Szerző: Dr. Blatniczky László Feltöltés dátuma: 2014.10.09.

A rendezett anyagcsere titkai és a megoldások

Ma már szlogennek számít, hiszen minden fórumon – de mégsem elégszer – halljuk: a 2-es típusú cukorbetegek több mint felénél a betegség megelőzhető (lenne) a helyes táplálkozás és a fizikai aktivitás fokozása segítségével.
Számos, nagyszámú beteg bevonásával végzett vizsgálat (Finn Diabetes Prevenciós Vizsgálat; Diabetes Prevenciós Program Vizsgálat stb.) ugyanis igazolta, hogy a diabétesz kockázatát önmagában az életmód megváltoztatása 42–58 százalékkal csökkenti.

A betegség kialakulásában minden személy kockázati tényezőkkel rendelkezik. A kockázati tényezők két típusra oszthatók: változtatható és nem változtatható elemekre. Ennek alapján az elhízás, a mozgásszegény életmód, a vérzsír-eltérések, a magas vérnyomás vagy az egészségtelen táplálkozás mind-mind változtatható, ha az érintett is akarja.

Ugyanakkor sajnos számos olyan komponense van a 2-es típusú cukorbetegség esélyének, amely nem változtatható, de tudni kell róla, mert növelik a veszélyeztetettséget. Ilyen például az etnikai hovatartozás (roma családokban gyakoribb), a nem (nőkben gyakoribb), a családi halmozódás, az életkor (előrehaladtával megnő a kialakulás esélye), vagy egyéb „inzulinrezisztens” állapotok a kórtörténetben. Utóbbinak két formáját kell megemlíteni a nőkben: a zsíros bőrrel, szőrösödéssel és cikluszavarokkal járó PoliCisztás Ovárium Szindrómát (PCOS), illetve a terhesség alatt fellépő csökkent glukóztolerancia vagy „átmeneti” cukorbetegség (úgynevezett gesztációs diabétesz) meglétét.

Amennyiben valaki tudja magáról, hogy a fentiek alapján nagy kockázatúnak tekinthető, a diabétesz kialakulásának az esélyét csökkentenie kell! Az életmód változtatásában törekedni kell az alacsonyabb testsúly elérésére. Nem drasztikus, hanem folyamatos, lassabb fogyás (0,5–1,0 kg/hét) a kívánatos. Ehhez a kalóriabevitelt mérsékelni kell mintegy 500–1000 kcal-val. Ha mindehhez napi 30 perces tudatos, de mérsékelt, illetve fokozatosan erősödő fizikai aktivitás is társul, megtettük mindazt, ami megelőző tevékenységként elvárható.

A kezelés célértéke – elég ez?

Az elmúlt években minden, már ismert cukorbeteg megtanulta, hogy a HbA1c-érték mintegy 2,5-3 hónapra visszamenően tükrözi a vércukor átlagos alakulását. Az egyes szakmai ajánlások is a HbA1c jól megfogalmazott célértékében látják bizonyítottnak a kezelés eredményességét. Ez a terápiás célérték az Amerikai Diabétesz Szövetség (ADA) ajánlása szerint 7, a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) szerint 6,5 százalék. Ennek figyelembevételével az egyes terápiás protokollok beállítása, illetve módosítása is aszerint történik, vajon a beteg (akiről feltételezzük, hogy diétáját betartja, és egy keveset mozog is!) HbA1c-értéke megközelíti, vagy eléri-e a célértéket.

A HbA1c ismerete kétségtelenül hatásos lehet a gondozásban, és egyfajta motiváló tényező a beteg számára – különösen nem kívánatos magas érték esetén. A hátránya azonban, hogy OEP-támogatottan csak 3 havonta (92 naponta) lehet meghatározni. Ennek következtében csak viszonylag hosszú idő elteltével derül ki, hogy a mögöttes vércukorértékek benn voltak-e a kívánatos tartományban, vagy sem.

A HbA1c ismerete ugyanakkor azért is fontos, mert ennek birtokában jósolható meg a késői szövődmények esetleges jelentkezésének az időbeli sebessége. Kimutatott ugyanis, hogy a HbA1c-érték emelkedésével párhuzamosan exponenciálisan megnő a szív- és érrendszeri szövődmények jelentkezésének az esélye. Nem véletlen tehát, hogy a kezelés célértéke a 7 százalék körüli HbA1c.

Az elmúlt években számos tanulmány foglalkozott a vércukor-ingadozás és a programozott sejthalál viszonyával. A programozott sejthalál a természetes folyamat – sejtpusztulás, sejt-újdonképződés – egyik eleme. A vizsgálatok kimutatták, hogy amennyiben a vércukor ingadozása egy-egy napon belül igen nagy, ez fokozza a programozott sejthalál mértékét, tehát az optimális arány megbomlik, és ez a szervezet lassú sorvadását eredményezheti. Ha például két különböző beteg HbA1c-értéke egyaránt 7,8 százalék, az a beteg tekinthető jobban kezeltnek, akinek a vércukor-ingadozása a legkisebb. Azaz, a vércukorszint átlaga egyenletesebb értékekből tevődik össze.

Mindez alátámasztja azt a véleményt, miszerint a HbA1c ismerete hasznos a kezelés sikerének megítélésében, azonban a vércukorszint ingadozásának ismerete a valóban sikeresség (a késői szövődmények kialakulásának késleltetése) érdekében nélkülözhetetlen.

A rendszeres vércukormérés

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a jó anyagcsere-vezetéshez nélkülözhetetlen a vércukorszint rendszeres meghatározása és ismerete. Ez a módszer ugyanis azonnal jelez vissza. Ezen túlmenően, ha azt is tudjuk, hogy mit tekintünk kóros értéknek, és mi a teendő, nem kell várni a következő vizitig, hanem mi magunk is tehetünk lépéseket a javítás irányába. Könnyebben derülnek ki a nem kívánatosan magas és alacsony értékek, az ingadozások, illetve az ezekből fakadó kezelési hibák. Ily módon a rendszeres vércukormérés eredményeit fogja a HbA1c-érték visszaigazolni.

A vércukormérés akkor lesz informatív a betegek számára, ha az éhomi és az étkezés utáni 90. percben mért értéket ismerik. Az étkezés utáni vércukorérték ismerete ugyanis nagyon fontos. A DECODE nevű, több ezer beteget magában foglaló tanulmányban kimutatták, hogy amennyiben az étkezést követő 120. percben mért vércukorszint rendszeresen 6–10 mmol/l-rel magasabb az étkezés előttinél, ez a teljes-, illetve a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát 2-3-szorosára növeli.

Ennek ismeretében tehát valamennyi cukorbeteg számára kifejezetten javasolt a vércukormérés rendszeres és szisztematikus végzése, hiszen így tudunk védekezni a magas étkezés utáni vércukorszintek ellen.

A vércukormérőkbe beépített memóriának hála, ki lehetett fejleszteni olyan programokat az egyes készülékekhez, amelyek elemezni tudják a mért értékeket. A mérőkészülék memóriájában lévő adatok megfelelő, úgynevezett infraport segítségével speciális számítógépes programba tölthetők. A program pedig különböző statisztikák elvégzésére alkalmas. Kiszámítja az adott időben (pl. reggel, reggeli után, ebéd előtt stb.) mért vércukorértékek átlagát, szórását. Grafikusan is jelzi a számított vércukorszinteket, illetve a legalacsonyabb és legmagasabb értékeket.

A rendezett anyagcserehelyzet biztosításában tehát immár nem csak a megfelelő kezelés, de a megfelelő gyakorisággal végzett önellenőrzés is nélkülözhetetlen. A vércukormérés ma technikailag könnyen kivitelezhető, rendszeresen alkalmazva pedig nagyon informatív az anyagcsere-vezetés optimalizálásában.

szerzo

Dr. Blatniczky László

A Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Bolyai utcai telephelyén a Gyermekdiabétesz Szakellátás vezető főorvosa. Kiemelten foglalkozik az 1-es típusú diabétesz korai felismerésének lehetőségeivel, az optimális kezelés módszereinek gyakorlati szempontjaival, valamint a diabéteszes gyermekek pszichoszomatikus fejlődésének kérdéseivel. 2002-ben könyvet írt cukorbeteg gyermekek és szüleik számára. AJuvenilis-Diab-Help Alapítvány kuratóriumi elnökeként közel két évtizede segíti, szervezi diabéteszes gyermekek nyári táboroztatását. Az MDT Gyermekdiabetes Szekciójának elnöke.

Megjelent a diabetes2011/4. számában


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!