Hormonális betegségek és az elhízás
A mindennapi gyakorlatban gyakran azonosítják az elhízást valamilyen hormonzavarral, ez a gyanú indítja el leggyakrabban a páciens kivizsgálását. A túlsúly kialakulásában kétségkívül szerepe van a hormonrendszernek, azonban az elhízás végső soron az anyagcsere-folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin (hormonális) és környezeti hatásokra létrejövő komplex zavara, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. A betegség fokozatosan, lassú ütemben, a zsírszövet tömegének növekedésével alakul ki.
A belső elválasztású mirigyekben, a zsírszövetben, a központi idegrendszerben elválasztódó hormonok fontos szerepet játszanak az elhízás kialakulásában, másfelől vannak olyan önálló endokrin kórállapotok, amelyeknek fontos tünete a túlsúly.
A hormonok szerepe a túlsúly kialakulásában
A táplálék felvétele összetett idegrendszeri és hormonális szabályozás alatt áll. Az agyalapi mirigy felett elhelyezkedő, azzal anatómiai és működési kapcsolatban is álló központi idegrendszeri struktúra, a hipotalamusz vezérlő szerepe mellett a szabályozásban az agykéreg, a limbikus rendszer és a „biológiai óránk” is részt vesz. Hasonlóképpen számos hormon irányító szerepe, bonyolult kölcsönhatása is meghatározó. Az agyban és a gyomor-nyálkahártyában termelődő, étvágyat fokozó hormonok, valamint a zsírszövetben és a bélnyálkahártyában képződő, étvágyat csökkentő anyagok bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással. A mellékvese stresszhormonjai az agyi hormon elválasztását fokozva növelik az étvágyat, és így a táplálékfelvételt.
Milyen további hormonális hatások szabályozzák a szervezet energetikai folyamatait? Az étel szénhidrát-tartalma cukor formájában biztosítja a sejtek energiaszükségletét (inzulint igénylő folyamat), a fel nem használt cukor jól hasznosítható glikogénné, valamint zsírsavakká és neutrális zsírokká alakul, amelyek a zsírsejtekben raktározódnak. A zsírraktárak megtelése, a zsírsejtek szaporodása és növekedése is hormonális hatások alatt áll, amiben fő szerepe az inzulinnak van.
A zsírsejtek helyi, testtájak szerinti eloszlását alapvetően genetikai mechanizmusok szabályozzák. A hasi és hasüregi zsír hormonszerű anyagokat termel, és hormonszerű hatásokkal bír, másrészt viszont az egyes testtájak zsírszövete hormonális hatásokra reagál. Erre példa az emlő és combok zsírszövetének növekedése ösztrogén hatására vagy a mellékvese túlműködésekor a hát zsírszövetének jellegzetes többlete (Cushing-szindrómában a „bölénypúp”). Az elhízásban tehát az inzulin nagy szerepet játszik, de a hormonrendszer befolyásolásával okoznak súlynövekedést egyes idegrendszerre ható gyógyszerek is.
Mai ismereteink alapján a zsírszövet önálló endokrin szervnek tekinthető, a nagy tömegű zsírszövetnek sok káros hatása van. A szövetek elhízásban fennálló inzulin iránti érzéketlensége és a következményes magas inzulinszint több betegség kialakulásáért is felelős. Ilyen a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növekedése, de endokrin kórfolyamatok is.
Elhízás endokrin betegségekben
Az elhízás kóroki osztályozása alapján elsődleges („egyszerű”) elhízott a túlsúlyos egyének 95 százaléka. Ennek hátterében a genetikai hajlamosító faktorok mellett a szociális és környezeti, életmódi tényezők állnak. Mindössze 5 százalékban mutathatók ki a túlsúly hátterében jellemzően hormonbetegségek, ilyenkor beszélünk másodlagos elhízásról. A túlsúlyos páciensek vizsgálata során – és ez az elhízott cukorbetegekre is vonatkozik – el kell különíteni, ki kell zárni bizonyos hormonbetegségeket, jóllehet az elhízás az esetek döntő többségében nem endokrin betegség következménye. Ilyen pl. a hipotalamikus elhízás, a Cushing-szindróma, a csökkent pajzsmirigyműködés (hipotireózis), a policisztás ovárium szindróma (PCOS), a növekedésihormon-hiány. Felnőtteken előfordulási valószínűségüket is figyelembe véve a csökkent pajzsmirigyműködés, a PCOS és a Cushing-kór, illetve -szindróma érdemel figyelmet.
Csökkent pajzsmirigyműködés (hipotireózis)
A pajzsmirigy által termelt hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működéséért, a fehérjeszintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigénfogyasztásunkat, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért.
A csökkent pajzsmirigyműködés tünetei a már kialakult, jelentős mértékű és hosszabb ideje fennálló hormonhiány esetén: állandó fáradtság, száraz és durva bőr, aluszékonyság, levertség és depresszió, szellemi lelassulás, fázékonyság, a pulzusszám és a vérnyomás csökkenése, cukorbetegeken gyakoribb alacsony vércukorszint, rendszertelen menstruáció, meddőség, csökkent nemi vágy, az arc és szemhéj dagadása, a hangszín mélyebbé és érdessé válása, székrekedés, izomfájdalmak és izomgörcsök, váratlan elhízás.
A súlytöbblet részben a vízvisszatartásból, a lelassult alapanyagcseréből következik, a kezelés beállítása során gyorsan csökken, normalizálódik. A kezelés egyszerűnek mondható, hiszen a pajzsmirigy hormonhiányának gyógyszeres pótlására tabletták állnak rendelkezésre. Megfelelő beállítás mellett a fenti tünetek szinte teljes mértékben visszaszorulnak. Meg kell jegyezni, hogy fogamzóképes korú cukorbeteg nőkön – túlsúlytól függetlenül is – keresni kell a kórkép fennállásának lehetőségét, el kell végezni a tervezett terhesség előtti hormonális beállítást részben a fogamzóképesség biztosítása, részben a magzat korai idegrendszeri fejlődésének optimalizálása érdekében.
Cushing-szindróma – a mellékvese túlműködése
Ennek kizárása szükséges, ha a klinikai tünetek és a beteg kórelőzménye felveti a gyanút. (A szindróma a mellékvese-túlműködés tünetegyüttesét jelenti. Amennyiben ennek a mellékvese működésének felső szabályozó szerve, az agyalapi mirigy túlműködése az oka, Cushing-kórról beszélünk.) A tünetek és a vizsgálati eredmények megítélését nehezíti, hogy elhízásban előfordulhatnak másodlagos endokrin eltérések, amelyek jellegzetes megnyilvánulása a fokozott kortizolmetabolizmus, jóllehet ez nem jár az általános kortizolhatás lényeges abnormitásával. (A kortizol szteroid hormon, amelyet az emberi szervezet a mellékvesékből bocsát ki.) A szindróma tünetei: centrális típusú, a törzsre, hasfalra lokalizált elhízás, a törzsön rózsaszín-lilás csíkok (striák), ugyanakkor vékonyabbnak tűnő végtagok, holdvilágarc, tarkótáji zsírlerakódás (bölénypúp), fokozott szőrzet (nőkön férfias helyeken, az arcon, törzsön), izomgyengeség, elesett állapot. A tartós fennállás csontritkulást, cukorbetegség kialakulását (cukorbetegségben hiperglikémiát), magas vérnyomást, korai érelmeszesedést okoz. Amennyiben az agyalapi mirigy daganata áll a háttérben, műtéttel; a mellékvese elsődleges túltermelése vagy daganata pedig a mellékvese műtétével gyógyítható, aminek eredményeként a tünetek, így a súlytöbblet is visszafejlődnek.
Policisztás ovárium szindróma (PCOS)
A leggyakoribb női endokrin zavar, a nők 10 százalékát is érinti. A pattanásosság (akné), kóros (férfias) szőrösödés, menstruációs rendellenesség, meddőség, korai vetélés leggyakoribb oka. Gyakran vezet cukorbetegséghez, lipid- (koleszterin-) zavarokhoz, elhízáshoz, hajritkuláshoz, késői szövődményei lehetnek a szív- és érrendszeri betegségek, petefészek- és méhrák.
Elhízás csak az esetek felében-harmadában található, ami lehet férfias típusú: a has vastagszik meg inkább, nem a csípő. A szindróma fennállásának nem kizárólagos és alapvető eleme a petefészkek cisztikus elváltozása, kritériumai közé tartozik a férfihormon túlzott hatásának tünetei, a menstruáció el/kimaradása. A petefészkek elváltozása nem oka, hanem csak egyik következménye az összetett hormonális zavarnak, ami tehát alapvetően nem nőgyógyászati betegség.
A sejtek inzulin iránti érzéketlensége és a magas inzulinszint jelentősége alapvető a PCOS kórfolyamatában is. Több ponton is befolyásolja a PCOS létrejöttét: közvetlenül is közrejátszik a petefészek működészavarában, hiszen fokozza a férfihormon-termelést, ugyanakkor csökkenti bizonyos hormonok kötőfehérjéinek szintjét, ami az illető hormonok szabad szintjének emelkedése révén rontja az önerősítési mechanizmust. Ez magyarázza, hogy miért szuverén szere az inzulinrezisztenciát is befolyásoló metformin a PCOS kezelésének, másrészt, hogy a terápiásan alkalmazott fogamzásgátlók a hormonkötő fehérjék szintjének emelése révén lehetnek hatékonyak.
Összefoglalva megállapítható, hogy az elhízás hátterében ritkán áll hormonbetegség, de annak keresése és kizárása indokolt, mert sikeres kezelése a túlsúlyra (és szövődményeire) is megoldás lehet. Ugyanakkor a hormonrendszer számos ponton és bonyolult mechanizmusok révén szerepet játszik a túlsúly és elhízás kialakulásában, de a túlsúly is visszahat a hormonális állapotra, számos kóros eltérést okozva. Az összefüggések felismerése fontos a hatékony kezelés érdekében is.
Dr. Gyimesi András
