Pumpamese

48 éve vagyok 1-es típusú cukorbeteg. Végigéltem a főzéssel fertőtlenített üvegfecskendők és szaggató tűk korát, az egyszer használatos fecskendőkét, majd jöttek a tollak, a naponta többször adagolt inzulinok, s végre saját magunk mérhettük a pillanatnyi vércukorértékeinket. Egyetlen dolog nem jött el csupán, az egyenletes vércukorszint. (Az azonban eredmény, hogy a mentő még sosem jött értem cukorkiugrás miatt – nagyon szeretném, ha ez így is maradna!)

„Játék” pumpa

Az egyenletesebb cukorszint eléréséért folytatott küzdelem újabb állomása lett, amikor kezelőorvosom, dr. Várkonyi Tamás tanár úr (akire mindig számíthattam, bármi gondom volt) javasolta, hogy gondolkodjak el a pumpa használatán.

Bújni kezdtem az internetet. Mi ez? Mit tud? Melyiket válasszam? Fórumokon mi olvasható? Még egy fontos kérdés: ha megtetszik − ami nem telt sok időbe −, honnan fogom előteremteni az árát? Egy kismama bemutatta az általa használt pumpát, elmondta a gyakorlatban előforduló előnyöket és hátrányokat. (A kismamáról természetesen eszembe jutottak saját terhességeim, amikor a profil folytonos vénás vérvétellel volt csak megoldható – és napi két inzulinadás mellett az értékek messze nem voltak ideálisak.)

A Roche pumpát választottam, peregtek az események. Kaptam egy „játék” pumpát: minden beállítást végigpróbálhattam, működését élőben láthattam otthon, önállóan. Ez még nem volt szerelékkel csatlakoztatva hozzám, csak a „levegőbe” ment a beállított adag, a kipróbált művelet. A cégnek feltettem egy csomó kérdést, mindent megbeszéltünk. A pumpa használatától már nem tartottam, mégis volt bennem félelem. Itt lesz ez a készülék az oldalamon, vezetékkel és kanüllel csatlakoztatva a testemhez, és nem lesz bennem egyszerre több tíz egység inzulin, csak éppen annyi, amennyi kell. Folyamatosan figyelnem kell majd rá, hova tegyem, minden rendben van-e vele, nem fogy-e ki…

„Csupa álom”

Eljött a nagy nap! Magam helyeztem fel a szereléket, állítottam be minden órára vonatkozó bázisértéket, csatlakoztattam a pumpát, és ezer szemmel figyeltük, hogy alakul a cukrom. Ne higgye senki, hogy az első nap csupa álom volt… pedig az volt. A félelmek csak bennem léteztek. Azon a napon a cukorértékeim közel normálisak voltak, pedig akkor még a bázis beállítása csak közelítőleges volt.

Kaptam pluszcsíkokat a többlet-mérésekhez, és vittem a grafikonokat a tanár úrnak, folyamatosan alakítottuk a bázist.

Tized egységek

A bázis testreszabása pont olyan, mint tollal a beállítás, csak pumpával óránként definiáljuk a beadandó mennyiséget, amit a készülék még 20 részre oszt, így 3 percenként „tol be” egy nagyon-nagyon pici mennyiségű gyors hatású inzulint. A beállítás során tized egységekről beszélünk. Saját tapasztalataim szerint, erre az időszakra érdemes több figyelmet szentelni, a beállítást saját testünkre szabni. Nálam a bázis beállítása során derült ki, hogy a hajnali jelenség jóval enyhébb, a délutáni viszont jelentősebb az átlagosnál. A mostani bázisommal ideális esetben végigmegy a nap 5 és 8 mmol/l közötti vércukorértékekkel. Ezeket a napokat nagyon szeretem!

Hipó „finoman”

Sokaknak jelent gondot az éjszakai hipoglikémia, főleg ha annak észlelési zavara is fennáll. Észlelni ugyan nem fogja ez a készülék helyettünk a hipót, de beállítható olyan bázisérték a „veszélyes” órákra, hogy ez a hipo lehetőségét a minimálisra csökkentse.

A bázis beadása nem egy vagy két injekcióban, hanem folyamatosan történik. A hipoglikémia sokkal lassabban, „finomabban” alakul ki. Például egy számomra fontos előadáson az első sorok egyikében ültem, amikor éreztem a hipó első tünetét, a tompulást. Kimenni nem akartam, zörögni sem. (A leállítás, a százalékcsökkentés hangjelzésekkel jár.) Egyszerűen széthúztam a szereléket, így a pumpa a levegőbe adagolt. Mire véget ért az előadás, a cukrom rendeződött, visszakapcsoltam a szereléket, mintha mi sem történt volna.

Öltözködés, strandolás

Tudatosítanunk kell, hogy a szervezetünkben csak gyorsan felszívódó inzulin van (hatása 2-3 órán belül lefut), ezért ha valami baj adódik, ennyi idő alatt gondoskodnunk kell megoldásról (pótolva a hiányzó inzulinmennyiséget is). A szerviz közel ennyi idő alatt hozza a megoldást, ha a pumpával lenne baj.

A jól beállított bázis segít az adott szénhidrátmennyiséghez tartozó bólus számításában is, mivel kifejezi abban a napszakban aktuális inzulinrezisztencia mértékét.

Lehet pumpával fürdőbe járni. A pumpát levesszük, a szereléket el tudjuk zárni a víz elől, a kanül beszúrva marad, két óránként pedig pótoljuk a közben be nem adott bázis mennyiségét a pumpa visszacsatolásával vagy tollal.

Legszívesebben deréktájon, szoknya vagy nadrág szélére csíptetve viselem a hétköznapokon, azonnal elérhető, általában mobilnak nézik.

Estélyi ruha alatt is elrejthető egy kis fantáziával, a kapható segédeszközökkel. Ha valaki mindettől idegenkedik, visszaállhat − például egy nyaralás idejére − a tollal történő injekciózásra. Én ugyan nem tenném!

Bólus-„varázslás”

Változtathatom átmenetileg a bázist 0–250 százalék között. Megmarad az eredeti „hullámzása” a bázisértékeknek, de mindegyik arányosan magasabb, illetve alacsonyabb lesz. Elsősorban fizikai tevékenységeknél jó a csökkentés, míg bizonyos betegségek, mozgáshiány vagy frontok hatásánál az emelés.

Az elfogyasztott ételeink sem egyformák, ehhez a bólusok adagolása háromféleképpen alakítható: beadható egyszerre a teljes mennyiség (mint tollal); beállítható, hogy mennyi idő alatt (egyenletesen elosztva) adagolja a megtervezett mennyiséget (elhúzódó étkezésnél); beadatható vele az adag egy része, a többi pedig egyenletesen széthúzva megadott ideig (alacsony glikémiás indexű ételeknél). Ez utóbbi alkalmas kíméletes korrekcióra is.

Mivel az injekció beadása ennyi idő után rutin tevékenység, előfordult, hogy elfelejtettem, beadtam-e már az aktuális bólust, néha a bázist. A pumpával visszakereshető minden beadott érték, minden elvégzett művelet.

Csipog és drága

Nagyon szeretem a pumpámat, de ez nem jelenti azt, hogy ne kerülnék időnként kényelmetlen helyzetbe a hangjelzések miatt. Jelzi az elem lemerülését, a patron közelgő kiürülését, a kikapcsolt állapotot, viszont ezek hozzátartoznak a biztonságos működéshez.

Van még egy gond: az ára. A TB 80 százalékát téríti, de így is nagy terhet ró a betegekre. Ha sikerül beszerezni, használatához kell a gyártó cég képviselőjének és kezelőorvosunknak a segítsége. Kérjünk és kérdezzünk, amíg minden érthető nem lesz, és a bázisteszteken közel normális értékeket nem produkálunk.

A pumpa diétázni nem fog helyettünk, az elkövetett hibáinktól nem fog megvédeni, de egy jól kialakított bázissal kényelmesebbé válik az életünk, könnyebben tudjuk a felmerülő gondokat megoldani és rugalmasan tudunk alkalmazkodni a körülményekhez.

Piros Ildikó