Hosszú cikkek lapja
Felgyorsult a világunk. Sosem hittem volna magamról, hogy egy újságban vagy a Facebookot görgetve 10 sornál hosszabb szövegeket nem olvasok el. Nincs rá időm, nincs hozzá kedvem. Persze vannak kivételek… Szóval, amiről tudom, hogy érdemes, azt elolvasom.
Nap mint nap annyi felesleges, lényegtelen információval bombáznak minket, stabilan kell állnunk a lábunkon, hogy ne szédüljünk el tőlük. A stabilitást pedig az értékrend biztosítja, a tudat, hogy amit nem olvasok el, azt nem is érdemes, s egy másik hír hiába hosszú, méltó a figyelmemre. Nekem legtöbbször sikerül a válogatás, de ha nem, sajnálom a feleslegesen elvesztegetett két percet is. Viszont örömmel osztom meg másokkal, amikor kincsre bukkanok – még ha hosszú is a szöveg. Különben is, csak az unalmas hosszú. Az érdekes, az okos mindig rövid, mert olvasnám tovább, sajnálom, hogy vége.
Ez mindenféle műsorok szerkesztési elve is kellene hogy legyen: a néző úgy álljon fel, hogy nézte, hallgatta volna még. Főállásomban sok beszélgetős programot vezetek: amint észreveszem, hogy akár egyetlen hallgatónk is az órájára néz, máris a finisbe fordulok. Legnagyobb elismerésnek pedig azt tartom, amikor döbbenten néznek rám, miért fejeztem be a beszélgetést ilyen gyorsan, s hitetlenkedve ellenőrzik órájukon, hogy két óra hosszat ültek egy helyben.
Miért jutott eszembe a fenti gondolatsor? E számunk a hosszú cikkek lapja lett. Nem szoktunk ilyen terjedelmes írásokat megjelentetni, ha mégis, legfeljebb csak egyet. Most azonban több nagyobb lélegzetvételű cikket is találnak a Diabetesben.
Mindjárt az elején megismerkednek Dalicsek Dániellel, a fiatal és jóképű 1-es típusú diabéteszes fiúval, akinek a szakmája búvárrégész. Igen, jól gondolják, a tengerfenéken keresi a kincseket. Inzulinos cukorbetegen. Egy másik cikkben híres sorstársak vonulnak fel előttünk, Elvis Presleytől Korda Györgyig, Gorbacsovtól Theresa Mayig. Szakmai cikkeink – mi így nevezzük az orvosi témákkal foglalkozó, orvosoktól származó írásokat – szintén érdekesek. De még érdekesebb az az összeállítás, amelyet új kolléganőnk készített Indiáról, pontosabban az indiai cukorbetegek helyzetéről.
Ezeket az írásokat vétek lett volna lerövidíteni. Szinte olvastatják magukat, még a kissé szkeptikus és nagyon kritikus szerkesztő (én) is élvezte a cikkek utómunkálatait. Arra kérem önöket, ne csináljanak úgy, mint én oly gyakran, ne lapozzanak tovább, szánják rájuk az időt, meglátják, nem lesznek kárba veszett percek!
Herth Viktória