A cukor természetes helyettesítője
A Stevia
A túlzott cukorfogyasztás az egészséges emberek számára is sok gondot okoz, hiszen számos betegség előidézője lehet. Az édes ízekről azonban nagyon nehéz lemondani. Ezt nem is kell megtennünk, hiszen a cukor sok természetes édesítőszerrel helyettesíthető. Ezek egyike az ázsiai országokban nagyon népszerű, Európában még kevésbé közismert Stevia rebaudiana, más néven jázminpakóca.
A Stevia nemzetség Pedro Juan Steve spanyol botanikusról kapta a nevét. A steviáknak körülbelül 100 faja él Dél-Amerikában, ám csupán kettőnek édesek a hajtásai. A Stevia rebaudina cserje termetű, eredeti hazájában egy méter magasra is nőhet. Levelei 5-6 cm hosszúak, 2-3 cm szélesek. Hazánkban csak a nyári időszakban lehet szabadban tartani, igazán jól szeptemberben érzi magát a mi éghajlatunkon. Rovarkártevője nincs, feltételezhetően a növény mérhetetlen édességével tartja távol magától az ellenségeit. A Steviát édes leveleiért világszerte termesztik, próbaültetvények vannak Spanyolországban, Kanadában, Ausztráliában, a Cseh Köztársaságban, a legfőbb termelő azonban Kína. A legnagyobb fogyasztó Japán és Korea. Az USA, Ausztrália és Új-Zéland csak nemrégiben engedélyezte a forgalmazását mint élelmiszer- és italösszetevőt.
Milyen hatásai ismertek?
Leveleiben két édes ízű glikozid található: a szteviozid és a rebaudiozid. A szteviol glikozidok lehetővé teszik az édes íz élvezetét a fogyasztók számára, ráadásul nem növelik a napi energiabevitelt, mivel nem tartalmaznak jelentősebb mennyiségű energiát. Ezek a nagy intenzitású édesítők hatékony segítséget jelenthetnek a testtömeg szabályozásában. A fenilketonuriaként (PKU) ismert ritka genetikai betegségben szabályozni kell a fenil-alanin valamennyi forrását, beleértve az aszpartamot. Az ebben szenvedő emberek számára a szteviol glikozid optimális fenil-alanin-mentes édesítőválasztás lehet.
A Steviából nyert vegyületek 2-300-szor édesebbek a cukornál, ezért igen kis mennyiség is elegendő a kívánt édes íz eléréséhez. Persze nem mindegy, hogy milyen alakban használjuk fel a növényt. A szárított levelek áztatásával a cukornál 30-szor édesebb ízt kapunk, míg a belőle készített por akár 300-szor édesebb lehet a cukornál, ezért nagyon kis mennyiség elegendő belőle. Sem kalóriát, sem szénhidrátot nem tartalmaz, ezért cukorbetegségben szenvedők, valamint fogyni vágyók is fogyaszthatják. A hagyományos édesítőszerekkel szemben a Steviáról eddig nem ismert semmilyen káros mellékhatás.
Néhány dán és brazil tanulmány szerint a 2-es típusú cukorbetegség ellen ígéretes „fegyvernek” mutatkozik, mert szabályozza az inzulinszintet és enyhíti az inzulinfüggést. Más tanulmányok vérnyomáscsökkentő hatásairól számolnak be. Nem elhanyagolható az ásványianyag-tartalma sem: többek között cinket, rutint, magnéziumot, vasat tartalmaz. Főzete a zöld teánál erősebb antioxidáns. Serkenti a máj, a lép és a hasnyálmirigy működését, rendszeresen fogyasztva csökkenti a fáradékonyságot. Kiváló fog- és ínyápoló. Segít enyhíteni a dohányosok nikotinéhségét, de más szenvedélybetegeknek is hasznára van.
Paraguayban az indiánok több száz éve használják a tea édesítése mellett étvágycsillapításra, bőrbetegségekre – dermatitisz, ekcéma, seborrhoea – továbbá vágási sebek esetén, mert gyorsan, forradás nélkül gyógyít. Bőrregeneráló hatása miatt kozmetikai célokra is ajánlják. Néhány beszámoló szerint a Stevia hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen, mert meggátolja sok káros baktérium, valamint több vírus szaporodását. Nem elhanyagolható szempont, hogy több évtizedes fogyasztás alatt sem okoz fogszuvasodást.
Hogyan fogyasszuk?
A legegyszerűbb elkészítési mód, ha a Stevia szárított leveleiből egy evőkanálnyit leforrázunk két deciliter vízzel. Negyedóra múlva leszűrjük, és készen van a napi édesítőadagunk. Édesíthetünk vele különböző italokat, müzlit, süteményeket. Hűtőszekrényben tároljuk felhasználásig.
Bár kicsit macerásabb, de a leveleket poríthatjuk is. A szárított levélből készült őrlemény (liszt) közvetlen édesítésre használható, egyből az édesítendő, tartósítandó anyagba (gyümölcsital, szörp, lekvár, leves, mártás, kása, sütemény stb.) keverhetjük. A süteményeknél a lisztbe vagy a töltelékanyagba is bekeverhető. A mennyiségeket érdemes saját magunknak kitapasztalnunk, mert könnyen túlédesíthetjük vele az ételt vagy italt. Az őrleményt jól záródó üvegben a sóhoz, fűszerekhez hasonlóan tárolhatjuk.
Gyorsan, meleg eljárással is készíthetünk a Stevia-levelekből törzsoldatot: az elmorzsolt, szárított leveleket tegyük egy kotyogó kávéfőző tartályába, és engedjük fel maximális mennyiségű vízzel, majd főzzük le, mintha kávét főznénk. Ezután újra töltsük fel vízzel a kotyogót, és másodszor, majd harmadszor is főzzük át a leveleket, de külön edénybe tegyük mindegyik főzetet, ugyanis más-más koncentrátumot kapunk. Az első két oldatot sütéshez, főzéshez használjuk édesítésre és tartósításra, a harmadikat pedig teakeverékek ízesítésére. Ennek a meleg eljárásnak előnye, hogy szinte az összes íz-anyag kioldódik a levelekből, hátránya viszont, hogy a magas hő hatására a vitaminok (pl. C-vitamin) jelentős része megsemmisül.
Ha azt szeretnénk, hogy az ásványi anyagok és vitaminok megmaradjanak, akkor a lassú, hideg eljárást válasszuk: egy púpozott evőkanálnyi elmorzsolt Stevia-levelet félliternyi felforralt, majd kb. 40 fokosra visszahűtött vízben keverjünk el, és 12 órán keresztül hagyjunk állni. Szűrjük le, majd a felázott leveleket ugyanezzel a módszerrel ismét áztassuk be és szűrjük le. Az így kapott oldatokat önmagukban vagy összeöntve is használhatjuk. Ezzel a kíméletes eljárással a levél teljes hatóanyagtartalma a törzsoldatba kerül. Hatékonyabb a kilúgozás, ha az eljárást gyógyszertári minőségű desztillált vízzel végezzük.
Nem fontos a levelekből oldatot készíteni, a teakeverékekhez közvetlenül is hozzákeverhetjük a Stevia-leveleket, és azokkal együtt leforrázhatjuk. Első alkalommal érdemes kevés Steviát bekeverni, nehogy nagyon édes teát kapjunk!
A Stevia egészségre ártalmatlan, sőt inkább kedvező hatását számos, főként japán kutatás támasztja alá. Nem véletlen, hogy Japánban az édesítőszerek között 41 százalékos a piaci részesedése. Bár Magyarországon is jóformán évtizedek óta együtt élünk vele – teája, kivonata por, folyadék vagy tabletta formájában országszerte kapható a bioboltokban –, mégsem igazán használjuk ki a benne rejtőző egészségmegőrző lehetőségeket. Valamiért most a nagy üdítőgyártók érdeklődésének középpontjába került, így vélhetően hamarosan bekerül a köztudatba is. (Japánban már évtizedek óta ezzel állítják elő a diabetikus üdítőket.) Nem valami gyanús eredetű csodaszerről van szó – a Semmelweis Egyetem tudományos kutatásai között is szerepel a növény hatásainak vizsgálata –, csupán eddig nem került előtérbe.
Kavisánszki Mária