Az érbetegség rizikója – II.

Előző számunkban kezdtük ezt az érdekes és olvasmányos cikket, amelyből az érbetegségek rizikófaktorait ismerhetjük meg. Most az előző részben többször is emlegetett koleszterinről lesz szó.

Magas koleszterin…

A klasszikus és befolyásolható érrendszeri rizikótényezők: elhízás, dohányzás, cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterinszint. Érbetegségünk kialakulásának rizikója – azaz az úgynevezett teljes, vagyis globális érbetegség-rizikónk − mindezek együttes, hosszú távú hatásától függ. Az összes bennünk „munkáló” káros, kóros tényező együttes, összehangolt és mellékhatásmentes kezelése hozza a legjobb hosszú távú eredményt úgy életben maradásunk, mint életminőségünk megőrzése vagy akár javítása tekintetében.

Krumpli három kötőtűvel

Szükség lesz néhány fogalom tisztázására, mielőtt a koleszterinre visszatérek. Mik lehetnek azok a zsírsavak? A zsírsavak a zsírok (vagy olajok) tehát a „zsiradékok” fő alkotóelemei, amolyan „zsírrészek”. A „hétköznapi zsíroknak” van egy „magja” − csak a tudományos igényesség miatt, ezt glicerinnek hívják −, ebből állnak ki a zsírsavláncok. Olyan, mintha egy krumpliból kötőtűk állnának ki. A „krumpli” a glicerin, a „kötőtűk” a zsírsavak. Az ilyen „hétköznapi”, „három kötőtűs krumplis zsír” neve triglicerid.

Ezen „hétköznapi” zsírfélék mellett vannak speciálisak is. A legismertebb éppen a koleszterin. Tehát a koleszterin is zsír. „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.” A koleszterin zsír, de nem minden zsír koleszterin. A koleszterin váza amolyan hiányos, torz olimpiai négy karika. A koleszterinben nem az energiatartalom a lényeg. Nem a koleszterintől hízunk. Az elfogyasztott zsírmennyiségnek csak kis része koleszterin. Koleszterinből naponta átlag 500–600 milligrammot, tehát „csak” mintegy fél grammot, zsírokból több mint 100 grammot, azaz több mint 10 dekát fogyasztunk. Szembetűnő különbség. Energetikailag, tehát hízásilag a sok „zsír”, érelmeszesedésileg a sok koleszterin a kulcs. Ha a legnagyobb energiatartalmú tápanyagból, tehát a zsírokból kevesebbet eszünk, akkor kevésbé hízunk.

Az „együnk kevés koleszterint, alacsony lesz a koleszterinszintünk” összefüggés nem ilyen egyszerű. Miért? Mert praktikusan (majdnem) minden sejtünk maga is képes termelni koleszterint!

Piszkos hógolyó

Honnan kerül a vérünkbe a koleszterin? Honnan, hová és hogyan szállítja a vér? Táplálékaink zsírtartalma emésztés után − leegyszerűsítve a koleszterin és a triglicerid − a bélbe jut. A bélben a koleszterin az epesavval szétoszlatva jut a bélfal felszívó sejtjeihez. Ezekbe a sejtekbe egy speciális szállító fehérje viszi be. E nélkül a koleszterin csak „igen keservesen” és kis mennyiségben jut be a bélfal sejtjeibe, azaz alig szívódik fel. Ha a koleszterin bejut a bélsejtbe, onnan az erekbe kerül. Nem úgy szabadon, mint pucér koleszterin, hanem számos fehérjével és zsírnemű anyaggal, többek között nagy mennyiségű trigliceriddel együtt vérünk legnagyobb összetett részecskéjét alkotva. Ez egy már-már szabad szemmel is látható „zsírcsepp” (kilomikron).

Olyan az egész, mint egy hatalmas, kavicsokkal és fűszálakkal dúsított hógolyó. Az alap − tehát a hó − számos speciális funkciójú fehérje elegye. A kavicsok és fűszálak pedig a szállított zsírnemű anyagok. Az egész piszkos hógolyó neve tudományosan zsíros fehérje (lipoprotein). Ennek egyik formája a bélből a vérbe jutó óriáshógolyó. A vérben való utazása során erről maga az érfal számos részt „lemar”. Trigliceridtartalmának jelentős részét elveszíti, míg a maradék a májhoz ér. A májsejtekben ezek szétbomlanak, részben felhasználódnak, részben új, más fehérjéket tartalmazó „csúf hógolyóvá” (VLDL) alakulva visszakerülnek a vérbe. Erről az ismét sok-sok trigliceridet és kevés koleszterint szállító csomagról útjuk során az erek és más szövetek megint trigliceridet falnak le. Hasonlóan, mint a bélből felszívódó „óriás” esetében. Miközben a golyó fogy – ténylegesen is egyre kisebbé és tömörebbé válik −, koleszterintartalma relatíve egyre nő. Köztes terméken át kialakul a koleszterinben legeslegdúsabb egység, az LDL. Valójában tehát az LDL részecskék mennyisége határozza meg az LDL (tehát a „rossz”) koleszterin mennyiségét. Ezen részecskék érfalba jutását és különösen bent rekedését tovább fokozza például a cukorbetegség vagy a dohányzás. Ezek által ugyanis nagyon apró és igen tömör, agresszív LDL alakulhat ki.

A szövetekből és így az érfalból is vissza a májba a HDL nevű „hógolyó” menekíti a koleszterint. A HDL (a „jó”) védő hatású az érelmeszesedéssel szemben. A folyamat akár több ponton is zavart szenvedhet. Így mindig egy- vagy többféle „piszkos hógolyó”-csoport halmozódik fel. Azonban a laborvizsgálatoknál az összkoleszterint, a trigliceridet és a „jó”, tehát HDL-koleszterint lehet általánosságban mérni. A „rossz” koleszterin ezek ismeretében akár ki is számítható. Ossza el a trigliceridértéket 2,2-vel! A kapott értékhez adja hozzá a HDL-értékét! A számot az összes koleszterinből kivonva megkapta a rossz, tehát LDL-koleszterin szintjét. (Figyelem! Az előbbi számítás csak 4,5 mmol/l alatti trigliceridszintnél alkalmazható.)

Galagonya fokhagymával

Csak remélhetem, hogy most, így részletesebben kifejtve érthetőbbek és hihetők a szavaim. Akkor, ott, a hallhatóság soraiban bizony érezhető lett a feszültség. Többen már ekkor jelezték szomszédjuknak, hogy „ez azért nem így van”. Hiszen X professzor mondta, hogy… Isten ellen való vétek a koleszterin csökkentése, és Y orvosdoktor (aki mindent vitaminnal gyógyít) le is írta, hogy… Egy másik professzor meg egyébként is felfedezte a világmegváltót, amit az amerikaiak is meg akarnak venni, csak nem adja, de kapható, és be lehet vele oltani magunkat, és akkor minden rendben lesz…

Ezekkel a hangzatos féligazságokkal persze a mindennapi rendelői gyakorlatom során is küzdök, de valósággal sokkolt, hogy a cukorbetegség miatt a témában közvetlenül érdekelt hallhatóság milyen jelentős részének sikerült átmosni a józan gondolkodását az utolsó években.

Szemben a vérnyomás kérdésével – finoman fogalmazva − korántsem értem el a koleszterincsökkentés gondolatával osztatlan egyetértést. Még a szünetben is meg akartak győzni a fokhagyma-galagonya mindent elsöprő elégséges hatásáról, sőt a reggeli fahéj-méz fogyasztás elengedhetetlen szükségszerűségéről is.

Mit tudtam én mindeközben a koleszterincsökkentés tudományos lehetőségeiről, szükségességéről és… igen, ki kell mondanom ezt a már-már szitokszót, gyógyszeres (!) csökkentéséről hitelt érdemlően mondani. Egyeseknek jószerével semmit. Sokak döntését már nem a józan ész, sokkal inkább a vak hit mozgatja. Hit kérdésében pedig nem lehet vitázni.

Konyhakéssel szelni, ölni

Most tehát a koleszterincsökkentés tekintetében azokhoz szólok, akik még meggyőzhetők egy mezei (tehát nem professzor, nem feltaláló, sőt nem is nagyvállalkozó) orvosdoktor, az egész világon szinte egységesen elfogadott orvostudományi ajánlásokra alapozott, szavaival.

A koleszterinszint meghatározóbb része a szervezet (elsősorban a máj) saját koleszterintermelésétől (és annak felhasználásától) függ. Emiatt a koleszterintermelés gyógyszeres gátlásával, az úgynevezett statinkészítményekkel akár 30-50 százalékos LDL-csökkenés is elérhető. Személyre szabottan kell megválasztani, hogy várhatóan kinek melyik lesz a legmegfelelőbb! Ezek az anyagok képezik ma a koleszterincsökkentő gyógyszeres kezelés alapját. Érvédelmi hatásuk már a koleszterincsökkenés előtt megkezdődik. Ennek oka, hogy a vérzsír-hatástól függetlenül is csökkentik magát az érfali gyulladást. Ezzel (is) stabilizálják az instabil, robbanásra hajlamos felrakódásokat, plakkokat.

A táplálék koleszterintartalmának erélyes megszorításával is „csak” 10–15 százalékkal csökkenthető a vér össz-koleszterinszintje. Nem segít ezen perdöntő mértékben sem a fahéj, sem a fokhagyma, sem a galagonya.

Nem csak a laborértéket, hanem − és ez a lényeg − a szívinfarktus, a szélütés és egyáltalán minden érszűkület esélyét csökkenti a gyógyszeres kezelés! Ha nagy az érbetegség rizikója (és cukorbetegségben eleve nagy!), a megelőzés, ha már beteg az erünk, a kezelés fő fegyvere. De csak ha használjuk!

Persze, be kell tartani a szabályokat! Konyhakéssel lehet kenyeret szelni és embert ölni. Az emberölések számát viszont nem biztos, hogy csökkentené, ha a konyhából kitiltanánk a konyhakést. Sokan gondolják, hogy a gyógyszerek mérgek. Egyáltalán nem! Sőt, a koleszterincsökkentők meglepően biztonságosak. A recept nélkül kapható szokványos fájdalomcsillapítók mellékhatásaitól hazánkban évente többen halnak meg, mint a statinok mellékhatásától évek alatt az egész világon! Fél a repüléstől? Az érbetegségtől? Mekkora az esélye, hogy lezuhan? És hogy érbetegségben hal meg? Na, ez utóbbit megmondom: 50 százalék! Ön melyiktől fél? Legalább adjon esélyt… magának! Menni fog! Persze, csak ha… hiszi is.

Dr. Tschürtz Nándor

belgyógyász, kardiológus, diabetológus, lipidológus