Híres-neves esetek
Ha valaki úgy gondolná, diabétesze az oka, hogy nem lett világbajnok, világsztár, közismert személyiség – ki kell ábrándítanunk: a cukorbetegségnek semmi köze e „kudarcokhoz”.
Sportolói sikerek
Bár honlapjuk szerint a phjongcshangi szervezők számítottak a 37 éves Kris Freeman indulására, végül nem került be az amerikai sífutó-csapatba. Ez lett volna az ötödik olimpiája. Noha az USA bajnokságain tucatnál is többször győzött 10, 15, 30, illetve 50 kilométeren, az olimpiákon csak a pontszerzésig jutott. Mégis sokaknak adott példát, hiszen 19 éves kora óta diagnosztizált cukorbeteg. Ezzel követőinek is bizonyítja, hogy a szélsőséges külső körülmények, az extrém terhelések és az 1-es típusú diabétesz dacára lehet tartósan csúcsra járatni az emberi szervezetet.
Ebben a példamutatásban talán legismertebb elődje Sir Steve Redgrave. Ő az a brit evezős, aki öt (!) egymást követő olimpián szerzett aranyérmet, a legutolsót Sydneyben, a kormányos nélküli négyes tagjaként. Honlapján felidézi, hogy amikor 1997-ben diagnosztizálták a 2-es típusú diabéteszét, sokan úgy vélték, hogy vége a sportpályafutásának. Ő pedig ezt követően nyerte meg az ötödik olimpiai aranyát! Ahogyan fogalmaz: „Úgy döntöttem, hogy a cukorbetegség fog velem élni, s nem én élek vele.”
Ez az eltökéltség aztán később belevitte a diabétesszel folytatott szélesebb körű küzdelembe is. Ma egyebek mellett azért kampányol, hogy az Egyesült Királyság becslések szerint 1,1 milliónyi „rejtőzködő” cukorbetegéből minél többen jussanak diagnózishoz és kezeléshez. Ehhez a garanciát a személyes példája adja. A lapok még ma is felidézik: amikor napi 6–7000 kalóriához szokott sportolóként szembesült a betegségével, gyorsan kiderült, hogy a javasolt cukorbetegdiétával nem marad ereje az edzésekhez. Ekkor aprólékos inzulinozásra tért át, olykor naponta tízszer is szúrt, de így folytatni tudta a versenyzést. Néhány hete az Expressnek arról is beszélt az immár hatvan felé közeledő Redgrave, hogy rendszeresen jár orvosi ellenőrzésre, s egyelőre nincsenek kezelést igénylő szövődményei.
Az égi színpad sztárjai
Ugyancsak gyakran állította a személye iránti érdeklődést a diabéteszkampányok szolgálatába a sokak által a legnagyobb bluesgitárosnak tartott B. B. King. Amikor alig három éve meghalt, még a róla szóló nekrológok legtöbbjébe is jutott egy-egy fejezet a cukorbetegségről. Ezt nem csak személyes vállalása, a sorsa is indokolta. Az anyját, akit addigra már megvakított a diabétesz, tízévesen veszítette el. Maga King pedig élete utolsó húsz évét élte 2-es típusú cukorbetegséggel, ám ennek ellenére 89 éves koráig folyamatosan turnézott.
Igen előkelő sorstársak közé érkezhetett a cukorbeteg művészek égi színpadára. Már ott várta Elvis Presley (1935–1977), a rock and roll „királya”, James Brown (1933–2006) a soul „keresztapja”, Johnny Cash (1932–2003) a countryzene „nyughatatlanja”. Micsoda koncert lehetne ebből!?
A színpad mellett, a VIP lelátón is rengeteg az ismerős arc. Ott látszik a tömegben H. G. Wells (1866–1946) angol író, akit a science fiction egyik megteremtőjének tartanak. Mellette Orson Welles (1915–1985) színész-rendező, aki 1937-ben olyan hatásos rádiójátékot rendezett Wells Világok harca című művéből, hogy a városi legenda szerint az amerikai hallgatók milliói komolyan hitték: bolygónkat elözönlötték a földönkívüliek.
Kicsit arrébb egy másik kalandos életű Nobel-díjas, Ernest Hemingway (1899–1961), aki az irodalmi elismerést Az öreg halász és a tengerért kapta 1954-ben. A regényből készült film viszont nem hozott szerencsét a címszereplő Spencer Tracynek (1900–1967), azzal csupán a jelölésig jutott az Oscar-díjért folyó aktuális versenyben. Amúgy azért neki is van két aranyszobrocskája, akár csak Elizabeth Taylornak (1932–2011), aki filmjeivel, házasságaival, jótékonysági fellépéseivel egyaránt bőven adott témát a közönségének.
Persze talán Oscar-díj sem lenne, ha egy másik cukorbeteg, Thomas Alva Edison (1847–1931) korábban nem találja fel a maga mozgóképvetítőjét, meg a továbbítást segítő perforációt a celluloidszalagok szélére. A filmnek köszönhetjük azt is, hogy még ma is érthető, miért jártak tömegek a múlt században 25 éven át „Sugar” Ray Robinson (1921–1989) bokszmeccseire. A váltó- és középsúly többszörös profi világbajnoka sem csupán a ragadványneve miatt keveredett a diabéteszes hírességek égi páholyába.
Mai csillagok
Az élőkről szóló hírek is igazolják a „betegség nem válogat” közhelyét, aligha van olyan szakma, szerepkör, amelynek ne tudnának neves diabéteszes képviselőjéről. Így emlegetik a soul királynőjét, Aretha Franklint, George Lucast, a Csillagok háborúja és az Indiana Jones filmek rendezőjét és Tom Hankst (Ryan közlegény Oscar-díjra jelölt megmentőjét) is. Diabéteszesként tartják számon továbbá Sharon Stone amerikai színésznőt, akire legtöbben talán még az Elemi ösztönből (1992) emlékeznek. 2004-ben a Macskanőben együtt játszott Halle Berryvel. Az egykori amerikai szépségkirálynőből lett mozisztár interjút is vállalt, hogy abban részletesen beszéljen arról, miként küzdött, küzd meg diabéteszével. Ugyancsak nyíltan beszélt betegségéről Larry King, a CNN legendás talk-show-királya, akiről feljegyezték, hogy több mint negyvenezer tévés interjút vezetett le. (Aki ezek közül egyet is látott, talán még az is tudja, hogy jellegzetes televíziós fellépőruhájával King tette elegáns esti viseletté a nadrágtartót.)
A politikusokat sem kíméli
King sztárvendégei közé számított egykor Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió felszámolója is, aki szintén tagja a diabéteszesek klubjának. Bár a politikus szekcióból mostanában – az olimpia környékén meg különösen – sokkal gyakrabban emlegették egy fiatal kollégáját, Kim Dzsongunt. A 34 éves észak-koreai diktátor egészségi állapota – korrekt források híján – hagyományosan találgatások tárgya. Ezek között gyakran hivatkoznak dél-koreai hírszerzési jelentésekre, amelyek szerint cukorbeteg (is).
Theresa May brit miniszterelnök teljesen más eset. Ő az öt évvel ezelőtti diagnózisa óta többször beszélt arról, hogy bár naponta négyszer-ötször szúrnia kell, a diabétesz semmilyen cselekedetében nem korlátozza. A Reuters tavaly novemberben közölt is képet egy társasági eseményről, amelyen a miniszterelnök ujjatlan estélyit visel, s jól látszik csupasz felkarján egy nagy fehér „gomb”. Mint a Bild.de kommentárjából kiderült, ez egy érzékelő, amely a friss vércukoradatait közvetíti egy adatolvasónak vagy egy okostelefon-alkalmazásnak.
Ismert magyar sorstársak
Magyarországon a kereskedelmi televíziózás megjelenése tette közérdeklődés tárgyává az ismert emberek laborleleteit. Így került terítékre a médiában – túl pályája csúcsán – az egyik első magyar lemezlovas (és 3 kívánság-teljesítő) Dévényi Tibor vagy az 1958 óta színpadon álló táncdalénekes, Korda György öregkori cukorbetegsége. A negyedszázaddal fiatalabb Faragó András operett- és (az egyik legtöbbet foglalkoztatott) szinkronszínész néhány éve azzal került be a lapokba, hogy harminc kilót fogyott, miután brutálisan szembesült cukorbetegségével, amputálták az egyik lábujját. A vele egyidős Hevesi Tamás zenész-labdarúgóedző 21 éves kora óta inzulinos. Évek óta vállal szerepet felvilágosító kampányokban, különös missziója a sportra buzdítani, ő a szövetségi kapitánya a magyar cukorbetegek futsalválogatottjának.
A legismertebb és legaktívabb magyar diabéteszest nem annyira szereplőként, mint inkább „iparosként” ismerik a hírek világában. Ő Erős Antónia az RTL Klub híradójából. Tizenhárom esztendeje hozta létre az Egy Csepp Figyelem Alapítványt. Csapata azóta járja az országot, szűréseket szervez, mesekönyvet adott ki cukorbeteg gyerekeknek, továbbképzést indított a velük foglalkozó pedagógusoknak, életre hívta a Magyarország Cukormentes Tortája versenyt... Minden fronton és formában igyekeznek hírt adni arról, hogy – amint jelmondatuk fogalmaz – „a cukorbetegség figyelmet követel.”
Katona József
Az összeállítást az Accu-Chek vércukormérők gyártója, a Roche Magyarország Kft. támogatta.
