Ígéretes magyar hatóanyag a szövődmények ellen!

A diabétesz és szövődményeinek kialakulásában nagy szerepe van az oxidatív stressznek. Ezt a fogalmat 1985-ben Helmut Sies német kutató vezette be az orvosi köztudatba azonos című könyvével. Ebben írja le az oxidációs stresszt mint a szervezetben zajló oxidációs folyamatok és az ezek megakadályozását végző antioxidánsok közötti egyensúlynak az előbbiek javára történő felborulását.

Ha az oxidáció zavart szenved, akkor szabad gyökök képződnek, amelyek a szervezet szinte összes molekuláját károsíthatják, a fehérjéket, a lipideket, a DNS-t, a géneket. A szabad gyökök képződéséhez és az oxidatív stressz kialakulásához többféle külső hatás vezethet, például a környezetszennyezés, a helytelen táplálkozás, az élvezeti szerek túlzott használta, a sugárzások.

Számos más betegségnek is oka lehet az oxidatív stressz, például a daganatos és a szív-érrendszeri betegségeknek, az Alzheimer- és a Parkinson-kórnak.

A Pécsi Tudományegyetem II. sz. Belklinikáján évek óta folynak kutatások az oxidatív stressz megismerése és káros hatásainak gyógyszeres kezeléssel való kivédése irányába. Úgy tűnik, a kutatások sikerrel járnak. A közelmúltban szabadalmi bejegyzést nyert egy hatóanyag, amely a jövőben segíthet a cukorbetegség vese- és érszövődményeinek megelőzésében.

Megkértük dr. Wittmann István professzor urat, a munkacsoport vezetőjét, hogy foglalja össze számunkra a kutatás eddigi folyamatát és eredményeit.

Dr. Rakk Erika

Az inzulinérzéketlenség és a cukorbetegség érszövődményei

Mi a tirozin?

Az inzulin hatásának csökkenése esetén beszélünk inzulinérzéketlenségről (inzulinrezisztenciáról). Ez abból áll, hogy az inzulin odakötődik ugyan a sejtek felszínén lévő receptorához („fogadóhelyéhez”), de csak kismértékben jön létre az inzulin cukoranyagcsere-hatása.

Az inzulin lehetővé teszi, hogy a cukor a vérből a sejtbe átáramoljon

Az inzulin cukoranyagcsere-hatásának épp ez a lényege. A receptorhoz kötött inzulin hatására megváltozik a receptor maga, és jelzést ad a sejtnek. Ennek a jelnek a közvetítői olyan sejten belüli fehérjék, amelyek kapcsolatot tartanak az inzulin receptorával. E kapcsolat hatására a jelátvivő fehérjék összetétele megváltozik: a jelátvivő fehérjék egyik aminosavára, a tirozinra foszfát csoport kötődik.

Az inzulinnak értágító és sejthalált befolyásoló hatása is van

Inzulinérzéketlenség esetén az inzulin nem tágítja az ereket, hanem kifejezetten szűkíti azokat. Ráadásul ilyenkor a sejthalál csökkentése is kiesik. Mi több, az inzulinérzéketlenség állapotában az inzulin jele más irányokba megy el, így például a sejtosztódás fokozását okozza. Ez utóbbi három folyamat jelentősen növeli az érelmeszesedés és a szervek károsodásának kockázatát, hiszen érszűkület hatására csökken a szövetek oxigénellátottsága, az oxigénhiány következtében károsodott sejtek gyorsabban elhalnak, és az erek falában a simaizomsejtek gyors osztódásnak indulnak, ami tovább szűkíti az ér belső átmérőjét.

Az inzulinérzéketlenség fő oka az oxidatív stressz

Az oxidatív stressz oka elhízásban és cukorbetegségben a túlzott mértékű energia- (kalória-) bevitel. Teljesen mindegy, hogy a túlzott energiabevitel szénhidrát, zsír vagy fehérje formájában történik, mindenképpen oxidatív stresszhez vezet. Ezért értelmetlenek azok az extrém diéták, amelyek az egyik vagy másik táplálkozási összetevő kizárólagos fogyasztására alapozottak.

Oxidatív stressz hatására az említett tirozin aminosavhoz hasonló kóros aminosavak képződnek, amelyek beépülnek az inzulinjelet közvetítő fehérjékbe, és ez vezet az inzulin jelátviteli hibájához, azaz az inzulinérzéketlenséghez.

A kóros tirozin hatása

Azokban az erekben, amelyekben a kóros tirozin mennyisége nagyobb, az inzulin kisebb értágulatot okoz, illetve ezt antioxidánsokkal csak részben lehet befolyásolni. Ezt állatkísérletekben igazoltuk. Az is kiderült ezekből a vizsgálatainkból, hogy minél magasabb egy érben a nyomás, annál több az érfalban a kóros tirozin aminosav, és annál kevésbé ernyed el az ér inzulin hatására.

Állatkísérletekben azt is kimutattuk, hogy a kóros tirozint szájon keresztül adva a béltraktusból felszívódik, a vérkeringésbe kerül, és beépül az érfalba. Ezek az erek kevésbé reagálnak inzulinra, mint a kezeletlen állatokból származó erek.

A fokozott zsírbevitel növeli az érfalban a kóros tirozin aminosav mennyiségét

Ezt szintén állatkísérletekben bizonyítottuk. Bemutattuk, hogy az így megváltozott ér inzulinra érzéketlenné válik. Az is kiderült azonban, hogy a normális tirozin aminosav adásával a fokozott zsírbevitel káros érhatása kivédhető.

Emberi (humán) vizsgálatokat is végeztünk. Először kimutattuk, hogy cukorbetegek és vesebetegek az egészségeseknél több kóros tirozint ürítenek a vizeletükkel, és a vesebetegek vérében az egészséges tirozin szintje alacsony. Azt is bebizonyítottuk, hogy a cukorbetegségben gyakori szürkehályog kialakulásában jelentős szerepet játszik a szemlencsefehérjékben képződő kóros tirozin aminosav.

Kezeléses vizsgálatunk is volt. Abból indultunk ki, hogy a vörösbort mértékletesen (napi 1-2 dl mennyiségben) fogyasztók életkilátásai jobbak. A vörösbor egyik fontos, a szervezet működését kedvezően befolyásoló komponense a rezveratrol. Ezért ennek hatását vizsgáltuk inzulinérzéketlen, 2-es típusú cukorbetegekben. Napi 10 mg-os adagban adtuk, mert tudtuk, hogy ilyen kicsiny mennyiségben is aktiválja a szervezet saját antioxidáns rendszerét.

A kezelés hatására a vizelettel ürített kóros tirozin mennyisége jelentősen csökkent. Egyidejűleg az inzulinérzéketlenség és a vércukor is javult. Ráadásul azt is sikerült igazolnunk, hogy az inzulin jelátvitele is jobb lett.

További humán vizsgálatunkban igazoltuk, hogy a cukoranyagcsere felborulása vérmérgezésben (szepszis) az oxidatív stresszel kapcsolatos. Vizsgálatunk szerint vérmérgezésben a kóros aminosavak vizeletürítése szoros kapcsolatban van a cukoranyagcsere felborulásával.

Következtetések

Mivel az inzulin hatástalanságát csak kismértékben lehet antioxidáns kezeléssel befolyásolni, ezért ez az út nem tűnik a legjobbnak (a rezveratrol is azáltal hatékony, hogy a szervezet saját antioxidáns védelmét aktiválja). Eredményesebb, ha a kóros aminosav hatását kivédő egészséges aminosavat adjuk, különösen akkor, amikor fokozott a kóros aminosav képződése és a vese károsodása miatt csökkent az egészséges aminosav keletkezése. Humán vizsgálatok elvégzése szükséges annak eldöntésére, hogy ez a kezelés valóban hatékony-e.

Prof. Dr. Wittmann István