A plüssmaci ujja

Amikor a nyolcvanas évek végén egy barátom az előttünk álló informatikai robbanásról mesélt, hittem neki természetesen, de – most már tudom – valójában nem is sejtettem, miről beszél. Akkoriban, ha telefonálni akartam, felvettem a kagylót, ellenőriztem, hogy nem hallok semmit, nincs vonal, majd letettem magam mellé a kagylót és nekiláttam a dolgomnak. Ha szerencsém volt, 20-25 perc múlva egyszer csak lett vonal. Ma, ha a számítógépem a háttérben mondjuk „takarít”, s ezért lassabban engedelmeskedik nekem, öt másodperces késlekedés miatt is mérgelődöm.
A nyolcvanas évek végén, ha találtunk egy magazinban pársoros cikket a cukorbetegségről, kivágtuk, mappába ragasztottuk, őriztük, mint a kincset. Tápanyagtáblázatért Budapestre kellett utazni, több hónapba telt, mire hozzájutottunk. Ma már sem technikai, sem tartalmi akadály nincs, aki tanulni akar, tanulhat – jelen esetben, a diabéteszről. Manapság más gondok vannak. A könnyen és gyorsan hozzáférhető információhalmazból ki kell válogatni a szemetet.
Tudom, mostanában többször írtam erről a témáról, de nem elégszer! Az előző lap készítése óta két alkalommal ment fel a cukrom. Először akkor, amikor megtudtam, hogy minden felesleges, amit eddig csináltam, csináltunk, s csináltak önök. A diabetológiát ki kell dobni az ablakon. Van egy kínai, gyógynövényekből álló tapasz (heti adagja akciósan tízezer), amelyet a talpunkra kell ragasztani, és három héten belül meggyógyítja mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabéteszt. (Igaz, két sorral lejjebb pironkodva bevallják, hogy vannak, akiknek négy hét is kell a teljes gyógyuláshoz.) Találtam egy vércukormérő applikációt is a telefonom kínálatában. „Mindenkinek ajánlom!” Elegendő csak a képernyőn megjelenő körre helyezni az ujjat, s mindig jó értéket mutat. Akkor is, ha a plüssmaci kezét nyomom rá, s akkor is, ha kristálycukorba mártom előtte az ujjam.
Amíg beszerzik ezt a két csodát, s megoldódik minden gondjuk három (esetleg négy) hét alatt, javaslom, hogy a várakozás idején még olvasgassák lapunkat. Igaz, mi a hagyományos diabetológiát képviseljük, s azt mondjuk, írjuk: mozogjunk, diétázzunk, szedjük a gyógyszert, használjuk az inzulint, ellenőrizzük a vércukorszintet!
Ha pedig azért vágynak a csodára (és futnak a szélhámosok karjaiba), mert lelkileg nem tudják feldolgozni az önökkel történteket, tanuljanak Nikitől, a Szombathelyen élő, dializált, vak fiatal hölgytől, akinek annyi életkedve és ereje van, hogy jut belőle mindannyiunknak.
Herth Viktória