Az időskorú diabéteszesekről
Az elmúlt évtizedek nagy társadalmi változásainak egyik meghatározó jelensége a lakosság fokozatos öregedése. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján hazánkban a 65 év felettiek összlakossághoz viszonyított aránya 2001-ben 15,2 százalék, 2015-ben már 17,9 százalék volt.
Cukorbetegek között az időskorúak aránya még magasabb. A Nemzetközi Diabétesz Társaság 2013-ban kiadott jelentése szerint a felnőtt cukorbetegek 35 százaléka 65 év feletti, más irányból nézve, ebben a korosztályban a diabétesz előfordulása már eléri a 20 százalékot. Ennek hátterében szerepet játszik a fizikai aktivitás csökkenése, a gyakoribb elhízás, az életkor emelkedésével együtt romló inzulinérzékenység, valamint az inzulintermelő béta-sejtek időskori progresszív zavara.
Étkezés utáni cukoremelkedés
Utóbbi miatt ebben a korosztályban elsősorban az étkezés utáni vércukor-emelkedés jellemző. Csupán éhomi vércukor- és HbA1c-vizsgálattal az esetek egyharmada nem kerülne felismerésre.
Időskori diabéteszben csökkenhet az izomtömeg, a test folyadéktartalma, a csontok szerves- és szervetlenanyag-tartalma, a veseműködés, gyakoribbak a szív- és érrendszeri betegségek, a mentális és tudati zavarok, a mozgásszervi betegségek, csonttörések, a gyulladások, valamint a hipoglikémiák és a magas vércukorral járó diabéteszes ketoacidózis. A hipoglikémia kétszeresére növeli a demencia (szellemi leépülés) kockázatát, demenciában pedig háromszoros a hipoglikémia kialakulásának az esélye.
A 65 év feletti cukorbetegek 95 százaléka 2-es típusú diabéteszes, de jelentősen különböznek többek között a diabétesztartam, a mentális és szomatikus állapot, a szövődmények, társbetegségek, a szociális és anyagi helyzet vonatkozásában.
Se alul, se túl
A terápia megválasztásakor e tényezők mellett figyelembe kell venni a beteg együttműködési képességét, a lehetséges mellékhatásokat, a hipoglikémia kockázatát és a rendelkezésre álló vizsgálati adatokat, javaslatokat. Sajnos az utóbbiak szegényesek, a klinikai gyógyszervizsgálatok csupán 0,6 százaléka foglalkozik célzottan az időskorú cukorbetegekkel, a 65 év feletti életkor a vizsgálatok 31 százalékában, a 75 év feletti életkor pedig csaknem mindig kizáró ok.
Kerülnünk kell az „alulkezelést”, mert az magas vércukor okozta ketoacidózishoz, különböző gyulladásokhoz vezethet, de óvakodnunk kell az ebben a korban lényegesen nagyobb kockázattal járó hipoglikémiákat eredményező „túlkezeléstől” is. Ennek érdekében nem ajánlott az éhomi vércukor 6,0 mmol/l alá csökkentése, továbbá 7,0 mmol/l alatti vércukor esetén nem célszerű gyógyszeres kezelést kezdeni.
Egyéni kezelés
2013-ban a Nemzetközi Diabétesz Társaság részletes ajánlást adott ki az idős cukorbetegek ellátásával kapcsolatosan. Ebben a betegeket három kategóriába sorolta, és meghatározta azok terápiás céltartományait. A funkcionálisan független (jó állapotú) cukorbetegek HbA1c-céltartománya 7,0–7,5 százalék, a funkcionálisan dependenseké (testi vagy szellemi szempontból esendők) 7,0–8,5 százalék, az életvégi ellátásra szorulóknál a súlyosabb mértékű hiperglikémia elkerülése a cél.
Idős cukorbetegek esetében különösen indokolt hangsúlyozni, hogy a kezelésnek individuálisnak, egyénre szabottnak kell lennie, az egyik legfontosabb cél a lehető legoptimálisabb életminőség biztosítása, és mindig az egész embert kell kezelni. Kezelésükhöz több idő, több türelem, több megértés és több tolerancia szükséges!
Dr. Pátkay József
Belgyógyász, diabetológus szakorvos. Első és azóta is egyetlen munkahelye a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház. 1994 óta osztályvezető főorvosa a 141 ágyas Belgyógyászati Osztálynak. Az 1986 óta működő diabetológiai szakrendelés és az inzulinpumpa-centrum szakmai vezetője. 2014-ben Pannon Diabetes díjban részesült.
