Karácsonyi üzenet

Gondoskodjunk magunkról!

Huszonhárom éve, mikor kitaláltuk és létrehoztuk veszprémi pácienseimmel a Diabetes újságot, nagyon hittünk magunkban és egymásban. Kitágulni látszott a világ, megnyíltak a lehetőségek, a jövőképünk világos volt: minél több információt eljuttatni a cukorbetegekhez, elősegítve ezáltal, hogy aktívan hozzájárulhassanak saját kezelésükhöz.

Hitünk a sok probléma, a sok viszontagság során mit sem változott, mint ahogy főszerkesztőnk személye sem. (Azt hiszem, nincs még egy olyan médium Magyarországon, amely ilyen sokáig tudott volna ragaszkodni főszerkesztőjéhez, ha egyáltalán megért ennyi időt.)

A diabetológia hihetetlen fejlődést produkált és produkál. Innovatív gyógyszerek, inzulinok, korszerű önellenőrzési lehetőségek, új technológiák (internetes vércukoradat-elemzés, funduskamerák egyre több optikában – amelyekhez nem szükséges pupillatágítás, és távoli leletkiértékelést tesz lehetővé –, inzulinpumpák távirányítóval stb.) váltak elérhetővé.

Ugyanakkor a hagyományos egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyre nehezebb, hosszú várólistákat tapasztal a beteg mind a kórházakban, mind a szakrendelőkben. Kevés az orvos, az előjegyzések ellenére sok időt kell a váróteremben tölteni. Ilyen körülmények között egyre türelmetlenebbé válunk egymással. A fiatal orvosok külföldre mennek, nincs utánpótlás, a háziorvosok átlagéletkora hatvan év körül van. A Semmelweis-tervben beharangozott régi-új koncepcióból, a járóbeteg-ellátás erősítéséből semmi sem látszik. Továbbra is jobbára csak kórházban gondolkodnak a döntéshozók, az államosítás haszna a betegek számára egyelőre nem látszik. Az viszont látszik, hogy abból a pénzből, amit társadalombiztosításra korábban hozzájárulásként, most pedig adóként beszed az állam, nem lehet költségvetési forrás-kiegészítés nélkül mindenki számára hozzáférhető, magas színvonalú egészségügyet működtetni. Kevés az aktív kereső, még kevesebb, akitől a fentieket maradéktalanul be lehet hajtani.

Állítólag sok és drága gyógyszert fogyasztunk, pedig a generikus gyógyszerek jelentősen teret hódítottak, olcsóbbak is, mint az eredetiek. Bár havonta változik a legolcsóbb, így mindig mást rendel az orvos, és mást kínál a patikus. Ember legyen a talpán, aki eligazodik. Elviekben mi, szakemberek is egyetértünk azzal, hogy a nagyon drága gyógyszerek finanszírozása az eredményességhez legyen kötve. Ennek megfelelően próbálták az év elején az inzulinanalógok finanszírozását egyetlen mutatóhoz, a HbA_1c-hez kötni.

Először szakmai egyeztetés nélkül 7 százalék alatt lehetett volna 100 százalékos támogatással rendelni (persze a dobozdíj így is maradt). A Magyar Diabetes Társaság (MDT), a Belgyógyászat, Endokrinológia, Diabétesz és Anyagcserebetegségek Szakmai Kollégiuma képviselőinek bátor kiállása és erőfeszítése eredményként 8 százalék lett a határ. Elértük, hogy aki átlépi a határt, mégis a már megszokott inzulinját kívánja használni, 50 százalékot kelljen csak fizetnie, majd egy év után két 8 százalék alatti HbA_1c elérése esetén visszatérhessen a 100 százalékos támogatási kategóriába. A gyerekeknél 2 százalékos csökkenés legyen a mérvadó, ne az abszolút érték.

Nem sikerült viszont elérni, hogy az inzulinpumpát használókra ne vonatkozzon a szabály (a pumpák csak inzulinanalóggal működnek), hogy az 1-es típusúak más megítélés alá essenek, hiszen esetükben sokkal több rajtuk kívül álló tényező befolyásolja az aktuális HbA_1c-értéket. Mi, diabetológusok naponta kerülünk szembe a problémával: hoz a páciensünk egy 8 százalék alatti HbA_1c-leletet és egy 8 vagy 8,1 százalékot mutató leletet, s így már nem adhatunk szakorvosi javaslatot, pedig az az egy-két tized eltérés a hibahatáron belül van.

Érdekes volt megélnünk, hogy januártól áprilisig, amíg 7 százalék volt a határ, a sajtó alig mozdult meg, hozzá kell tennem, hogy a betegszervezetek sem voltak aktívak, a MACOSZ is jóval az MDT kezdeményezése után kezdett mozgolódni. Később pedig a sajtóban főleg a betegeket elmarasztaló cikkek jelentek meg (nem vigyáznak magukra, túl sokat esznek vagy még durvább megjegyzések). Megsértették azokat, akiknek amúgy is sokkal több testi-lelki erőfeszítésbe kerül mindennapjaik, munkájuk, családi életük működtetése. Mindez sokat ártott az orvos-beteg viszonynak, bizalmatlanságot szült, és ettől mindkét fél szenved.

Ugyanez a rendelet hozott pozitívumokat is. A korszerű tablettás készítmények más hatású tablettákkal kombinálhatók, akár háromféle is rendelhető támogatással. Megfelelő életmóddal együtt a jól megválasztott kombináció képes kitolni 2-es típusban azt az időt, amikor inzulinra szorul a beteg. Igaz, a korszerű tablettás vagy injekcióban naponta egyszer vagy kétszer beadható, hipoglikémiát alig okozó készítmények ára jelentős.

A világon mindenhol gond – még a nálunk sokkal gazdagabb országokban is – a krónikus betegségek kezelésének finanszírozása. Hála a jobb kezelésnek, ezekben a betegségekben (idetartozik a cukorbetegség is) az életkor jelentősen meghosszabbodott. Elterjedőben vannak új gondozási módszerek, amelyeknek lényege a betegek öngondoskodásának erősítése. Tehát ott vagyunk, mint 23 éve, amikor és amilyen céllal megálmodtuk és létrehoztuk a Diabetes újságot.

Magam is azt gondolom, mint akkor, hogy a betegszervezeteknek szorosan együtt kell működniük a diabetológiai szakellátással vagy akár helyben a háziorvosokkal, segíteni vagy éppen ösztönözni a korszerű ellátás fenntartását vagy éppen javítását. Együtt kell megteremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a páciensoktatásban hatékonyak lehetnek. A ritkuló orvosi vizitek között legyen hova fordulni a páciensnek, ha problémája van a diétájával, a kezelésével vagy a szövődményeivel. Lehet ez éppen az internet nyújtotta lehetőség is. Bár itt sok szakmaiatlan, sokszor káros információk tömkelegével találkozik a felkészületlen látogató. Ezért egyre nagyobb a felelőssége a Diabetes újság internetes kiadásának, a www.diabetes.hu-nak és a Magyar Diabetes Társaság honlapjának, a www.diabet.hu-nak.

Kellenek a világnapi rendezvények, bár ezek inkább arra jók, hogy a cukorbetegségre ráirányítsák a közfigyelmet és a részt vevő cukorbetegek érezzék, nincsenek egyedül. De kiváló lehetőséget adnak az „Együtt erősebbek vagyunk” mozgalom civil fórumai, amelyeket szintén újságunk szervez minden tavasszal. Kiválóan működnek a gyerektáborok az MDT Gyermekdiabetes Szekciójának erőfeszítései nyomán.

Nagy a felelőssége az egyénnek is. Az egészségtudatosság még csak kialakulóban van. Sokat tehetnek a 2-es típusú cukorbetegek, hogy gyerekeiket, unokáikat ösztönözzék a szűrővizsgálatokon való részvételre. Az MDT honlapján található Findrisk kérdőív kitöltésével gyorsan információt szerezhet bárki a 2-es típusú cukorbetegség kockázatáról. Az egészséges életmód nem kerül semmibe, csak napi 10 perc odafigyelés az étkezésre és 30 perc mozgás. Érdemes ennyi időt az egészségünkbe fektetni, ez biztosan megtérül. A diabéteszcentrumokban egyre több helyen érhető el kiscsoportos oktatás, igen hasznos ezeken a többnyire 4×2 órás interaktív programokon részt venni vagy a diétás tanácsadásokat igénybe venni.

Sokat tesz magáért, ha rendszeresen ellenőrzi vércukorszintjét, testsúlyát, haskörfogatát, lábait és pontosan beszedi az orvos által javasolt gyógyszereket. Ha valamelyikkel problémája van, vagy nem tudja, miért fontos az Önnek, akkor mihamarabb kérdezzen rá! Fontos a vizitekre való felkészülés is, mert így tudja azt a ritkuló, emiatt is egyre értékesebb időt hatékonyan kihasználni. Ne csak letudjuk a viziteket, hanem használjuk okosan, készüljünk fel rá!

A diabéteszgondozásban is igaz az a régi magyar mondás: „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Ugyanakkor azt is tudnia kell, hogy nincsen egyedül! Segítenek orvosai, a diabetológiai szakápolók, dietetikusok, a betegszervezetek és a fent említett fórumok. Legyen aktív és használja ezeket is! Meglátja, kedves olvasónk, megéri!

Dr. Vándorfi Győző belgyógyász, diabetológus, lipidológus főorvos Vanderlich Egészségcentrum, Diabetes Központ a Diabetes szerkesztőbizottságának és a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület elnöke