Pálkovács Gáborné: A Joslin-díj nagyobb öröm az Oscarnál is
Csinosan érkezett a Joslin-díj átadásának ünnepségére 2015 februárjában a Budai Fonóba Pálkovács Gáborné, Magdolna, aki azt mondta, jobban örül ennek az elismerésnek, mint egy Oscar-díjnak, hiszen ezt az életéért, az egészségéért kapta. A Cukorbetegek Egri Egyesületének titkára 17 éves kora óta diabéteszes, idén 63 éves és szövődménymentesen él.
Csak azt sajnálja, hogy a férje nem lehet itt vele ezen a szép ünnepségen. Mindenhova együtt mentek, amíg Gábor élt, a diabéteszes rendezvényekre is, kivéve, ha Fradi- vagy Barcelona-meccs volt. Ám akkor sem engedte úgy el élete párját Gábor, hogy indulás előtt ne vetett volna rá egy szerelmes pillantást. Így nem csoda, hogy a mai napig, ha Magdika indul valahova, megáll a tükör előtt és megkérdezi: – Apuci, rendben vagyok? Minden stimmel rajtam, mehetek? – avat be magánéletének ebbe a megható részletébe Magdika. Többször is hangsúlyozza, ő 46 év óta diabéteszes, és itt van, él, miközben a férje soha nem volt beteg, ezért is volt akkora sokk, hogy egy reggel nem ébredt fel. Álmában megállt a szíve, meghalt infarktusban.
A körzeti orvos hibája
Ilyen kiszámíthatatlan az élet, vonja le a tanulságot, majd nagyot ugrunk az időben, vissza egészen a betegsége kezdetéhez.
– 1969 őszétől vagyok cukorbeteg, majdnem belehaltam, a körzeti orvos ugyanis félrediagnosztizált. Amikor már acetonos volt a nyelvem a magas cukortól, anyukám eljött velem az orvoshoz, mert nem hitte, hogy valóban elmondtam minden bajomat. Még akkor is azzal küldött el bennünket az orvos, hogy nem kell pánikba esni, vírusos szájfertőzésem van. Egy szombatra virradó hajnalon már annyira rosszul voltam, hogy a szüleim ott ültek az ágyam mellett és azt figyelték rémülten, hogy lélegzem-e még. Olyan magas volt a cukrom, hogy bekómáltam. Édesapám rohant a körzeti orvoshoz, aki beutalt az SZTK-ba, a gégészetre, mivelhogy szerinte vírusos szájfertőzésem van. Apám könyörgött, jöjjenek ki hozzám, mert nagy baj van, de nem voltak erre hajlandók.
Amikor meg félholtan felcipelt az első emeleten lévő gégészetre, azért kiabált apámmal a főorvos, hogy ilyen súlyos beteget miért kell idehozni. Szerencsére ma már ilyesmi elő nem fordulhat, meggyőződésem szerint. Amióta a cukorgondozó működik Egerben, nagyon jó az orvos–beteg kapcsolat. Utána a kórházban én is jó kezekbe kerültem. Nyomták az infúziót belém. A szobatársaim később elmondták, egy nővér végig ott ült az ágyam mellett és itatott állandóan teával. Vasárnap délben tértem magamhoz, de hál’ istennek most is itt vagyok bizonyítékként, hogy még ezt is túl lehet élni – mosolyodik el Magdika. Azt még hozzáteszi, olyan sokáig kórházban volt, hogy majdnem osztályt kellett ismételnie.
Diabetológiai „őskor”
– A kórházból egy papírral engedtek el, amin az állt: napi három zsömle, fél marék főtt tészta, fél marék rizs. Édesapám Pestről szerzett könyvet, amiből meg lehetett tanulni, milyen ételnek mennyi a szénhidrátja – ecseteli a diabéteszgondozás hőskorát, ami ma, az internetes korszakból nézve, szinte elképzelhetetlen.
Nem volt vércukormérő készülék, ha elmentem az orvoshoz, levették a vért, és csak egy hónap múlva tudtam meg, mennyi a cukrom. Lábasban fertőtlenítettük a fecskendőt meg a tűt. Ahogy újabb fajta inzulinok jelentek meg, nekem úgy cserélték állandóan, és most már inzulinpumpánál tartok. A fiam szorgalmazta a férjem halála után, hogy térjek át inzulinpumpára, azt mondta, most hogy nincs apu, nincs, aki vigyázzon rám, biztonságosabb lesz a pumpa.
Két betegség – dupla csata
– Volt egy daganatos betegségem is, amiről szerencsére már múlt időben beszélhetek, tíz éve gyógyult vagyok. Ha nincs a diabéteszem, talán későn derült volna ki. Így viszont a nagylaborvizsgálat még időben kimutatta, hogy magas egy fehérjeszintem. Jelentkeznem kellett a hematológián, amit nyolc hónap kemoterápiás kezelés követett. A László Kórházban legyűjtötték a saját őssejtjeimet, kaptam olyan injekciót, amely ezeknek a termelését segíti, utána pedig, mint egy infúziót, az egészet visszakaptam. A diabétesz csak annyiban nehezítette a kezelést, hogy a szteroidok, amiket kaptam, megemelték a vércukorszintet, de megbeszéltem a kezelőorvosommal, dr. Juhász Elekkel, hogyan és milyen mértékben emeljem az inzulinadagokat. Így kordában lehetett tartani ezt is. Járok rendszeresen kontrollra, azt mondták nekem, hogy volt egy országos konferencia a saját őssejtjükkel transzplantált betegekről, akik túlélték és jól vannak, és országos szinten az első tízben én is benne vagyok. Köszönhetem annak, hogy kiváló orvosaim vannak Egerben és Miskolcon is. Erre mondta az orvosom, hogy azért az sem mindennapi, ahogy én ezt az egészet végigcsináltam. Nyilvánvalóan az is segítségemre volt, hogy valamennyire értek hozzá, gyógyszertári asszisztensként dolgoztam érettségi után egészen addig, amíg a daganatos betegségem miatt le nem százalékoltak.
Magdika elégedett azzal a nagy fejlődéssel és orvosi gondoskodással, ahogyan ma a diabéteszeseket kezelik Egerben.
– Nagyon jó orvosok kezében vagyunk! Húsz-huszonöt évvel ezelőtt Egerben is megalakult a cukorbeteg-gondozó, nagyon jó szakemberekkel, elsőként Juhász doktorral. Húsz éve működik a Cukorbetegek Egri Egyesülete, amelynek a titkára vagyok. Ebben a közösségben, de korábban a munkahelyemen is segítettem, akinek csak tudtam a tapasztalataim átadásával, mindenkinek elmondom, mire figyeljen. Van, aki csak sokára fogja fel, hogy például a remegés annak a jele, hogy lement a cukorszintje. Mondom ilyenkor annak, aki meséli, hogy „dolgoztam a garázsban és olyan remegés fogott el”, hogy legyen mindig nálad szőlőcukor és víz, és ilyenkor be kell venni a szőlőcukrot és inni rá egy kis vizet. Főzési tanácsokkal is sokat segíthetünk. Azt is látom, hogy sokan nehezen fogadják el, hogy ebbe az állapotba kerültek, mert én azt szoktam mondani, a diabétesz nem betegség, hanem állapot, amivel együtt kell élni. Én megtanultam, és lám itt vagyok. Semmiben sem akadályozott a diabétesz. Egészséges fiúgyermeket szültem, szépen felneveltük a férjemmel.
Bartuc Gabriella