Az év témája: elhízás ellen

Hipertónia és elhízás

A magasvérnyomás-betegség és az elhízás külön-külön is jelentősen növelik a keringési betegségből eredő más betegségek kialakulásának kockázatát, együttes előfordulásuk esetén azonban sokkal nagyobb ennek valószínűsége. Mint ahogy a világ számos országában, Magyarországon is rohamosan terjed az „elhízás-járvány”.

A magas vérnyomás és az elhízás gyakorisága

Egy közelmúltban végzet felmérés alapján a 20 és 69 év közötti magyar lakosság 64 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. A túlsúlyosság az életkor előrehaladtával egyre nagyobb gyakoriságban észlelhető, ezt persze sokan a szigorú határértékkel magyarázzák. Azonban tény, hogy az egészséges tartományban lévő haskörfogat vagy testtömegindex esetén a keringési betegségek kockázata nagyságrenddel kisebb, és a testsúly növekedésével az összefüggés megkérdőjelezhetetlen. Sajnos a fiatalok, sőt a gyermekek körében is egyre többször állapítható meg a túlsúlyosság, illetve a kövérség.

Az eredmények szerint a normális testsúlyú emberek 30 százalékában, a túlsúlyosak körében pedig 60-70 százalékban fordul elő a magasvérnyomás-betegség. 25–30 közti BMI esetén a magas vérnyomásos állapot esélye 1,7-szeresére, 30–35 közt 2,6-szorosára, 35–40 közt 3,7-szeresére, és efölött, 4,8-szorosára emelkedik, mint 25 alatti BMI-érték esetén. Normális testsúlyról beszélünk, ha a testtömegindex (BMI) értéke nem haladja meg a 25 kg/m²-t. A testtömegindex az elhízás mértékét jelző egyik mutató, amelyet a testsúly és a testmagasság adataiból számolunk (testsúly osztva a testmagasság [méterben] négyzetével).

Egy amerikai felmérés szerint a 30–35 kg/m² testtömegindexű (egyértelműen elhízott) nők 48, a férfiak 49 százalékában van jelen a magasvérnyomás-betegség, míg a 40 kg/m² testtömegindex feletti csoportban (súlyosan elhízottak) 63-64 százalékában.

A Magyar Hypertonia Társaság 2005-ben indult és a mai nap is tartó felmérésében, az „Éljen 140/90 Hgmm alatt” programban hipertóniás betegek adatainak feldolgozása és betegségük nyomon követése történik. E vizsgálatban a betegek BMI-értéke összefüggést mutatott a szisztolés vérnyomásértékkel. 25 alatti BMI esetén a hipertóniás betegek átlagos szisztolés vérnyomásértéke több mint 10 Hgmm-rel volt kevesebb, mint 40-nél nagyobb BMI esetén. A vizsgálatból az is egyértelműen kiderül, hogy az életkor előrehaladtával egyre inkább csökken a normális súlyúak aránya, ezzel párhuzamosan növekszik a túlsúlyosaké.

Itt jegyezném meg, hogy az életkor előrehaladtával nemcsak a túlsúlyosak, de a magasvérnyomás-betegségben szenvedők aránya is emelkedik, az 50–59 éves korcsoportban 40 százalékos, 70 év felett 60 százalékot meghaladó a hipertónia előfordulási gyakorisága.

A kardiovaszkuláris veszélyeztetettség szempontjából az elhízás két típusát különböztetjük meg: a csípőre kiterjedő (körte típusú), illetve a hasra terjedő (alma típusú) elhízást. A szív- és érrendszeri megbetegedések szempontjából az utóbbinak, a hasra/derékra terjedő elhízásnak van kiemelt jelentősége. A haskörfogat normálértéke nők esetén 80, férfiak esetén 94 cm, és bizonyosan túlsúlyt jelez, ha meghaladja nőknél a 88, férfiaknál a 102 cm-t.

A túlsúlyosság vérnyomásemelő hatása

A túlsúly és a vérnyomás közötti összefüggés a haskörfogat tekintetében is igazolódni látszott, a 120–130 Hgmm szisztolés vérnyomásértékű egyének átlagos haskörfogata 94 cm volt, míg a 170–180 Hgmm közötti szisztolés vérnyomású betegeké 98 cm. A hasi elhízás fokozza a koszorúér-betegség és a szívinfarktus kockázatát is, nagy nemzetközi vizsgálatban igazolódott, hogy a túlsúlyos betegeknek 1,4-szer nagyobb az esélyük ezen betegségek kialakulására… Sajnálatos tény, hogy az elhízás a férfi hipertóniások közel 70, a nők 78 százalékban észlelhető.

Az élővilág energiafelvétel révén biztosítja a szervezet belső környezetének állandóságát, a vázizomzat, a keringési és légzési rendszer munkáját, a külső és belső elválasztású mirigyek működését, ez átlagosan percenként 5 kJ (1,25 kcal), (75 kcal/óra, 1800 kcal/nap) energia-felhasználást jelent. Ha a szükségletnél 10–15 százalékkal nagyobb a táplálékfogyasztás, súlygyarapodás, zsírlerakódás jelenik meg.

Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen igazolták, hogy a túlsúly nagymértékben hozzájárul a magasvérnyomás-betegség kialakulásához, illetve a betegség fenntartásában is szerepet játszik. Túlsúlyosság esetén fokozódik a szívműködés (töltőnyomás, falfeszülés), emelkedik a szív által egy perc alatt kilökött vérmennyiség (perctérfogat). A szívizomzat tömegesebb lesz, szűkíti a bal kamra üregét, tágulékonysága is csökken. A zsírszövet által megnövelt felületet behálózó erek ellenállása megnő, ami vérnyomás-emelkedést okoz, s ezt csak fokozza az erekben lerakódott zsír. Kezdetben a szív tágulékonysága, később összehúzódó képessége is csökken.

Mindezek alapján nem kétséges, hogy törekedni kell a túlsúlyosság elkerülésére, illetve kezelni kell a már kialakult elhízást, különösen akkor, ha a magasvérnyomás-betegség is fennáll. Ezért a magasvérnyomás-betegség okozta szövődmények kezelési stratégiáját a kockázati tényezők figyelembevételével kell kialakítani.

A túlsúlyos hipertóniás betegek kezelése

A magasvérnyomás-betegség kezelésében döntő jelentőségű a nem gyógyszeres kezelés, a túlsúlyos hipertóniás betegek esetében elsődleges fontosságú, és a leghatékonyabb a testsúly csökkentése. A túlsúly, illetve a magasvérnyomás-betegség kialakulásában és fenntartásában döntő szerepet játszik a mozgásszegény életmód, a rendszeres testmozgás hiánya.

Fizikai tevékenység, sport hatására csökken a perctérfogat, a szimpatikus idegrendszer aktivitása, csökken a zsírok lerakódása az erekben. 10 kg testsúlycsökkenés átlagosan 10/5 Hgmm vérnyomáscsökkenést eredményez. Ennyit csökken a vérnyomás egy átlagos vérnyomáscsökkentő szer alkalmazása esetén is! A testsúlycsökkenés leginkább az egészséges táplálkozás és a csökkent kalóriabevitel mellett végzett rendszeres testmozgással érhető el.

Nagy nemzetközi vizsgálatok alapján ismert, hogy normális vérnyomású egyénekben a rendszeres testmozgás 3-4 Hgmm-rel csökkenti a szisztolés és a diasztolés vérnyomást, és bizonyítottan mérsékli a hipertóniások arányát. Magasvérnyomás-betegségben a rendszeresen, heti ötször végzett 30–60 perces testmozgás bizonyítottan 5–10 Hgmm-rel csökkenti a szisztolés vérnyomásértéket.

Ha azt gondoljuk, hogy a nem gyógyszeres kezelés alapja a megfelelő étrend betartása, akkor ez túlsúlyos beteg esetén hatványozottan érvényes. A sószegény, kalóriaszegény, sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó diéta alapelvei szerinti táplálkozás akár 8–14 Hgmm-rel is csökkentheti a szisztolés vérnyomásértéket. Az egészséges étrend kialakításakor ügyelni kell a sóbevitel mérséklésére, csökkenteni kell a telített (állati eredetű) zsírok fogyasztását, növelni a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, s lehetőleg a zsírszegény tejtermékeket, illetve húsárukat kell előnyben részesíteni.

A drasztikus diéták és étrendmegszorítások azonban kerülendők, reális célkitűzés a testsúly 10 százalékának csökkentése 6 hónap alatt. A túlsúlyos hipertóniás beteg kezelésében az első lépés a rendszeres fizikai aktivitás növelése és a túlsúlyos állapot (akár gyógyszeres segítséggel is) csökkentése. A terápiás stratégia megkezdésekor a súlygyarapodást előidéző gyógyszereket lehetőség szerint kerülni kell, vagy más szerrel kell helyettesíteni azokat.

Dr. Barna István

A Magyar Hypertonia Társaság Vérnyomásmérési Munkacsoportjának vezetője, a Magyar Nephrológiai Társaság vezetőségi tagja, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkoterápiás Klinikájának egyetemi docense, Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramjának szakmai vezetője.