már részletesen olvashattak, most következzenek a tudnivalók az ilyenkor szükséges diétáról!" />

Szerző: Kicsák Marian Feltöltés dátuma: 2015.06.18.

A veseszövődmény étrendi kezeléséről

Kedves olvasónk, a 74 éves Ilona fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy a már megjelent enyhe veseproblémájának kezelését segítő mintaétrendet jelentessünk meg. Kérése egybecsengett a Civil Fórumon elhangzott egyik előadással. A veseszövődményről már részletesen olvashattak, most következzenek a tudnivalók az ilyenkor szükséges diétáról!

A cukorbetegek húst-hússal diétája már a múlté. A diabéteszes alapétrend mindenekelőtt kiegyensúlyozott tápanyag-összetételű: a bevitt energia körülbelül 50 százaléka szénhidrátból származik, 20 százaléka fehérjéből és 30 százaléka zsírból. A használt élelmiszereket és konyhatechnológiát illetően pedig változatos.

Ezzel óvható meg leginkább az egészség! A túlzott – a szervezet szükségletét lényegesen meghaladó – fehérjetartalmú étrend hosszú távon ugyanúgy káros, mint a túl alacsony – napi 50-60 g – szénhidráttartalmú étrend.

Azonban, ha a cukorbetegséghez más betegség, például vesebetegség társul, szükség van a tápanyag-beviteli arányok módosítására. A fehérjebevitel megszorítása mellett a zsírbevitel (jó minőségű, megfelelő zsírsav-összetételű) mérsékelt növelése szükséges.

Vesekárosodás esetén a veséket kímélő étrend bevezetése javasolt.

A cukorbetegség okozta veseszövődményt fontos megelőzni! Ennek feltétele a jó cukoranyagcsere, a megfelelő vérnyomásértékek, a dohányzás elhagyása, a megfelelő fehérjetartalmú étrend. Ha a vesék már károsodtak, szintén fontos a védelmük az étrend révén is. Ha egyszer a vesebetegség kialakult, azt meggyógyítani nem lehet, de késleltethető a veseműködés romlása.

Normál és fehérjeszegény termékek összehasonlítása

Normál és fehérjeszegény termékek összehasonlítása

Mivel sokan a szükséges napi fehérjemennyiség akár kétszeresét is fogyasztják, az első fontos változtatás a legtöbb betegnél a fehérjebevitel mérséklése kell hogy legyen. Azonban különbség van vesebeteg és vesebeteg étrendje között is. Az ún. nefropátiában szenvedő beteg étrendjének fehérjetartalma alacsonyabb, mint ha valaki művesekezelésre szorul.

A diabéteszes nefropátia étrendi kezelése

A cukorbetegség okozta veseszövődményt diabéteszes nefropátiának nevezi az orvosi nyelv. Ennek a betegségnek az étrendi kezelését foglaljuk össze röviden.

Amikor ön cukorbeteg lett, étrendjének a napi energia- (kcal) és szénhidráttartalmára (gramm) vonatkozóan kapott javaslatot. Akkor még nem sok szó esett a fehérje, kálium, foszfor vagy nátrium beviteléről. A fehérjéről azért annyit bizonyára hallott, hogy túl sokat nem szabad belőle fogyasztani, vagy arról, hogy az ételek mérsékelt sózására is érdemes figyelni már a kezdetektől.

Az étrend energiatartalma

Az ajánlott napi energiabevitelt mindig egyénileg kell meghatározni, mivel függ attól, hogy kinek mennyi a testsúlya, hány éves, mennyit mozog, férfi vagy nő az illető. Az ajánlott energiabevitel a legtöbb betegnél napi 1400–2200 kcal között van.

Az étrend fehérjetartalma

A diabéteszes nefropátia stádiumától függően a kezelőorvos javaslatot ad a fehérjebevitelre. Ez az első és második szakaszban általában 0,8 g (optimális) testsúlykilogrammonként. Később ezt tovább mérséklik 0,6 g/ttkg-ra.

Tudni kell, hogy fehérjetartalma nemcsak az állati eredetű élelmiszereknek van (hús, tojás, tejtermékek), hanem a növényi táplálékoknak is (kenyér, burgonya, rizs). A fehérjemegszorítás mértékétől függően javasolt fehérjeszegény termékek étrendbe illesztése, pl. liszt helyett keményítő használata az ételkészítéshez.

A vesekárosodás előrehaladtával szükséges lehet a kálium és a foszfor bevitelének csökkentése is.

Foszfor

Minden fehérjetartalmú táplálékban van foszfor, így a fehérjefogyasztás mérséklésével a foszforbevitel is csökken. Sok foszfort tartalmaz még a kakaó, csokoládé, olajos magvak (dió, mák, mandula), kóla. Miért fontos, hogy ne legyen magas a vér foszforszintje? Mert az súlyos csontanyagcsere-zavart, csontritkulást okoz. A bevitelt 800 mg/nap alatt kell tartani.

Kálium

Előrehaladott vesebetegségben a káliumbevitelt csökkenteni javasolja a kezelőorvos, mert a kálium kiválasztása csökken. Ekkor és csak ekkor van szükség a magas káliumtartalmú zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának szigorú korlátozására. A bevitelt 2 g/nap alatt igyekszünk tartani.

Nátrium (só)

Vesebetegségben a só fogyasztását csökkenteni kell, mert megterheli a veséket. A folyadékfogyasztást a kezelőorvos egyénre szabottan írja elő.

Akkor most mit ehetek?

A sok megszorítás miatt gyakran felmerül a betegekben ez a kérdés.

1. Figyeljen a fehérjebevitelre!

Az étrend kiegészítői lehetnek, legyenek a fehérjeszegény termékek. A mellékelt táblázatban összehasonlíthatja a normál és fehérjeszegény termékek fehérje- és szénhidráttartalmát.

Az ételek készítéséhez használjon fehérjeszegény termékeket! Tanuljon meg fehérjeszegény kenyeret sütni! Egy-egy étkezésnél fogyassza azt!

Az állati eredetű termékekből fogyasszon „kisebb adagokat”: húsból 5-8, felvágottból 3-5, túróból 4-6 dkg-ot, tejből 1-2 dl-t, tojásból 1 db-ot.

2. Csökkentse a só fogyasztását!

Az ételeket kevesebb só felhasználásával készítse! Egyes ételeket akár só nélkül.

A nagy sótartalmú élelmiszereket kerülje, cserélje ki alacsonyabb sótartalmú készítményekre!

3. Csökkentse a foszforbevitelt!

Az étrend foszfortartalma csökkenthető:

4. Csökkentse a káliumbevitelt!

Előrehaladott vesebetegségben csökkenteni kell a káliumbevitelt:

Mintaétrend

Olvasónk kérésének eleget téve összeállítottam egy mintaétrendet, melyhez három fehérjeszegény receptet is mellékelek.

Fehérjeszegény mintaétrend – 1 személyre (átlagos napi energiatartalma 1634 kcal, fehérje 50 g, szénhidrát 192 g)

Fehérjeszegény mintaétrend – 1 személyre (átlagos napi energiatartalma 1634 kcal, fehérje 50 g, szénhidrát 192 g)

Burgonyás femi-ni kenyér

1 szelet tápanyagtartalma:
Energia Fehérje Zsír Szénhidrát
105 kcal 0,6 g 0,7 g 22 g

Hozzávalók 20 szelethez:

A megtisztított burgonyát megfőzzük, áttörjük, hagyjuk kihűlni. Az élesztőt a tejben pici cukorral felfuttatjuk. A kenyérport, a burgonyát a felfuttatott élesztővel és a langyos vízzel alaposan összedolgozzuk. Letakarva meleg helyen hagyjuk kelni. Margarinnal kikent sütőformába tesszük és kelesztjük még 15-20 percet. Előmelegített sütőben 200 C°-on kb. 50-60 percig sütjük. A sütőbe tegyünk egy vízzel telt edényt, mert a vízgőz miatt így puhább, finomabb kenyeret kapunk. A kisült kenyeret 20 szeletre vágjuk.

Fehérjeszegény palacsinta

1 darab tápanyagtartalma:
Energia Fehérje Zsír Szénhidrát
431 kcal 6 g 22 g 51 g

Hozzávalók 6 darabhoz:

A kenyérport, a tojást és a tejet szódavízzel csomómentesre keverjük, majd annyi szódavizet adunk hozzá, hogy palacsinta sűrűségű tésztát kapjunk. Hozzáadunk egy evőkanálnyi olajat. Olajjal vékonyan kikent teflon serpenyőben 6 db vékony palacsintát sütünk.

Fehérjeszegény tejfölös lángos

1 darab tápanyagtartalma:
Energia Fehérje Zsír Szénhidrát
431 kcal 6 g 22 g 51 g

Hozzávalók 2 darabhoz:

A megtisztított burgonyát kockára vágjuk, megfőzzük, áttörjük, hagyjuk kihűlni. A keményítőt a liszttel összekeverjük. Kovászt készítünk (tej, élesztő), ezt hozzáadjuk a lisztes keverékhez, majd a burgonyát is belekeverjük. Jól összedolgozzuk a tésztát. Meleg helyen, letakarva kb. fél órán át kelesztjük. A tésztából két kis cipót formázunk. Kézzel széthúzogatjuk, és forró olajban mindkét oldalát pirosra sütjük. Tálaláskor tejfölt teszünk a tetejére.

szerzo

Kicsák Marian

Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának dietetikai szakán 1990-ben szerzett kitüntetéses diplomát, 1996-ban egészségügyi szakoktatói diplomát. Jelenleg Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban dolgozik. Több mint két évtizede rendszeresen, sikerrel végzi a cukorbetegek terápiás célú oktatásával kapcsolatos feladatait. Több, betegeknek szóló könyv, tájékoztató füzet szerzője, társszerzője


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!