Joslin-díjasaink

Naplót vezet Excelben

Ki hinné, hogy az elfoglalt emberek boldogabbak? Pedig pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy kitartó munkával s annak eredményeivel boldogabbak lehetünk, mint tétlenül. A diabétesszel élő emberek nem panaszkodhatnak, nekik garantáltan folyamatos elfoglaltságot jelent vércukorszintjük kordában tartása.

Boczán Árpád fegyelmezett, műszaki beállítottságú ember. Azt mondja, 46 év alatt megszokta a méréseket. Elfogadta, hogy figyelme egy részét a diabétesz foglalja le. Jól kell tudni megtervezni a napot, legyen hol beadni az inzulint, előtte legyen hol kezet mosni… Mára ez automatikussá vált, hiszen csaknem fél évszázada gyakorolja.

Ám azt nagyon díjazná, ha a vércukorszint mérésére kitalálnának valamit a szúrás helyett. Nem a fájdalom miatt, hanem mert nyilvános helyen nemigen lehet elvégezni ezt a műveletet, pedig előfordulhat, hogy például a vásárcsarnokban hirtelen el kell dönteni, felment vagy leesett az ember cukorszintje.

– Ilyenkor kénytelen vagyok a tapasztalatomra hagyatkozni. Általában eltalálom. A tapasztalat mellett van még egy nagy segítségem, a feleségem. Ha nem tetszik neki az arcszínem, mindjárt megkérdezi, ettél eleget, inni nem felejtettél el? A viselkedésemből is látja, ha alacsony a vércukorszintem – állítja a Joslin-díjas.

Boczán Árpád úgy érzi, a fegyelmezettségén kívül a szerencsének is köszönheti, hogy nem voltak nagy krízisek a kórrajzában, legfeljebb annyi, hogy meg kellett állni és enni egy pár szem cukrot, amikor váratlanul nagyobb fizikai megterhelést jelentő munkát kellett végeznie és elindult a vércukorszintje lefelé. De ő mindennek a jó oldalát nézi.

– Nem szabad ennek az állapotnak minden mást a háttérbe szorítani. Van szép családom, két lányom, unokáim, nekik örülök. Nyugdíjasként is aktív, normális életet élek. Ha valaki a diabéteszt tudja kezelni, kontroll alatt tudja tartani, akkor semmi ok a kétségbeesésre, főleg a mai kezelésekkel. Nekem volt inzulinpumpám is, azzal éltem nyolc évig. Miután nyugdíjas lettem, úgy éreztem, pumpa nélkül is megoldható az életem, hiszen nem kerülök váratlan helyzetekbe, mint egy munkahelyen, ahol keményen dolgoztam. Gépész voltam. Gyártástervezéssel, munkaszervezéssel foglalkoztam. A Budapesti Erőmű Rt.-től mentem nyugdíjba, előtte 25 évig egy orvosi műszereket gyártó laborban dolgoztam.

Boczán Árpád állítja, nyugdíjasként sem lazult a fegyelme, ami az életvitelét illeti:

– Ketten is felügyelnek: a feleségem és dr. Zanker Zsuzsanna főorvos asszony, aki 1981 óta kezel. Neki köszönhetem, hogy stabilan jól vagyok.

Napi négy méréssel karbantartja a vércukorszintjét. Szerkesztett magának Excelben egy vércukornaplót, ami teljesen áttekinthetővé teszi a kezeléseket. Többen is elkérték már tőle tudományos célra az adatait. Részletesen tartalmazza: mikor mér és mennyit, mennyi inzulint ad be, meg van határozva a szénhidrát, ha attól eltér, akkor azt is beírja.

Az általa vezetett statisztikából is kiderül, nagy kilengései éjszakánként voltak, köztük olyan is, amely súlyos hipoglikémiát okozott. Ezért este is mér, akár még éjszaka is csinál biztonsági mérést. Ez a mostani hosszú hatású inzulin azonban már nagyon kedvező ilyen szempontból, az utóbbi időben már nem volt hipoglikémiája.

BG