„Acetonillatú történet”
Valószínűleg nem csak női olvasóink ismerik a Duna tévén futó beszélgetős műsort, a Ridikült. Dióssy Klári vezetésével az élet mindennapi dolgairól csevegnek a vendégek hétköznaponként este. Pár héttel ezelőtt a diabétesz volt a téma – legnagyobb örömömre.
„Húsz éve még nem beszélgettünk volna a televízióban a diabéteszről. A cukorbetegek mint stigmát viselték a betegséget” – mondta dr. Hidvégi Tibor győri főorvos. Remek volt a vendégválasztás! Hidvégi doktor mellett Hevesi Tamás, ügyünk ismert „nagykövete”, zenész, sportoló és fegyelmezett diabéteszes ült a fotelben, aki 30 év után is büszkén állíthatja, szövődménymentes.
Kovács Áron szintén azon ismert diabéteszesek közé tartozik, akik nem csak hogy nem titkolják bajukat, de nyíltan, gyakran kifejezetten vicces formában vállalják azt. (Olvasóink már sok írását megtalálhatták lapunkban, sőt sokszor vitatkoztak is vele.) Az ő szájából hangzott el az írásom címének választott fogalom, amikor a magas és alacsony vércukor tüneteiről meséltek.
Doktor úr röviden, egyszerűen, roppant közérthetően adta meg a magyarázatokat minden kérdésre. Aki őt hallgatta, úgy érezhette, már mindent tud a cukorbetegségről. Ha Önök is hallgatták (volna) a műsort, igazolhatják, számunkra nem sok újat mondtak, hiszen azzal, hogy önmagukról meséltek (elismerésre méltóan őszintén), rólunk is beszéltek.
Talán Kovács Áron megfogalmazását említeném, nekem nagyon tetszett: a diabétesz szakma… ugyanúgy meg kell tanulni, mint az asztalosságot vagy a cukrászmesterséget.
A műsor mindenkinek szólt, így nagy hangsúlyt kapott a megelőzés. „Amiről nem tudsz, annak ki vagy szolgáltatva – ezért veszélyesebb a 2-es típusú, mint az 1-es!” Mert sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy évek óta betegen élnek. Ennek jegyében az ellentétes nemű meglepetésvendég Tarján Zsófia énekesnő volt, aki még nem diabéteszes, de megjelent nála a hiperinzulinémia, a cukorbetegség előszobája. Egy évébe telt – ahogy mesélte –, mire komolyan vette a dolgot, azóta viszont több kilót fogyott, rendszeresen edzésekre jár, és sokkal jobban érzi magát.
Közérthető, őszinte és a cukorbeteglétről pontos képet nyújtó beszélgetést hallgathattunk. Remélem, ennek hatására lesznek, akik elgondolkodnak: nekem nem magas a cukrom? Meg kellene nézetni…! Prevencióként fontos volt a műsor – számunkra pedig azért, mert a doktor úr által említett stigmát tovább radírozta életünkről.
Herth Viktória
