Gondolatok egy előadás margójára

Győzve vagy legyőzetve?

A cukorbetegség nem játék – mondja a reklám. „Persze-persze” – helyesel a magát egészségesnek gondoló honpolgár, sőt (!) a „nálam biztosan minden rendben van, hiszen nem érzek semmit” módszerével gondolkodó cukorbeteg is! Biztos minden rendben? Érdemes azért ellenőrizni.

Ráadásul a cukorbetegség az esetek elsöprő többségében (a 2-es típusú cukorbetegség esetén biztosan) nem jár egyedül. Ereink védelmében nem elég „csupán” a cukor problémájának korrekt rendezése. Legalább az öt nagy klasszikus érrendszert terhelő rizikótényező (súly, cukor, vérnyomás, koleszterin, dohányzás) tisztázása, tartós rendben tartása hozza meg az áhított eredményt, a szövődményektől mentes, hosszú, egészséges életet.

Persze, most sokan felkapták a fejüket. Cukorbetegen egészséges élet? Hiszem, hogy igen. Svédországban nem egy fiatal cukorbeteg egészségesebb, mint a nem cukorbeteg korosztálytársa! Nem véletlenül. Egészségesebb életet választ, tudatosan dönt, és profin kezeli magát, nem úgy, mint a világba „csak úgy beleélő”. Igaz, a baj követi mindenhová, elválaszthatatlanul, élete minden percében, és nem lesz egyetlen napja sem, amikor félre tudja tenni.

Mindenkinek két lehetősége van. Ügyet se vet rá, és csak akkor foglalkozik vele, amikor már nagyon szorít a cipő. Ezzel a módszerrel előbb utóbb szorítani fog. Ha a cipő szorításánál maradunk, lehet, hogy – pont a láb károsodása miatt – ezt meg sem érzi! Nemcsak a lábát, veséjét, szemét, agyát, de szívével együtt mindjárt akár az életét veszítheti. A cukorbetegség ugyanis tényleg olyan, mint az élet. Megy előre, és visszafelé nem lehet korrigálni. Ha ezt az utat választja, legyőzetik… A másik út, főleg kezdetben, rögös, nehéz. Rengeteg tanulás, tanulás, tanulás, figyelem és fegyelem, pontos együttműködés a jó esetben Ön köré épülő profi egészségügyi csapattal. Így viszont összehasonlíthatatlanul jobbak az esélyei a… győzelemre.

Azt írtam – és bizony igaz –, a cukorbetegség nem csak a cukorról szól. Nem csak! Ugyanakkor vércukor-önellenőrzés nélkül olyan, mintha bekötött szemmel járna a világban. Próbálja csak ki (mármint bekötni a szemét)! Amikor megméri egy adott helyzetben, például egy jó tányér csülkös bableves után 1,5 órával a vércukrát, látja az életmódbeli lépéseinek, gyógyszeres és/vagy inzulinterápiájának és a csülkös bablevesnek az összesített hozadékát. Látja az egyébként érezhetetlen aktuális vércukorértékét. Ez óriási lehetőség.

Ha megfelelő eszközzel, megfelelő módon, megfelelő gyakorisággal méri a vércukrát, az eredményeket megfelelően értékeli, és így a jövő tekintetében már megfelelőbben lép, akkor eljut a hatékony önmenedzselés képességéhez. Mennyi-mennyi megfelelő! Ebben az első – mással nem helyettesíthető lépés – a vércukor-önellenőrzés. Viszont „a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik”.

Gondolkodott már azon, hogy azok az életmódbeli és gyógyszeres módszerek, amelyek ma betegségének kezelésére rendelkezésre állnak, úgynevezett gyógyszervizsgálatokban sokszor hatékonyabbak, mint a mindennapokban? Mi lehet a baj? Elárulom – a médiahírekkel ellentétben – nem a vizsgálatok hamisak.

Nos, ha nem a módszerrel/gyógyszerrel, akkor alighanem velünk lehet a baj. Velünk. Figyelte? Nem azt írtam, hogy az „orvossal” (mint sok páciens gondolja) és nem is azt, hogy a beteggel (amire sok orvos kimondatlanul is hivatkozik). Velünk, a betegséggel együtt élő honpolgárral és a köré szerveződő egészségügyi csapattal.

Talán néha nem is egy nyelvet beszélünk. Vagy… elbeszélünk egymás mellett. Mi − most az egészségügy szereplőit egyszerűen az „orvosdoktor” jelzővel illetve – talán túlzottan bízunk abban, hogy amit az orvostudományra alapozva javasolunk, az úgy is lesz. Megfeledkezünk arról, hogy az emberek a rendelőn kívül is élnek. Párjuktól, szomszédjuktól, betegtársuktól is kapnak jóhiszemű tanácsot. Néznek tévét, hallgatnak rádiót és olvasnak (nem „csak” a szakirodalomra gondolok) újságot. Reklámok csábítják az alternatív gyógyászat mellékhatás-mentességet és biztos gyógyulást ígérő szereihez a gyógyulásra vágyót. Magyarán mindannyian egy kavargó információs erőtérben sodródunk.

Mi a helyes és mi a pusztulásba vezető út? Hatékony, érthető, alkalmazható információk nélkül bizony eltévedhet a cukorbeteg! Ezért óriási mindenkinek – különösen nekünk, „orvosdoktoroknak” – a felelősségünk. Nem mindegy, kire hallgat és egyáltalán nem mindegy, hogy mit tesz. Kívánom, legyünk jó csapat, hogy cukorbetegként is hosszú és egészséges életet éljen!

Dr. Tschürtz Nándor
Érgondnok – Soproni diabetológiai szakrendelő