Joslin-díjasaink

Az egész család egészségesen él

Horváth Ernő 63 éves kaposvári nyugdíjas, jól érzi magát, szövődménymentesen él. Néha a két felnőtt lánya cukorszintjét is megméri, normális értékeket kapnak, hál’ istennek nem öröklődött a betegség. De azért az egész család diabéteszeseknek javallott, egészséges koszton él, azokat a főzelékeket, salátákat eszik, amiket az édesapa.

Nagyon fontosnak tartja az orvos–beteg kapcsolatot:

– A háziorvosommal, dr. Tóth Jenővel és a diabetológusommal, dr. Deák Lászlóval csodálatos összhangban létezem. Mindent meg tudok velük beszélni. Az én egyszerű nyelvemen elmondják, mi a helyzet és nekem mi a teendőm. 1988-ban kezdődött a baj, tűzoltóként dolgoztam, egyik katasztrófaesetnél megfázhattam, tüdő-mellhártya gyulladást kaptam, kórházba kerültem, utána szereztem egy embóliát, azt túléltem, és egy év után kijött a cukrom, 1990 januárjától. Azonnal inzulinnal kezdték a kezelést.

Hozzáfűzi, huszonöt év alatt sokat korszerűsödött és egyszerűsödött a kezelés, fejlődik a tudomány. Horváth Ernő úgy véli, a legfontosabb, hogy az embernek el kell fogadnia a betegséget, amit osztott neki a sors, és mindent megtenni a kezeléséért, a kordában tartásáért.

A rendszeres életmód nem esik nehezére. A tűzoltóknál két évtizedig dolgozott, ott is alaposnak és pontosnak kellett lenni. A család átvette az ő étkezési szokásait, felesége nem főz külön neki, mindannyian ugyanazon az egészséges koszton vannak. Minden más helyzetet kirekesztésként élne meg. Jó, hát süteményből, lekvárból mégis másmilyent kap.

– Mivel cukrosat nem eszem, feleségem nekem speciálisan főz be lekvárokat. Egy kisüveg cukormentes lekvár nekem két hétig elég. Reggelihez nagyon finom.

Horváth Ernő fiatal korában nagyon szerette az édességet:

– Emlékszem, lakodalomban a rokon gyerekekkel úgy betöröltük a maradék tortákat, hogy egy morzsa nem maradt belőlük.

Most nem is kívánja, azt mondja, van egy kis tepsije, abban süt neki a felesége almás pitét, meggyes pitét és hasonló jókat. Ez egy hétig elég neki, naponta egyet megeszik. Ja és a diabetikus szaloncukor húsvétig kitart.

– A vércukorszintem 6,1–6,8 között alakul átlagban. Egyszer volt 7,2. Két-három hónapja ingadozni kezdett, akkor a doktor úrral igazítottunk kicsit az inzulinon, és most újra normális értékeket kapok. Próbálok normálisan élni, dolgozgatok, mozgok, jövök-megyek, négy kilométer fel a hegyre, újabb négy kilométer le a hegyről, ez egy irányban körülbelül háromnegyed óra hossza tempósan. Ha megállok közben beszélgetni, akkor hosszabb. Ha dolgozom a kertben, akkor tudom, hogy kicsit több élelmet kell vinnem magammal, odafigyelek, hogy ilyenkor többet egyek – számol be mindennapjairól.

Bartuc Gabriella