Menstruáció, fogamzásgátlás, PCOS, menopauza és diabétesz

A cukorbeteg nő speciális problémái

Modern korunkban sok szó esik a női egyenjogúságról: számos fejlett társadalmú, főleg észak-európai országban a gazdasági, kulturális és politikai élet irányítói között a nők száma alig kisebb, mint a férfiaké, és a – gyakran 3-4 gyermekes – családokban a dolgozó apák és anyák egyenrangú társként, azonos arányban vesznek részt mind a gyereknevelés és -ellátás gondjaiban, mind a háztartási munkában. A férfiak tehát nagyrészt leveszik a nők válláról az átvállalható többletterheket.

Az egyenjogúság szempontjából a diabétesz igazságtalan betegség: számos szempontból a nőket sokkal súlyosabban érinti: e vonatkozásban azonban sajnos a férfiak nem tudnak segíteni. A „női hátrány” már fiatalkorban megmutatkozik. Lányok esetében a serdülőkori testsúlygyarapodás kifejezettebb, gyakrabban fordulnak elő az „étkezési betegségek”, az igen labilis 1-es típusú diabétesz lényegesen gyakoribb, és az egyre nagyobb számú fiatalkori 2-es típusú cukorbeteg 80 százaléka is leány. És a női ciklus, a fogamzásgátlás és a gyermekvállalás cukorbetegséggel kapcsolatos problémaköréről még nem is beszéltünk! Nézzük tehát sorjában!

Étkezési betegségek

Aránylag gyakori kórkép, a 15–25 éves 1-es típusú diabéteszes leányok 7–10 százalékát érinti. Leggyakrabban azoknál a pubertáskorú lányoknál fordul elő, akiknek egészségtelen étkezési szokásaik vannak, önértékelésük negatív, érzelmi szabályozásuk csökkent („impulzív alkat”), depresszív hajlammal rendelkeznek. A családot is érdemes megvizsgálni, ha alkoholizmus, depresszió fordul elő, akkor szintén megnő az étkezési zavarok esélye. Oka lehet e bajnak a fokozott szülői elvárás, az erős kritika és a testi bántalmazás. A társadalmi-kulturális okok közé sorolhatjuk a médiák kedvezőtlen hatását az „ideális” alkat és megjelenés vonatkozásában.

Az étkezési zavarok megjelenési formái:

• anorexia: nem hajlandó, vagy alig hajlandó táplálkozni a beteg;
• bulimia: rohamokban igen sokat eszik, majd súlycsökkentő manipulációkat (hányás, purgálás, vízhajtás stb.) alkalmaz a beteg;
• diabulimia: fiatal diabetikákra jellemző kórkép, az evési rohamokat megelőzően elhagyják az inzulint, aminek következménye fogyás, krónikus hiperglikémia, ketoacidózis, szövődmények kialakulása.

Ha a betegséget nem ismerik fel, korai halálhoz vezethet! Ahhoz, hogy időben felismerjük a bajt, gyanú esetén mindenekelőtt informális, baráti hangulatú, megértő beszélgetésekre van szükség. A vércukor-önellenőrzéssel párhuzamosan HbA_1c-, fruktózamin-, laboratóriumi vércukor-, vizelet cukor-aceton vizsgálatokat kell végeztetni. Folyamatosan figyelni kell az önellenőrzési napló és a valós helyzet gyakori ellentmondásait, s ezeket együttesen értékelni, megbeszélni. Elsősorban a családi, baráti kör segíthet, de szükség esetén pszichoterápiában jártas szakember bevonása is indokolt.

Menstruációs ciklus

Diabéteszben mind a menstruáció elmaradása (amenorrhea), mind ritkább jelentkezése (oligomenorrhea) gyakoribb, mint az egészséges populációban és gyakrabban fordul elő a ciklus szabálytalansága is. A diabetikák menstruációs zavarának hátterében leggyakrabban a nem megfelelő anyagcserehelyzet áll. A normoglikémiáshoz közeli anyagcsere-állapot elérését és fenntartását követően azonban a cikluszavar általában egyéb beavatkozás nélkül is megszűnik.

A ritkán menstruáló (< 6 menses/év) nők 33 százalékának glukózanyagcsere-zavara van, és hosszú ciklus (> 40 nap) esetében a diabétesz kockázata 2,18-szor, a koronáriabetegségé 1,53-szor nagyobb. Ez indokolttá teszi, hogy szabálytalan ciklusú nők esetében diabéteszre irányuló szűrővizsgálat történjék!

A cukorbeteg nők többségében megfigyelhető, hogy anyagcserehelyzetük a menstruációs ciklus szakaszaival változik. Az inzulinérzékenység az esedékes vérzés megjelenése előtti napokban csökken, a vérzés megjelenésével javul, s a legnagyobb mértékű a peteérés idején, nagyjából a ciklus félidejében.

Az inzulinérzékenység ciklikus változásának klinikai következményei lehetnek: a vérzés várható idejét megelőző 10–14. naptól az inzulin szokásos adagolása mellett a vércukorértékek emelkedése következhet be, amelyet a menstruáció megjelenésével vércukorcsökkenés követhet a ciklus közepéig. Az ilyen típusú anyagcsere-változás felismerésében a gyakori vércukor-önellenőrzés segíthet, s ennek alapján az inzulinadagok megfelelően módosíthatók.

Családtervezés

Az utóbbi 20 évben – a jobb anyagcserekontroll eredményeképpen – a szövődménymentes cukorbeteg nők fogamzóképessége nem különbözik az egészségesekétől, bár súlyos szövődmények esetén valamelyest csökkenhet.

Kérdés, hogy fokozott kockázatot jelent-e a diabétesz a terhesség kimenetele szempontjából? A válasz egyértelmű igen: a diabetika graviditása kifejezetten veszélyeztetett terhesség, anyai és magzati szövődményekkel egyaránt járhat. Az anyai szövődmények közé tartozik a szénhidrát-tolerancia csökkenése, elhanyagolt esetekben ketoacidózis bekövetkezése vagy érszövődmények kialakulása, progressziója. A magzati szövődmények közül e helyütt a gyakoribb spontán abortuszt, születés körüli halálozást, megbetegedést, a fejlődési rendellenességeket, a koraszülöttséget, a méhen belüli elhalást, valamint a diabéteszes fetopátiát, azaz éretlen „óriás magzat” születését emeljük ki.

Bár a lehetséges szövődmények sora sajnos hosszú, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ma már a diabétesszel társuló terhesség szövődményei a legtöbb esetben megelőzhetők. A megelőzés azon az alapvető felismerésen alapul, hogy a diabéteszes terhesség szövődményeinek kialakulásában az anyai hiperglikémia a legfontosabb tényező: normoglikémia biztosításával döntő többségük megelőzhető.

A megelőzés csak úgy lehetséges, ha a fiziológiás anyagcserehelyzet a fogamzás idejére már megvalósult és a gyermek megszületéséig folyamatosan fennáll. Ennek biztosítása terhességi (gesztációs) diabéteszben csakis annak korai felismerésével, már terhesség előtt is ismert, úgynevezett pregesztációs cukorbetegségben pedig prekoncepcionális gondozási program és tervezett terhesség megvalósításával lehetséges.

Fogamzásgátlás

Cukorbetegségben a fogamzásgátlás célja kettős: a nem kívánt terhességek megelőzése, illetve a tervezett terhesség optimális, normoglikémiás állapotban történő bekövetkezése.

A nem kívánt és nem tervezett terhességek megelőzése cukorbeteg nők esetében tehát különösen fontos. A szexuálisan aktív diabetikának az első „együttléttől” kezdődően évtizedeken át kell biztonságos fogamzásgátló módszereket alkalmaznia. Tudnunk kell azonban, hogy cukorbetegség esetén a kontraceptív eljárások esetleges nem kívánatos hatásai súlyosabban eshetnek latba, mint az egészségeseknél. A tervezett terhesség optimális, normoglikémiás állapotban történő bekövetkezése is csak úgy lehetséges, ha azt biztonságos, kedvezőtlen hatásokkal alig rendelkező fogamzásgátló módszerek alkalmazása előzi meg.

A megfelelő módszer megválasztása nem könnyű, interdiszciplináris feladat: diabetológiában jártas belgyógyász, szülész-nőgyógyász, háziorvos és szemész véleményét egyaránt figyelembe kell venni, a döntés joga azonban természetesen mindig a fogamzásgátló módszert kereső páré. Cukorbetegségben a legtöbb kérdés a hormontartalmú fogamzásgátló tabletták alkalmazásával kapcsolatban merül fel. Úgy gondoljuk, ez akkor lehetséges, ha a diabetika 35 év alatti, nem dohányzik, érrendszeri szövődmények nem mutathatók ki, a közel normoglikémiás anyagcsere-állapot folyamatosan megvalósítható és a fenti szempontok szerinti szoros, interdiszciplináris nyomon követés biztosított.

Általánosságban azt mondhatjuk: nincsen olyan védekezési mód, amely egyértelműen ellenjavallt lenne a cukorbeteg nők számára. A beteg egyéni jellemzőit, helyzetét és szempontjait a megfelelő módszer megválasztásakor természetesen messzemenően figyelembe kell venni, és nagy hangsúlyt kell fordítani arra, hogy az alkalmazott védekezési mód kellően biztonságos legyen.

Policisztás ovárium szindróma (PCOS)

A menstruáció gyakori zavarának és a szénhidrát-anyagcsere károsodásának sajátos kapcsolata a policisztás ovárium (petefészek) szindróma. A betegség nevét a petefészekben megfigyelhető többszörös cisztáról (fallal körülhatárolt tömlő) kapta. Az érintettek többsége túlsúlyos vagy elhízott. Vezető tünete a vérzészavar, esetenként a fokozott és férfias jellegű szőrnövekedés, a fogamzóképesség csökkenése. Kísérő jelensége lehet a szénhidrát-anyagcsere zavara is.

A betegség hátterében mai ismereteink szerint részben az inzulinérzékenység nem tisztázott eredetű csökkenése, azaz inzulinrezisztencia áll, amelyet a hím nemi hormonok (elsősorban a tesztoszteron) fokozott termelődése kísér. Az inzulinhatást javító beavatkozások:

• életmódkezelés: megfelelő étrend és napi gyakoriságú, életmódba épített fizikai tevékenység, súlycsökkenés, illetve a kívánatos testsúly fenntartása;
• esetleg az inzulinhatást erősítő bizonyos gyógyszerek hatékonyak lehetnek a megbetegedés egészének kezelésében is.

Menopauza

A menopauza bekövetkezése önmagában nem befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, azonban az életkor előrehaladásával a gyakori súlygyarapodás, a fizikai aktivitás csökkenése miatt az inzulinhatás csökken és a vércukorszint általában 0,5–1,0 mmol/l-rel emelkedik. A szív- és érrendszeri betegségek a változás korát követően 2-3-szor gyakoribbak, mint azonos korú férfiak esetében. A változás kora körül a csontritkulás felgyorsul. Mindezeket a szempontokat az életmód kialakítása – étkezés, rendszeres testmozgás − és a gyógyszeres kezelés megválasztása során figyelembe kell venni!

Dr. Baranyi Éva