Mikor milyen édesítőszert válasszunk?
Az ételek, italok élvezetéhez sokak számára az édes íz elválaszthatatlanul hozzátartozik. A népszerű íz kialakítására az élelmiszerek előállítása során a leggyakrabban még ma is cukrot használnak.
Hazánkban a táplálkozási felmérések adatai szerint a felnőtt lakosság átlagos hozzáadott cukorfogyasztása az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, a legutolsó publikált adatok szerint a napi energiabevitel 7,8 százalékára tehető, míg a gyermekek napi energiafelvételüknek 12–13 százalékát fedezik az ételekhez, italokhoz hozzáadott cukorból. Az Egészségügyi Világszervezet 2015-ös ajánlása alapján a hozzáadott cukorbevitel nem haladhatja meg a napi energiafelvétel 10 százalékát, ám az ennél alacsonyabb fogyasztástól további előnyök várhatók, elsősorban a testtömeg karbantartása, valamint a fogak egészségének megőrzése szempontjából.
Az elhízás drámai mértékben növekvő népegészségügyi probléma, amely hazánkban a felnőtt nők 62, a felnőtt férfiak 67 százalékát, a gyermekek ötödét érinti. A testtömeg-karbantartás kulcsa az energia-egyensúly elérése és megtartása, amelyben a bevitt kalóriamennyiség feletti kontrollnak döntő szerepe van. Ennek egyik eleme lehet a cukor helyettesítése különböző édesítőszerekkel.
Az édesítőszereknek több csoportját különböztetjük meg: az intenzív vagy energiamentes édesítőszereket és a cukorpótlókat. Ezek mindegyike különböző formátumban és kiszerelésben kapható, pl. tabletta, por, folyadék formájában, ami nagyon megkönnyíti felhasználásukat.
Energiamentes édesítőszerek | Cukorpótlók |
Aceszulfám K (E950) Aszpartám (E961) Ciklamát (E962) Szacharin (E954) Szukralóz (E955) Neoheszperidin (E959) Taumatin (E957) Neotám (E961) Aszpartám-aceszulfám só (E962) Sztívia (E960) Advantám (E969) |
Maltit (E965) Mannit (E421) Xilit (E967) Eritrit (E968) Szorbit (E420) Izomalt (E953) Laktit (E966) Fruktóz |
Energiamentes vagy intenzív édesítőszerek
Lényegesen, esetenként több százszor édesebbek, mint a kristálycukor. Az aszpartám kivételével teljesen energiamentesek, nem emelik a vércukorszintet sem, így cukorbetegek és fogyókúrázók is fogyaszthatják. Általában egymással kombinálják őket, és így találkozhatunk velük az asztali édesítőszerekben is, ugyanis fokozzák egymás édesítő erejét. A többi édesítőszerhez képest viszonylag olcsók, ráadásul fogbarátok. Toxikológiai szempontból számos kutatás látott már napvilágot ellentmondásos eredményekkel, de a meghatározó hatóságok biztonságosnak találták őket a megengedhető napi beviteli értékeken belül, vagyis fogyasztásukkor semmilyen egészségre káros hatással nem kell számolni.
Mikor válasszuk őket? Mivel energia- és szénhidrátmentes szerekről van szó, bátran használhatjuk általános, hétköznapi édesítésre, akár a sütés-főzés során, fogyasztásukat nem kell beszámolni a napi kalóriabevitelbe és a cukorbetegek étrendjébe sem.
Mire figyeljünk? Az aszpartám, illetve a szacharin csak mérsékelten hőálló, ezért ezeket inkább az ételek, desszertek, italok utóízesítésére ajánljuk. A tabletták általában kicsit nehezebben oldódnak, mint a folyadékok, ezért ezeket inkább csak utólag, kávéhoz, teához használjuk. Mindegyik intenzív édesítőre érvényes, hogy figyelni érdemes az óvatos, fokozatos adagolásra, vagyis egyszerre csak kis mennyiséget tegyünk az ételekbe.
Cukoralkoholok vagy cukorpótlók
A cukrok redukálásával állítják elő ezeket, de a természetben is megtalálhatók. A szorbit és a fruktóz kivételével drágák. Nem édesebbek jelentős mértékben, mint a cukor. A cukorbetegek diétájába arányosan elosztva beilleszthetők, ugyanis csak kismértékben emelik a vércukorszintet, de energiatartalmuk az esetek többségében a cukoréval azonos. Ez alól kivétel a xilit vagy nyírfacukor, amely 40 százalékkal alacsonyabb kalóriatartalmú, és az eritrit, amely energiamentes.
Mikor válasszuk? Kalóriatartalmuk miatt elsősorban olyan esetekben ajánljuk, ahol a cukor tömegére a sütésnél-főzésnél feltétlenül szükség van, például ha piskótát vagy egyéb süteményt készítünk. Általános édesítésre inkább a kalóriamentes megoldásokat válasszuk.
Mire figyeljünk? Kalóriatartalmuk sok esetben a cukoréval azonos, ezért a fogyókúra idején kevésbé ajánlottak. Hátrányuk, hogy nagyobb mennyiségben, de az egyéni érzékenység függvényében már akár 10 gramm elfogyasztása esetén is kellemetlen hasi panaszokat, puffadást, hasmenést okozhatnak. A cukorbetegek legfeljebb napi 30–40 grammot fogyaszthatnak belőlük, szénhidráttartalmuk beszámítása mellett. Befőzésnél, lekvár készítésénél külön figyeljünk a befőttek hőkezelésére vagy a tartósítószer használatára, mert az édesítőszereknek, szemben a cukorral, nincs tartósító hatása.
Szűcs Zsuzsannadietetikus
okleveles táplálkozástudományi szakember