Szokásaink rabságában

A szokások cselekvések, amelyeket olyan gyakran csináltunk, hogy már automatizálódtak, nem is kell átgondolnunk, jönnek maguktól. (Az automatizálódás nem csak szokásokra jellemző, egyéb tevékenységekben is jelen van. Ha például írunk, nem gondolkodunk azon, hová tegyük le a tollat, merre kanyarítsuk a betűt – ez már automatikusan megy.) Eleinte persze tudatosak voltak ezek a cselekedeteink – hoztunk egy döntést, és megtettünk valamit. Aztán újra és újra megtettük, míg végül nem kellett hozzá a tudatos kontroll – ment, mint a karikacsapás.

Mindenkinek vannak szokásai. Ezek egy része „jó”, más része „rossz” – kinek-kinek megítélése szerint. Amit én jónak gondolok, azt más vélheti rossznak, nemkívánatosnak. Megismerkedéskor kezet nyújtunk – ezt a mi kultúránkban kívánatosnak tartjuk, de Japánban nem szokás. A férfiak találkozáskor is gyakorta kezet fognak egymással üdvözlésképpen – Nagy-Britanniában ez a gesztus csak megismerkedéskor van jelen.

Érdemes időnként felülvizsgálnunk saját szokásainkat! Átgondolhatjuk, van-e olyan, amiről azt gondoljuk, nem jó, érdemes lenne változtatni. Jó lenne – de hogyan…? Figyeljük meg, milyen helyzetekben jönnek elő ezek a szokásos cselekedeteink! Ha tudunk törvényszerűségeket találni, ha azonosítani tudjuk azokat a helyzeteket, amelyekben előtörnek a nemkívánatos szokásaink, már megtettük az első lépést.

Ezek után találjunk olyan cselekvést, amit szívesen csinálnánk a változtatandó helyett – és próbáljuk meg készakarva helyettesíteni a régit az újjal. Ha elég tudatosak és kitartóak vagyunk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem kell figyelnünk, az új cselekvést csináljuk automatikusan – az vált a szokásunkká. Legyünk türelmesek – az új szokások kialakítása hosszabb időt vehet igénybe (egyes kutatások szerint minél inkább érint minket érzelmileg az adott szokás, annál tovább tart lecserélni újra), de ha beépülnek a mindennapjainkba, már nem okoznak nehézséget.

Érdemes lehet a szokásainkat a diabétesszel kapcsolatban is megvizsgálni, hasznos felismerésekre juthatunk önmagunkkal, az életmódunkkal kapcsolatban. Vezethetünk például egy-két hétig naplót, amelyben az egész napunkat leírjuk: nemcsak a vércukorértékeket, inzulin-beadásokat, de az étkezéseket (mikor, mit, milyen szénhidrát-tartalommal), a mozgást (mindent, azt is, hogy 10 perc séta a boltig), a munkáinkat, a pihenés közben végzett tevékenységeinket is. Ha visszaolvassuk, megfigyelhetjük, van-e olyasmi, amit mindig ugyanúgy csinálunk – és átgondolhatjuk, hogy jó-e az nekünk.

A változtatáshoz alkalmazhatunk trükköket, amelyekkel megkönnyíthetjük az átállást. Elképzelhetjük magunkat az új szokásunkkal: például, ha eddig autóval mentünk a közeli boltba, képzeljük el magunkat, amint mosolyogva sétálunk az áruházig, majd vissza – és persze, tegyünk is így! Elmesélhetjük a barátainknak, hogy mit fogunk csinálni (mi helyett), és akár megkérhetjük őket, hogy időnként kérdezzenek rá, hogyan haladunk. De rá is vehetjük őket, hogy tartsanak velünk – így vidámabb lehet az átállás, és talán velük is jót teszünk.

Valahol azt olvastam: ne küzdj a rossz szokásaid ellen – inkább cseréld le azokat jobbakra! Ne várjuk meg az újévet, kezdjünk hozzá azonnal (nem holnap, hanem most)! Ha pedig sikerült, bátran jutalmazzuk meg magunkat!

Kerekes Andrea

közösségfejlesztő

MentaPRO Alapítvány
Elérhetőség: kerekes.andrea@mentapro.hu

Számlaszám: 16200151-18540075
Adószám: 18734081-1-43