Egészséges anyuka szeretnék lenni

Sikertörténetről számolunk be, egy „majdnem cukorbeteg” fiatalasszony édesanyává válásáról. Ami a történetből bennünket, cukorbetegeket is érint: a helyes életmód és táplálkozás fontossága.

Azt mondják, hogy két dologért mindenre képes egy nő: azért, hogy legyen gyereke, vagy azért, hogy ne. Szarvas Violetta az első csoportba tartozik. Évek óta szerettek volna már gyermeket, eredménytelenül. Ennek hátterében a PCOS, azaz a policisztás ovárium szindróma állt, amely már Vica tinédzser korában is jelentkezett, csakhogy sokáig nem ismerték fel. A PCO szindróma gyakori oka a női meddőségnek, azonban a petefészek-elváltozások csak részeit képezik egy összetett cukor-, zsíranyagcsere- és hormonális betegségnek. Dominánsan öröklődő betegség, amely a sejtek inzulint érzékelő fehérjéinek (receptorainak) érzéketlenségében (inzulinrezisztenciában) nyilvánul meg. Mindez rontja a sejtek cukorfelvételét, ezért a szervezet kénytelen a normálisnál nagyobb mennyiségű inzulint termelni, s ez kóros hormonális és anyagcsere-rendellenességekhez vezet.

– Hogyan derült ki, hogy ez a genetikusan öröklődő betegség áll a meddőség hátterében? – kérdezem a boldog anyukától, akinek néhány hónapos babája elégedett mosollyal az arcán szunyókál a kiságyában.

– A menstruációmmal kezdettől fogva gondjaim voltak, előfordult, hogy fél évre is kimaradt. Ezt akkor fogamzásgátlóval kezelték, ami hatásosnak is bizonyult, egészen addig, amíg nem akartunk gyereket. A nőgyógyászom többféle hormonális és vérvizsgálatot végeztetett, amiből kiderült, hogy PCO szindrómám van, hiszen több cisztát is találtak a petefészkeimen, a terheléses cukorvizsgálatok pedig alátámasztották az inzulinrezisztenciát.

– Hogyan kezelték mindezt?

– Végeztek egy laparoszkópiás műtétet, közben gyógyszereket kaptam. Kezdetben olyan szert írt fel az orvosom, aminek peteérést kellett volna kiváltania, de nem volt semmilyen hatása, ezután egy olyan gyógyszerrel próbálkozott, amit a cukorbetegek kapnak. Ezt egy évig szedtem, és meg is hozta a várva várt peteérést, ami nem szabályos ciklusban történt, ezért az inszemináció mellett döntöttünk, hiszen már közel jártam a harmincéves korhoz, nem akartunk évekig próbálkozni. Szerencsére a második alkalom sikeresnek bizonyult, így februárban épen és egészségesen megszületett Regő.

Közben Regő ébredezni kezd, mintha megérezné, hogy róla beszélgetünk. Édesanyja karjába veszi, s miközben beszél hozzá, úgy néz rá, mint egy csodára – hiszen tényleg egy csoda –, majd vállára veszi.

– A kezelések igényeltek életmódbeli változást? Diétáznod kellett, mint a cukorbetegeknek?

– A gyógyszer önmagában, az életmód megváltoztatása nélkül nem elegendő. Hiába sportoltam egész életemben, és odafigyeltem az étkezésemre, mindig volt rajtam néhány kiló súlyfelesleg. A kezelés alatt naponta 5-6 alkalommal ettem, kisebb adagokban, a szénhidrát mennyisége naponta nem haladhatta meg a 160 grammot. Eleinte írtam, hogy hány kalóriát eszem naponta, később már nem volt rá szükség, mert nagyjából „beállt” magától, hogy miből mennyit szabad ennem.

– Amikor Regő megfogant, és megszűnt a gyógyszeres kezelés, továbbra is tudtad kontrollálni az étkezéseket?

– Többé-kevésbé igen. A terhesség első felében alig híztam, aztán kicsit ugrott a mérleg mutatója, így húsz kiló pluszsúllyal mentem szülni. Ebből a szülés utáni hatodik hétre mindössze 5-6 kilogramm maradt, de ez is el fog tűnni, ha elkezdek edzeni, ettől nem félek.

– Most még szoptatsz, nyilván ez befolyásolja a hormonrendszeredet. De mi lesz utána? Újra számolni kell a PCO szindrómával?

– Ezt most még nem lehet tudni. Hallottam sok olyan esetről, amikor a terhesség után helyreállt a hormonrendszer és rendeződött a cukor- és zsíranyagcsere, és a második baba már spontán fogant. Ha mindezt az életmódommal tudom befolyásolni, akkor nem lesz semmi gond, mindent megteszek azért, hogy egy egészséges baba egészséges anyukája legyek.

Kavisánszki Mária