Szerző: Dr. Hermányi Zsolt Feltöltés dátuma: 2014.06.24.

A cukorbetegség gazdasági vonzatai

Az Európai Unión belül az egészségügyi kiadások tekintetében nagy különbségeket találunk. Hollandiában a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 12 százaléka, Romániában 6 százaléka jut az egészségügyre. A 27 EU-tagállam 9 százalékos átlagos ráfordításához képest a visegrádi hármak ennél kevesebbet, egymástól alig eltérően a GDP 7,6 százalékát fordíthatják egészségügyi ellátó rendszerük működtetésére.

Illusztráció

Magyarországon ez az arány 2004-ben volt a legmagasabb: 8,6 százalék. Amíg az Unióban évről évre nő az egészségügyre fordítható kiadások mértéke, addig itthon folyamatosan szűkül a keret, annak ellenére, hogy a lakosság egészségügyi állapotát jellemző mutatóink elmaradnak a visegrádi hármakhoz képest is.

A születéskor várható élettartam ugyan emelkedő tendenciát mutat, de mind a férfiak (71,2 év), mind a nők esetében (78,7 év) sereghajtók vagyunk.

A 65. életév betöltése előtti halálozás Magyarországon a legmagasabb. Az elkerülhető halálozás tekintetében százezer főre viszonyítva hazánkban 206 halálozás jut, Szlovákiában 197, Csehországban 125, míg Franciaországban csupán 59. A cukorbetegség okozta betegségspecifikus halálozás 2005 óta folyamatosan csökken, azonban aránya továbbra is meghaladja a visegrádi országok eredményeit.

Hány cukorbeteg van Magyarországon?

Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, egy reprezentatív szűrővizsgálat alapján azt mondhatjuk: a 20–69 éves lakosság körében minden 10. férfi és minden 6. nő érintett, de 55 éves életkor felett 100 lakosból már 20 cukorbeteg! Az eltelt 10 év során a hazai cukorbetegek száma megduplázódott, így a közel egymilliós betegszám alapján népbetegségről beszélhetünk.

A cukorbetegség gazdasági terhe?

A közvetlen és közvetett egészségügyi kiadások összesítésével állapítható meg a cukorbetegség ellátására fordított teljes költség.

2007 második félévében 521545 különböző társadalombiztosítási azonosító jellel (TAJ) rendelkező beteg váltott ki inzulint és a cukorbetegség kezelésére alkalmazott gyógyszereket, ami 174,6 milliárd forint/évbe került a gyógyszerkasszának. Ez a magyar GDP 0,65 százaléka! A tablettával kezelt, szövődménymentes betegek ellátása 242 ezer forint/év/beteg, az inzulinnal kezelt, szövődménymentes betegek ellátása 449 ezer forint/év/beteg, a szövődményes cukorbetegek ellátása 633 ezer forint/év/beteg költséget ró az OEP kasszájára.

Mennyibe kerül a szövődmény?

A cukorbetegség szövődményeinek ellátására évente az összesen felhasznált 174,6 milliárd forintból 122 milliárdot fordítunk, azaz a teljes keret 70 százalékát a szövődmények ellátása emészti fel! Mindezek alapján nem megkérdőjelezhető, hogy azon túl, hogy a diabéteszesek életminőségében döntő jelentőségű a szövődménymentesség, gazdasági szempontok alapján is minden kezelés egyik fő célja a szövődmények kialakulásának késletetése.

Külföldi adatok vizsgálata során ugyanerre a következtetésre juthatunk.

A közvetett egészségügyi kiadások közé a teljesség igénye nélkül a táppénzes napok térítését, a fogyatékossággal élők segélyezését, a munkaképtelenségből vagy korai halálozásból adódó termelékenység-veszteséget számoljuk.

Az USA-ban a közvetlen költségek 50 százalékával számolják a közvetett költségeket. Ha tehát a közvetlen költségek 2007-ben a magyar GDP 0,65 százalékát jelentették, akkor a közvetett költségek 0,325 százalékot tettek ki, így a közvetett és közvetlen költségei a cukorbetegség ellátásának összesen a magyar éves GDP 1 százalékát jelentik!

Ez a hihetetlen költség tovább nem emelhető, így a forrásfelhasználás optimalizálását kell előtérbe helyezni, ennek alapja pedig a betegség kialakulását megelőzni kívánó szemlélet bevezetése a társadalom egészségtudatos nevelése révén.

2003-ban indult útjára a Changing Diabetes Program, amelynek egyik mottója: ne a cukorbetegség változtassa meg életünket, hanem a társadalom változtassa meg korunk népbetegségének a terjedését, lefolyását. Mindezek ellenére egy 2013-ban végzett felmérés szerint csak a megkérdezettek 27 százaléka gondolta úgy, hogy a cukorbetegség megelőzhető.

Terápiás lépcsők

A forrásfelhasználás optimalizálásának másik sarokköve a megfelelő szakmai és finanszírozási protokollok alkalmazása, az előírt terápiás lépcsők pontos betartása és a hatékonyság folyamatos monitorozása. Az amerikai és az európai szakmai ajánlások mellett a Magyar Diabetes Társaság szakmai ajánlása mérvadó a különböző kezelések alkalmazása során.

Az optimális forrásfelhasználást segíti a kezelés hatékonyságát ellenőrző adatok, az úgynevezett indikátorok megfelelő kiválasztása és követése. A 2-es típusú cukorbetegek körében végzett legnagyobb követéses vizsgálat eredményei már 2000-ben igazolták, hogy a HbA1c szintjének 1 százalékos csökkenése jelentősen mérsékli a késői szövődmények kialakulásának relatív kockázatát, az alsó végtagi amputáció esetében 43, a szemészeti és veseszövődmények esetében 37, a szívizomelhalás esetében 14, míg az agyi katasztrófa esetében 12 százalékkal.

A testsúly az optimális cukorbeteg-kezelés másik indikátora. A fejlett ipari országokban a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának 90 százaléka az elhízással és a következményes inzulinrezisztenciával hozható összefüggésbe. Globálisan 1,6 milliárd ember elhízott. Ismert adat, hogy a cukorbetegség fennállásának időtartalma és az elhízás külön-külön is növeli a halálozás kockázatát, azonban érdemes elgondolkodni, hogy a közepes elhízást jelentő 30–34 kg/m2 közötti BMI-érték ugyanolyan halálozási kockázatot jelent, mint a 10 éve fennálló cukorbetegség!

Drága a hipózás

A cukorbetegség kezelésében az alacsony vércukorértékek kivédése alapvető jelentőségű. Sok idős, egyedül élő vagy távoli országokba utazó cukorbeteg fél a kezelés ezen szövődményétől, ezért vércukrát magasabb értékek közelében tartja. Így kivédi a rosszullétet, de a késői szövődmények kialakulását gyorsítja. A feladat a beteg megfelelő edukációja a hipoglikémia kivédésére, illetve korszerű, a hipoglikémia esélyét csökkentő gyógyszerek alkalmazása.

Együttműködő beteg

A forrásfelhasználás optimalizálását segíti elő a megfelelő beteg-együttműködés, azaz a compliance. A kísérleti körülmények között észlelt gyógyszer-hatásosság és a mindennapokban tapasztalt hatékonyság közötti különbség a beteg-együttműködés hiányosságára vezethető vissza. Rossz compliance esetén akár megduplázódhat a cukorbetegségre fordított költség.

A kiváltott és alkalmazott gyógyszerek számának arányából következtethetünk a betegek gyógyszerszedési szokásaira. Ez a hányados ideális esetben 80 százalék feletti. A cukorbetegségben alkalmazott gyógyszeres kezelés esetében ez 58 százalék, azaz a betegek csak minden harmadik napon veszik be gyógyszereiket (!), ami mintegy másfélszeres költségnövekedést okoz!

Egy vizsgálat szerint tablettás kezeléskor a második hónapban már csak a betegek 70 százaléka alkalmazta helyesen az előírt terápiát, egy év múlva ez 50 százalékra csökkent! A késői szövődmények megelőzése és a költséghatékonyság szempontjából a kontrollvizsgálatok során elengedhetetlen a betegnek javasolt és a valóban alkalmazott gyógyszerek, dózisok ellenőrzése és a beteg jó együttműködő képességének fenntartása.

szerzo

Dr. Hermányi Zsolt

Belgyógyász, endokrinológus, diabetológus, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház tudományos igazgatója, az endokrin járóbeteg ambulancia vezetője. A Magyar Belgyógyász Társaság, a Magyar Diabetes Társaság, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság és külföldi szakmai társaságok tagja. 2012 óta több klinikai vizsgálat vezetője.

Megjelent a diabetes2014/3. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!