán csak akkor tapasztalnék, ha a gyógymódot találná meg valaki.
N. R.: Minden cukorbeteg várja, hogy meglegyen esetleg a gyógymód, de úgy gondolom, teljes életet lehet élni ezzel a betegséggel!
– Többen edzőként, testnevelőként is dolgoztok a civil életben. Munkátok vagy táborok során van lehetőségetek tapasztalataitokkal segíteni cukorbeteg társaitokat vagy gyermekeket a sportolás során?
F. D.: Én nem dolgozom sem edzőként, sem testnevelőként, de mivel az MTK Budapestnél is alkalmazásban vagyok, lehetőségem nyílik mind sportolókkal, mind – kicsi és nagy – szurkolókkal találkozni naponta. Érdekes, hogy rengetegen tudnak rólunk, követik az eredményeinket és kedvelnek minket. Profi labdarúgók gratulálnak a szereplésünkhöz, és olyan iskolalátogatásra is kísértem el a focistákat, ahol a cukorbeteg kisfiú tőlem is kért autogramot. Megható pillanatok ezek, és hiszem, hogy valahol jó példát mutatunk a diabéteszes társadalomnak.
N. R.: Mikor kiderült a betegségem, egy cukorbeteg sportolótól kértem tanácsot, aki segített abban, hogy elfogadjam és elhiggyem: teljes életet és sportkarriert tudok befutni! Remélem, hogy én is ilyen segítséget nyújtottam és tudok még nyújtani cukorbeteg társaimnak!
Dr. Havasi Anett
