Több mint edukáció

Itt nemcsak engem szúrnak? Én is ugyanazt fogom enni, amit a többiek? E hitetlenkedő kérdéseket pöttöm gyerekek tették fel 2015. május 29-én: frissen felfedezett 1-es típusú diabéteszes gyermekek szülei számára rendezett edukációs hétvégét a győri gyermekdiabétesz-gondozó és a győri Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület Zirc közelében, Szépalmán a Sanofi, a Magyar Diabetes Társaság, a 77 Elektronika, a Medtronic és a Roche támogatásával.

Dr. Niederland Tamás és munkatársai közel húsz éve szerveznek intenzív, családi edukációs együttléteket gondozottjaik számára. Kezdeményezésük országos méretűvé erősödött Törp Program néven, utalva a részt vevő családok gyermekeinek hat év alatti életkorára. A programnak két fő célja van: a szülők a legkorszerűbb ismereteket kapják a lehető legintenzívebb oktatás során; s ne csak ismereteikben, hanem önbizalmukban is megerősödjenek.

Huszonhét család érkezett az ország minden részéből, különböző háttérrel, de minden szülő – azok is, akik csupán néhány hete szembesültek gyermekük diabéteszével – tisztában volt a betegség lényegével, ismerte az inzulinkezelés alapelveit. (Ez a tény önmagában is mutatja, milyen magas szintű Magyarországon a gyermekdiabétesz-gondozás.) A szakmai programok ezekre az ismeretekre építve tekintették át a kezelés és a gondozás minden lényeges kérdését az inzulinkészítményektől a pumpakezelésen és a szenzor lehetőségein át a több családot is érintő lisztérzékenységig.

A háromnapos együttlét célja volt a diabétesz aktív elfogadásának segítése, a mindennapi gondok megbeszélése konfliktuskezelő esetelemzésekkel, személyiségfejlesztő szerepjátékokkal. A gyerekeket napközben a Lurkó alapítvány munkatársai foglalták el, eljött a győri Vaskakas Bábszínház is.

Mindezt eddig maguk a szervezők, illetve a képzésben részt vevők is megírhatták volna, ahogy évről évre meg is tették. De volt még valami, ami e szépalmai hétvégét emlékezetessé tette, amiről talán csak egy kívülálló beszámolója lehet hiteles, és amit egyetlen szóval így lehetne leírni: átlényegülés. Ezt leginkább a programzáró, értékelő beszélgetésen érezhettük, ahol a szülők újra és újra, nemegyszer könnyek között köszönték meg az élményeket, és azt, hogy más emberként mehetnek haza, mint ahogy idejöttek. A diabétesszel csak nemrég élő, szorongva érkező családok közül legtöbben először találkoztak sorstársaikkal, először láthatták, hogy orvosaik, szakápolóik, dietetikusaik nemcsak szakmailag, hanem emberileg is mellettük állnak.

A közös étkezések, beszélgetések ugyanannyit jelentettek, mint az előadások – fogalmazott egy szülő. Köszönjük, hogy felemeltek bennünket – mondta egy másik. Nem, mi emelkedtünk önökhöz – jött a válasz.

Felejthetetlen hétvége volt.

Ballér Piroska