Szerző: Dr. Bakó Barnabás Feltöltés dátuma: 2014.10.09.

Az orvos válaszol

Amit a koleszterinről tudni kell

Forró Lajos körmendi olvasónk hosszú kérdéssorral kereste meg szerkesztőségünket. Diétával kapcsolatos felvetéseire dietetikusunk válaszol. A koleszterinnel foglalkozó kérdéseire Bakó doktor adja meg a válaszokat.

A hivatalos álláspont szerint a szérumkoleszterin optimális laboratóriumi értékének 5,2 mmol/l alattinak (cukorbetegek esetében 4,7–5 mmol/l), az LDL-koleszterin értékének 4 mmol/l alattinak, a HDL-koleszterinnek pedig 1 mmol/l felettinek célszerű lenni. Minél magasabb a HDL, annál jobb.

A gyakori 6,5 mmol/l feletti szérumkoleszterin szövődményekhez vezet.

A szakemberek egy része azt állítja, hogy nem ez a legfontosabb, hanem az LDL és a HDL aránya. Ha az LDL 3 mmol/l, akkor a HDL legalább 1 mmol/l legyen. Tehát a lényeg a 3:1-es arány megléte. Igaz lehet ez? Ha ez igaz, akkor a szérumkoleszterinnek mennyi lehet az optimális felső határa, ha az LDL és HDL aránya marad a 3:1?

A koleszterin kizárólag az állati és az emberi szervezetben előforduló zsírnemű anyag, amelynek alapváza gyűrűs szerkezetű. Szervezetünk számára nélkülözhetetlen vegyület, hiszen számos hormon, illetve az epesavak előállításának alapanyaga. A vérben kimutatható koleszterin részben külső (táplálkozás révén felvett), részben belső (máj által termelt) forrásból származik. A túlzó bevitel és/vagy a fokozott szintézis eredményeként a koleszterinszint a vérben megnő, ami kóros folyamatok elindítója: a koleszterin lerakódva az erek falában csökkenti annak rugalmasságát, elősegíti az érelmeszesedés kialakulását, ami további betegségek kiindulópontja.

A laborvizsgálatok során megadott össz-koleszterinnek két komponense van: a HDL-koleszterin, az ún. koleszterin, és az LDL-koleszterin, a rossz koleszterin. A magas LDL-koleszterin és alacsony HDL-koleszterin az érelmeszesedés egyik legfontosabb előrejelzője és okozója. Az LDL-koleszterin a vérben feldúsulva az erek falában rakódik le. Ez a folyamat felgyorsul abban az esetben, ha az LDL-koleszterin az oxidációs folyamatban megsérül, azaz oxidálódik. Ezzel szemben a HDL-koleszterin magas aránya kedvező, mert e zsírcseppecskék közreműködésével az erekben már lerakódott koleszterin visszajut a májba, ahol lebomlik, vagy más anyagok (pl. epesavak) szintézise során felhasználódik. Az LDL-koleszterin szintjét csökkenthetjük diétával (állati zsírokban szegény étrend), fokozott fizikai aktivitással, fogyással. A HDL-koleszterin szintjét emeli a rendszeres testmozgás, a testsúlycsökkentés, a mértékletes alkoholfogyasztás (pl. 2-3 dl vörösbor), illetve a dohányzás elhagyása. Ha a fent részletezett életmódbeli változtatások nem normalizálják a koleszterinszintet, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

A vérben kimutatható másik zsírnemű anyag a triglicerid, amelynek szerkezete jelentősen különbözik a koleszterinétől: egy glicerinmolekulához három zsírsavlánc kapcsolódik (gyűrűt nem tartalmaz). Tulajdonságait a zsírsavlánc hossza és telítettsége szabja meg. A telítettség az jelenti, hogy a zsírsavláncokban előfordul-e kettős kötés. A kettős kötést nem vagy alig tartalmazó zsírok szobahőmérsékleten szilárdak (ilyen pl. a disznózsír), a több kettős kötést is tartalmazó (többszörösen telítetlen) zsírok szobahőmérsékleten folyékonyak (pl. olívaolaj).

A növényi olajok sok telítetlen zsírsavat tartalmaznak, ezek közül a legfontosabb az omega-3 és az omega-6 zsírsav. Ezek fontos sejtalkotók, nagy mennyiségben fordulnak elő az agysejtekben. Az omega-3 zsírsavak fékezik az érelmeszesedés folyamatát, csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Halak, növényi magvak (kendermag, szója, dió), bizonyos gyümölcsök (vörös áfonya, kivi, fekete málna) tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben, de gyógyszerként is forgalmazzák. A táplálékkal felvett triglicerid a bélben alkotóelemeire bomlik, majd a véráramba kerül. A zsírsavak a sejtek számára fontos energiaforrást jelentenek. A fel nem használt zsírsavakat a zsírsejtek veszik fel, amelyek a trigliceridet újraszintetizálják, raktározzák.

Leveléből kiderül, hogy Ön 2-es típusú cukorbeteg. A cukorbetegségnek ez a típusa nem önálló betegség, hanem a metabolikus szindrómának nevetett betegség részjelensége. Erre a komplex anyagcserezavarra jellemző, hogy a betegek túlsúlyosak (hasra lokalizált, ún. „alma” típusú elhízás észlelhető), vérzsíreltéréseik vannak, vérnyomásuk magas, vérük alvadékonysága fokozott. A felsorolt kóros paraméterek súlyos betegségek (szívinfarktus, agyi keringési zavar) kockázati tényezői. A szövődmények megelőzéséhez nem elegendő a cukorbetegség optimális kezelése, legalább olyan fontos a vérnyomás megfelelő beállítása és az érelmeszesedést felgyorsító vérzsíreltérések hatékony kezelése. A kezelés során elérendő célértékeket nem lehet egységesen megadni. 65 év alatti, rizikófaktoroktól mentes (nem dohányzó, nem hipertóniás) személyek normálértékei az alábbiak szerint adhatók meg:

A 2-es típusú cukorbetegség a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából nagy kockázatú állapotnak minősíthető, emiatt a célértékek vonatkozásában szigorúbb határok érvényesülnek:

Ha olyan cukorbetegről van szó, akinek már szív- és érrendszeri betegsége van, akkor az elérendő határértékek tovább csökkennek:

A kezelés során a fenti célértékek az irányadók, de az LDL-HDL arány is lehet támpont:

A triglicerid normálértéke a szérumban: 0,5–1,7 mmol/l – metabolikus szindrómában többnyire kórosan emelkedett értéket látunk.

Szakemberek egy csoportja azt is állítja, hogy 65 éven felül már vigyázni kell a koleszterin csökkentésével, mert idősebb korban leépüléshez, az élet megrövidítéséhez, betegségek kialakulásához vezethet. Igaz ez?

A koleszterinszint csökkentésével párhuzamosan a szív- és érrendszeri betegségek kockázata fokozatosan csökken. A túlzott koleszterincsökkentés valóban káros lehet, hiszen a koleszterin az epesavak, illetve számos hormon szintézisének kiindulópontja. Tartósan alacsony koleszterinszint emésztési zavart, hormontermelési problémát okozhat.

Szakemberek állítják azt is, hogy a szívkoszorúér-elmeszesedés, a szívhalál okozója lehet legalább olyan mértékben a C-reduktív protein, mint a koleszterin. Ezt arra alapozzák, hogy a gyulladáskor beindult védekezési mechanizmus következtében az erek sérülésénél túlságosan felszaporodhatnak ezek a fehérjék, és lerakódnak. Azt állítják, hogy a C-reduktív protein vizsgálatával is lehetne mérni az erek állapotát. Igaz lehet ez? Ha igaz, akkor a kezelőorvos, pl. a magas vérsejtsüllyedés esetében kérheti a C-reduktív protein vizsgálatát?

A C-reduktív protein valószínűleg elírás, helyesen C-reaktív proteinnek nevezzük (rövidítése: CRP). A CRP a máj által termelt fehérjemolekula. A májsejtekből a vérbe kerül, ahol kis mennyiségben élettani körülmények között is jelen van. A CRP kóros emelkedése (>5 mg/l) gyulladásos folyamatot jelez (hasonlóan a gyorsult vérsüllyedéshez). Az érelmeszesedés felfogható egy igen lassú, (évekig, évtizedekig elhúzódó) krónikus gyulladásos betegségnek, ami azzal kezdődik, hogy bizonyos tényezők (magas koleszterin, emelkedett vércukor, magas vérnyomás, dohányzás) károsítják az ér belhártyáját, lehetővé téve az LDL-koleszterin lerakódását az érfalban. Az érfal szerkezete megváltozik, az „idegen anyag” aktiválja az immunrendszer bizonyos elemeit, amelyek részt vesznek a gyulladásos folyamat kiváltásában és fenntartásában. Ez az idült gyulladás valóban okoz CRP-emelkedést, ami a később kialakuló szív- és érrendszeri katasztrófa előhírnöke lehet. Ne felejtsük el azonban, hogy a kórosan emelkedett CRP-értéket más gyulladásos folyamat is okozhatja.

szerzo

Dr. Bakó Barnabás

1986-ban végzett a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán summa cum laude eredménnyel. Az egyetemi évek után a B.-A.-Z. Megyei Kórház II. Belgyógyászatán kezdett el dolgozni, munkahelye azóta sem változott. 1991-ben belgyógyászatból, 1994-ben endokrinológiából tett szakvizsgát. 1998-ban szerezte meg a Magyar Diabetes Társaság diabetológus orvosa minősítést.


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!