Veszélyes a horkolás
A kezdetben talán ártalmatlannak tűnő éjszakai horkolás – különösen túlsúlyosaknál – egészségkárosító légzéskimaradáshoz, más néven apnoéhoz vezethet. 2-es típusú cukorbetegeknél különösen fontos figyelni erre a nem veszélytelen szindrómára.
Van tehát „normális” horkolás és veszélyes, légzéskimaradással járó? Az eddigi kutatások szerint igen. A horkoló hang attól keletkezik, hogy alváskor elernyednek az izmok, s a légzéskor ki- és beáramló levegő a garat lágy részeit mozgatja. Légzéskimaradás pedig akkor következik be, amikor az elgyengült izmok nem tudják megakadályozni, hogy nyelvünk a felső légutat elzárja és a szabad levegőáramlást gátolja. Szerencsére hasizmaink megfeszüléssel reagálnak erre a helyzetre és segítik, hogy a légutunk ismét szabaddá váljon: az alvó nyugtalanul forgolódni kezd, oldalára fordul, mélyeket lélegzik, akár fel is ébred, de mindez együtt olyan rövid ideig tart, hogy rendszerint reggel nem is emlékszik rá.
Ezalatt szervezetünkben drámai események zajlanak – állítják az alváskutató orvosok. Légzéskimaradáskor csökken vérünkben az oxigénszint, stresszhormonok szabadulnak fel, a vérnyomás emelkedik, és akár szívritmuszavar is felléphet.
Ha rendszeresek az éjszakai légzéskimaradások, romlik a helyzet, mert az kihat a nappalokra is: kialvatlanok leszünk, akár váratlanul el is alszunk napközben. Ez utóbbi először csak a monoton cselekvési szituációkban fordul elő, mint a többórás vezetés autópályán, ücsörgés értekezleten. Az autósok egyetlen másodpercnyi elbóbiskolása is baleset- és életveszélyes. Ha tudná az orvos, az illetőt figyelmeztetné erre a veszélyre, de az érintettek erről nemigen beszélnek.
Sok alvási légzéskimaradásban szenvedő ember szervezete ugyanis komolyan károsodik, gyakori a magas vérnyomás, az érkárosodás, növekszik a szívinfarktus és a szélütés veszélye. Az éjszakai légzéskimaradás sokaknál okoz koncentrációzavart, feledékenységet, szorongást és depressziót.
A férfiak és túlsúlyos emberek különösen veszélyeztetettek, és mert a legtöbb cukorbeteg túlsúlyos, a cukorbetegséghez gyakran társul az apnoe. Különös együttes: a 2-es típusú cukorbetegséghez és az alvási légzéskimaradáshoz egyaránt köthető az agyvérzés és a szívinfarktus magas kockázata. Egy kutatás azt is kimutatta, hogy az apnoe-szindróma növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A légzéskimaradás miatt keletkező oxigénhiány megnöveli bizonyos stresszhormonok kiválasztását, a májból felszabadul a cukortartalék, amivel nem tud lépést tartani az inzulinhatás. Ezt az összefüggést a St. Gallen-i (Svájc) tartományi kórház alvást kutató orvosai figyelték meg, megállapítva, hogy ha diabéteszesek apnoéját eredményesen kezelni tudták, jobban sikerült vércukoreredményeiket beállítani.
Az alvási légzéskimaradás, az apnoe kezelése egyénre szabott. Ha viszonylag ritkán, ha csak rövid ideig tart és nem szenvedünk nappali fáradtságtól, többnyire elég súlyunkat csökkenteni. Két-három órával az elalvás előtt már ne fogyasszunk alkoholt és ne aludjunk hátunkon fekve. Ha hosszabb és gyakoribb az apnoe, feltétlenül keressük fel orvosunkat, ő majd megítéli, milyen kezelés hatásos és szükséges-e vizsgálat az alváslaborban.
Szőke Mária
