Az étrend és a mozgás szerepe
Terápiás életmód cukorbetegségben
A diabéteszes embereknek ma már nem szükséges a korábbi – főként tiltásokon alapuló, az egyén étkezési szokásait figyelmen kívül hagyó –, úgynevezett „cukros” diétát folytatniuk. CSAK egészségesen, a mai korszerű táplálkozási irányelveken alapuló étrendi ajánlásokat követve kell ételeiket elkészíteni és elfogyasztani.

Együtt erősebbek vagyunk 2010–2013 • Páciensoktatási program felnőtt cukorbetegeknek
Az évtizedekkel ezelőtt elfogadott tornaóra alóli felmentés helyett pedig a testedzés, a sportolás, idősebb korban pedig az életkornak, egészségi állapotnak megfelelő, rendszeresen végzett fizikai aktivitás, mozgás ajánlott.
A 20 évvel ezelőtt bevésődött tilalmak feloldása különösen idősebb cukorbetegek körében válthat ki kétkedést és döbbenetet, hiszen többségük évekig hitte, hogy megfelelő diétát folytat. Mire gondolok? Sokáig hitték, hogy a burgonya, tészta, kenyér, sárgarépa, gyümölcs stb. csak minimális mennyiségben fogyasztható, húsból viszont annál többet kell enni. El kell fogadtatni az élelmi rostban gazdag, teljes kiőrlésű lisztből készült pékárukat, a napi három-öt darab fehér zsemle helyett.
A szerző cukorbeteg-rendezvényen hallotta egy 45 éves inzulinos cukorbeteg felháborodását, amikor krumplisalátával kínálták, miután 16 éve (!) nem fogyasztott burgonyát, annak keményítőtartalma miatt.
Általánosságban elmondható, hogy a diabéteszben alkalmazott étrendi kezelés célja az optimális anyagcsere-állapot elérése és fenntartása, ami elsősorban a vércukorszint, továbbá a vérzsírok és a vérnyomás normális értékhatárok között lévő, vagy ahhoz legközelebbi biztonságos szinten tartását jelenti a diabétesz szövődményeinek megelőzése érdekében.
A diéta kifejezés helyett az amerikai irodalomban az úgynevezett orvosi táplálkozási terápia terjedt el, ami jelzi az étrend orvosi kezelésben betöltött meghatározó szerepét és fontosságát. Talán a régi kifejezést meghagyva és megújítva, hazánkban a diabéteszes étrend vagy dieto-terápia fogalom terjedhet el, bár a betegek továbbra is a cukorbeteg-diéta elnevezést használják.
A diabéteszes étrend energiatartalma
Az étrendi terápia alapját a javasolt étrend energiatartalmának meghatározása képezi. Míg korábban úgy hangzott a javaslat, hogy: maximum 200 g szénhidrát-tartalmú diéta tartandó, addig ma kb. napi 1400 kcal energia bevitelét javasoljuk.
Minden esetben az étrend energiatartalmának testreszabottnak kell lennie, ami általánosságban annyit jelent, hogy a súlyfelesleggel rendelkező cukorbetegnek – fogyása érdekében – kevesebb energiát kell bevinnie, mint amennyit felhasznál napi életritmusa során.
A túlsúlyos cukorbeteg nők számára 1000 kcal-t, a férfiak számára pedig 1400 kcal-t tartalmazó étrend tanácsolt.
Természetesen mindazok számára, akik normális testtömegűek, fizikailag aktívak, rendszeresen dolgoznak vagy sportolnak, olyan mértékű napi energiafelvétel (s ennek arányában szénhidrátbevitel) a megengedett, amivel képesek testsúlyukat, munkaképességüket megőrizni.
A diabéteszes étrend energia-összetétele
Az étrend összetétele szempontjából ma világszerte a zsírban és fehérjében szegény, viszont szénhidrátokban dús diétát tartják optimálisnak mind az 1-es típusú, mind a 2-es típusú cukorbetegek számára.
Ennek értelmében, az Európában és hazánkban korszerűnek tekintett diabéteszes étrend energia-összetétele: 50 százalék szénhidrát, 20 százalék fehérje és 30 százalék zsír, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a bevitt energia felét szénhidrátokból kell fedezni. Ez elsősorban összetett, keményítőtartalmú szénhidrátot jelent, és csak minimális mennyiségű – gyors – vércukor-emelkedést okozó ételeket és italokat.
Húsféleségek közül elsősorban a baromfi és hal részesítendő előnyben, azok elkészítésénél pedig a lehető legkevesebb zsiradék felhasználása.
A cukorbeteg-diéta tápanyag-összetevőinek megoszlása különböző energiatartalmú étrendek esetén (amennyiben a fenti energia-összetételt vesszük alapul):
- 1000 kcal esetén: 125 g szénhidrát, 50 g fehérje, 33 g zsír,
- 1400 kcal esetén: 175 g szénhidrát, 70 g fehérje, 46 g zsír,
- 1800 kcal esetén: 225 g szénhidrát, 90 g fehérje, 60 g zsír.
Szénhidrátok
Általános szabályként elmondható, hogy minden étkezésnek megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Ez igaz a csak diétás, a tablettás, és az inzulinos cukorbetegekre egyaránt.
Az inzulin nélkül kezelt cukorbetegek számára azért szükséges az étkezésenkénti szénhidrát-bevitel, mert a hasnyálmirigy inzulinelválasztását elsősorban a szénhidrátokból felszabaduló glükóz fokozza. Inzulinnal kezelt cukorbetegeknél pedig a folyamatos inzulinhatást kell a gyakran ismétlődő szénhidrátbevitellel ellensúlyozni.
A kenyeret, a tésztaféleségeket, a burgonyát, a lencsét és a babot, borsót tiltó javaslatok helyett ma már minél több teljes kiőrlésű gabonafélét, zöldség- és főzelékféleséget, valamint gyümölcs fogyasztását javasoljuk, mind 1-es, mind 2-es típusú cukorbetegek esetében (megkülönböztetve az ún. „szabadon és mérve” fogyasztható zöldségeket és gyümölcsöket!).
Ennek magyarázatául az szolgál, hogy az utóbbi 20 év kutatásai alapján bevezették az élelmiszerek vércukoremelő hatását jellemző úgynevezett glikémiás index (GI) fogalmát. Ez alatt az egyes szénhidráttartalmú élelmiszereknek és ételeknek a szőlőcukorhoz vagy egyenesen a fehér kenyérhez viszonyított vércukoremelő képességét értjük.
Ismert tény, hogy az ételek glikémiás indexét számos tényező határozza meg. Eszerint növeli a glikémiás indexet a főzés, pelyhesítés, felaprítás, továbbá a vizes oldattal való bevitel, amikor is gyorsan a nyombélbe jut és felszívódik a cukor.
Csökkenti a glikémiás indexet a magas rosttartalom, a kímélő főzéstechnika (párolás), az egyidejűleg jelen lévő fehérje és zsiradék. Hazai szerzők vizsgálták a magyaros készételek glikémiás indexét, és megállapították, hogy a magyaros ételek többsége 10–40 százalékkal kedvezőbb glikémiás indexű, mint a fehér kenyér vagy a zsemle.
A glikémiás index ismerete, annak figyelembevétele a hagyományos és az analóg inzulint alkalmazó betegeknél egyaránt elengedhetetlen, mivel normoglikémiás anyagcsere-állapot csak rendszeres vércukorméréssel, az ételek és ételkészítési eljárások vércukoremelő hatásának ismeretében lehetséges, ami minden beteg esetében egyéni megítélést igényel.
Zsírok
A zsiradékok vonatkozásában a telített zsírsavak és a koleszterin bevitelének csökkentése az elsődleges cél mindkét típusú cukorbetegségben.
Régen azt mondták, zsíros húst bátran lehet fogyasztani, mivel nincs vércukoremelő hatása! Ma: energiaszegény light margarin, olíva- vagy repceolaj, zsírtalan húsok, zsírszegény tej és tejtermékek javasoltak.
Az érelmeszesedés szempontjából fokozottan veszélyeztetett cukorbetegeknél a növényi eredetű zsiradékokat kell előnyben részesíteni, különös tekintettel a ma már transz-zsírsavmentes, energiaszegény, light margarinra, a főzőmargarinra és az étolajra. (A hidegen sajtolt növényi olajok előnyét a mediterrán étrend szív- és érrendszeri halálozásra kifejtett kedvező hatása is bizonyítja, és ismert az inzulinérzékenységet javító hatásuk is.)
Fehérjék
2-es típusú diabéteszben ajánlott napi fehérjebevitel megegyezik az egészséges ember számára javasolt mennyiséggel: 0,8–1 g testsúlykilogrammonként, azaz 15–20 energiaszázalék. (Régen: fehér, vörös húst, belsőséget magyarosan minden mennyiségben! Ma: halat, baromfit teflonban, grillezve, párolva.)
Fontos megjegyezni, hogy bár fehérjékből nyerjük szervezetünk építőköveit, az aminosavakat, ezek fölöslegben bejutva a szervezetbe elégnek és energiát is szolgáltatnak. Ilyen módon növelhetik a cukorbeteg testsúlyát, de nagy mennyiségben fogyasztva megakadályozhatják a testsúly esetenként kívánatos csökkentését. Másrészt, többnyire különböző mennyiségű zsiradékkal fordulnak elő (rejtett zsír!), azaz jelentősen megterhelhetik az energiamérleget.
A napi fehérjebevitel az összenergia 15–20 százalékát képezi 1-es típusú cukorbetegségben is, normál vesefunkció esetén. A fehérjebevitel megszorítását (kevesebb, mint 0,8 g testsúlykilogrammonként) csupán a vesefunkció beszűkülése esetén célszerű javasolni.
Diétás rost
Régen nem volt javaslat a rostbevitelt illetően, ma a gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök megfelelő mennyiségű fogyasztásával a napi rostbevitel biztosítható.
Cukorbetegeknél is az egészségesek számára ajánlott élelmi rost bevitelének elérésére kell törekedni (30 g naponta), a diéta alapjaként javasolt zöldség, főzelék, gyümölcs, teljes őrlésű gabonafélék, hüvelyesek fogyasztásának előnyben részesítésével.
Mikrotápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok) vonatkozásában az egészséges ember számára ajánlott mennyiségek fogyasztása javasolt diabéteszben is.
Összességében elmondható, hogy a diéta alapvető fontossága a cukorbetegek kezelésében továbbra is megkérdőjelezhetetlen, míg a hangsúly – tudományos bizonyítékok vagy szakértői ajánlások alapján – az egészségesebb, szélsőségektől mentes, korszerű táplálkozási irányelveken alapuló étrendi javaslat felé tolódott el a korábbi tiltások helyett.
Mozgásterápia
Korábban az orvosok inkább fizikai kíméletet javasoltak cukorbetegeiknek, s csak az inzulinkezelés bevezetését követően kezdték – a diéta és az inzulin mellett – a kezelés harmadik oszlopának tekinteni. Sajnálatos módon azonban mindmáig a gyakorlatban erről a harmadik pillérről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, annak ellenére, hogy a fokozott fizikai aktivitás szénhidrát-anyagcserére gyakorolt kedvező hatása a diabétesz valamennyi formájában kimutatható.
Mozgás hatására nő a cukor felhasználása az izmokban, javul a sejtek inzulinérzékenysége, ami egyrészt az izmok véráramlásának fokozódásával, másrészt a cukor izomsejtekbe történő gyorsabb beépülésével és felhasználásával magyarázható. Mindennek eredményeként csökken a vércukor szintje. Ismert, hogy 2-es típusú cukorbetegségben csökken a sejtek inzulin iránti érzékenysége, a testmozgás ezt javítja, ezáltal a cukorbetegségnek ebben a típusában az egyik leghatékonyabb kezelési módnak tekinthető a rendszeres, életkorral és társbetegségekkel összhangban lévő fizikai aktivitás, amelynek kedvező hatása már heti alkalommal végezve is kimutatható. A fokozódó inzulinérzékenység a mozgást követően 24–48 órán keresztül fennállhat.
2-es típusú cukorbetegségben a közepes intenzitású, mérsékelt terheléssel járó, 30–45 percig tartó mozgás javasolt, hetente 3–7 alkalommal.
Nem tanácsoltak a súlyzóval végzett edzések, a súlyemelés, az ütős sportok, mivel fokozott a mozgásszervi sérülések előfordulásának veszélye! A rendszeres aktivitás legalább napi 30 percnyi mozgást jelent. Időseknek ajánlott a gyaloglás, kerékpározás, tánc, úszás.
1-es típusú cukorbetegségben legalább hetente négyszer, 25–60 percig tartó, közepes intenzitású, állóképességet fejlesztő fizikai aktivitás ajánlott, például a séta, gyaloglás, kerékpározás, úszás, kocogás, síelés vagy az egyszerű lépcsőn járás! Fontos a mozgás előtti inzulinmódosítás! A rendszeres testmozgást végző személynek akár 30 százalékkal kevesebb inzulinra van szüksége. Minden esetben fokozatosan növelhető a mozgás intenzitása és időtartama, az egyéni tűrőképességtől függően.
A cukorbeteg rendszeres testedzése a kezelés egyik alappillére, amelynek megkezdése előtt szükséges kezelőorvosával megbeszélve néhány vizsgálatot elvégeztetni a javasolt mozgásforma, az erőnléti állapot és az esetleges szövődmények megítélése céljából.
Dr. Földesi Irén