A diabétesz és a psziché

2016. március 6-án, életének 76. évében elhunyt Soós Tibor, a Szombathelyi Cukorbetegek Egyesületének Lang Gusztáv-díjas edukátora, a legvidámabb cukorbeteg, aki mindenkinek mosolyt tudott varázsolni az arcára, sőt a lelkébe, elment közülünk. Biztos vagyok benne, hogy március óta az angyaloknak jobb kedvük van a mennyországban.
Köszönünk mindent, Tibor! Rád emlékezve álljon itt egy részlete annak az előadásodnak, amelyet lapunk Civil Fórumán tartottál.

Édes testvéreim!

Egy ismeretlen kínai azt mondta úgy jó ötezer évvel ezelőtt, hogy „a lélek betegségei a testi bajokban mutatkoznak meg”. Azóta sem cáfolta senki. Ha ez így van, akkor megkérdezem: ki foglalkozott a lelkemmel, az énemmel? Senki!

Szilárd elhatározás

Mikor sorstársunkkal beszélgetünk, az elején tisztázni kell, hogy az élet szexuális úton terjedő állapot, amelynek halálozási aránya 100 százalék. Tehát mindennek vége lesz, mindenki meghal, csak az nem mindegy, hogyan? A földi élet vége a halál, de ez az állapot (a diabétesz) még nem az! Ez még nem a vég, csak fel a fejjel!

Vésd jól az eszedbe, hogy kétfajta ember van, aki cukorbeteg és aki cukorbeteg lesz. Neked már sikerült! Nagyon sok kiváló ember van, aki ebben az állapotban alkot, fest, dolgozik, politizál… és edukátor! Például itt vagyok én! Mindenki meg tudta tenni, te miért ne tudnád? Mindenben segítünk, nekem is segítettek. Természetesen ezért tenni, igenis tenni kell! Életed feszesebb, fegyelmezettebb, tervezettebb kell hogy legyen. Meg kell változtatnod felfogásodat az életről, az evésről, az ivásról, eddigi szokásaidról. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod tenni, én is megtettem, neked miért ne sikerülne?

Szeresd magadat!

Valamikor régen Jézus azt mondta tanítványainak: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Aki nem szereti magát, másokat sem tud szeretni. De ne légy szerelmes önmagadba. Munkád során bármit is teszel, tanulsz vagy tanítasz, játszol vagy dolgozol, két dolgot mindig, mindenkinek adjál, ami ingyen van: szeretetet és mosolyt!

Úgy lehetne ezt lefordítani, hogy fogadd el önmagad! Ha ez sikerül – és miért ne sikerülne? –, kinyílik előtted a világ, fény önti el a sötét, zegzugos utcákat, és érdekes módon mindig sütni fog a nap. Ha el akarod érni ezt az állapotot, akkor fogadj el pár jó tanácsot: Ne tégy fel bugyuta kérdéseket (miért éppen én?)! Betegséged okát soha ne keresd, úgysem tudja senki! Betegségedért soha ne okolj senkit! (Ennek kivételesen még anyósod sem oka!) Fogadd el magad! Éld az életet, az életed!

Egyeztesd össze életviteledet a betegségeddel!

Ne mondj le semmiről, de tervezd meg napodat, hetedet, az egész életedet. Kirándulj, menj moziba, utazz, szórakozz! Jól vésd az eszedbe, ugyanolyan ember vagy, mint a többi, csak több az elvégzendő feladatod.

Légy alapos és előrelátó utazásaid alkalmával! Munkád során értsd és értesd meg a diabétesz lényegét, kezelési módjait, kilátásait. Taníts! Vezess! Edukálj!

Állandóan képezd magad! Vegyél részt továbbképzéseken, szervezd is azokat! Segítsd az új, alakuló szervezetek munkáját! Add át tapasztalataidat, de soha ne utasíts! Mondj véleményt, de soha ne légy fölényes! Minden megmozdulásod – szóban, tettben – segítség legyen! Tudásod add tovább, de ne feledd, nem vagy isten! Mondd el a lehetséges változatokat, úgy oktass, hogy a beteg a neki legjobbat tudja kiválasztani!

Soós Tibor