Az akadályok leküzdése

Az Együtt erősebbek vagyunk – civil program keretében e lapszámunkban már olvashattak egy cikket a megfelelő táplálkozás fontosságáról. Ehhez kapcsolódva most praktikus tanácsokat kapnak: hogyan valósítsák meg a helyes elképzeléseket.

Hasznos, ha a cukorbetegnek van étrendterve, étkezési rendje. Közel azonos időpontokban étkezik, és az ételek mennyiségét – főként az egyes étkezések szénhidráttartalmát – jelentősen nem változtatja. Természetesen lehetnek és vannak is olyan alkalmak, helyzetek, amikor változtatni kell a terven.

A családdal egész napos kirándulásra készülnek, s úgy döntenek, étteremben fognak ebédelni. Vagy nyaralni mennek, és egy kis panzióban laknak, ahol az étkezést is biztosítják. Hogyan lehet ezt a változó körülményt a diétával összehangolni? Finomakat enni, élvezni az ételek ízeit, miközben a vércukorértékek is a megfelelő tartományon belül maradnak… Tovább mennék: ki ne szeretne kicsit szabadabban enni egy családi ünnepségen vagy egy baráti körben rendezett kerti-partin. Sokszor nem is többet enni, csak mást. Mozgás esetén (pl. kirándulás sok sétával) a megszokottnál talán kicsit többet is. (Többlet-szénhidrátbevitel a mozgás ellensúlyozására inzulinnal kezelt cukorbetegnél fontos. Vagy a kezelőorvossal történő megbeszélés szerint az inzulin adagjának módosítására lehet szükség.)

Ezeket a helyzeteket nem kell elkerülni, a felmerülő akadályokra fel kell készülni, és tudni kell azokat „legyőzni”!

A felkészülés egyik fontos eleme: gyakorolni kell a szénhidrátszámolást és -becslést, aminek eredményeként egy ételre ránézve is sikerül annak szénhidráttartalmát elég pontosan megmondani. Például, hogy a kínált szendvics szénhidráttartalma darabonként körülbelül 20 g, egy kistálka gyümölcssalátáé 25 g, vagy a sertésvagdalt (fasírt) mintegy 5 g szénhidrátot tartalmaz.

Étteremben, baráti összejövetelen vagy családi ünnepek alkalmával gondolom, senki sem szívesen böngészget tápanyagtáblázatot vagy méricskél ételeket a mérlegen. De a legnagyobb ünnep vagy tomboló szabadság közepette is dönteni kell, hogy miből mennyi lehet az elfogyasztható mennyiség, tudni kell a szénhidrátfogyasztást megbecsülni. Esetenként képesnek lenni dönteni arról, hogy a plusz szénhidrátbevitel hogyan ellensúlyozható akár többletinzulinnal és/vagy mozgással.

Természetesen a tanulást nem egy nappal, esetleg egy héttel a nyaralás vagy családi ünnepség előtt érdemes elkezdeni, hanem folyamatosan kell gyakorolni, hogy adott helyzetben ön már készen álljon a helyes cselekvésre. A mindennapos bonyolult méricskélés és számolgatás helyett jobb, ha megtanulja az ételek szénhidráttartalmát megbecsülni. Ez tulajdonképpen a helyes szemmérték kialakítását jelenti, azt, hogy pontosan meg tudja ítélni a tányéron lévő étel terjedelme alapján annak súlyát, illetve szénhidráttartalmát. Ezt bizony gyakorolni szükséges!

Elsőként a legfontosabb, leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek szénhidráttartalmát ki kell keresni a tápanyagtáblázatból, és meg kell tanulni.

Nyilván ön is eszik kenyeret, burgonyát, gyümölcsöket, egyszer-egyszer tésztaételt, töltött káposztát vagy rakott ételt, esetleg egy nagy szelet pizzát. Ezen ételek mindegyike szénhidrátot tartalmaz, és önnek tudnia kell, hogy egy-egy étkezés alkalmával milyen mennyiségben fogyasztható, hogy a kezelőorvos által javasolt szénhidrátbevitelt tartani tudja. A rendszeresen fogyasztott ételek szénhidráttartalmát jó, ha megjegyzi, hisz nincs mindig kézközelben tápanyagtáblázat. De akár saját részre egy külön kis táblázatot szerkeszthet a rendszeresen fogyasztott élelmiszerekről. Ez segítheti a tanulást is, ha 5 perc szabadideje van, előveszi a kis táblázatát és tanulja a szénhidráttartalmakat.

Ez azonban még nem elég. Ugyanis hiába ismeri, hogy az almában 10 dekagrammonként 7 g szénhidrát van, ha almát szeretne enni és fogalma sincs, mennyi lehet annak súlya, így mennyi a szénhidráttartalma. Hiába tudja, hogy 10 dkg lisztben 70 g szénhidrát van, ha nem figyelte meg, hogy 10 dkg lisztből hány darab közepes nagyságú pogácsa süthető, pedig hetente 1-2 alkalommal szívesen eszik kisétkezésekre sajtos pogácsát.

A tanulás időszakában, de később is (ismétlés a tudás anyja!) legyen a konyhapulton egy grammos pontosságú mérleg!

Csak rá kell tenni a fogyasztani kívánt élelmiszert: kenyeret, almát, tisztított narancsot, tisztított burgonyát vagy héj nélküli görögdinnyét. A felsorolást természetesen még igen hosszan folytatni lehetne. A lényeg, minden szénhidráttartalmú élelmiszert, amit csak fogyasztani szokott, mérjen meg és számolja ki annak szénhidráttartalmát. Néha eszik káposztás bablevest? Tegyen a mérlegre 4 dkg szárazbabot. Nézze meg, mekkora kupac, vagy hány kanálnyi. Legközelebb a levesben könnyebb lesz felismerni ezt a mennyiséget. Tudni fogja, mennyi szénhidrátot tartalmaz 1 tányér húsleves tésztabetéttel, ha már legalább 2-3 alkalommal lemérte 1 evőkanál kifőtt tészta súlyát, ha tudja, az mennyi száraztésztának felel meg és annak mennyi a szénhidráttartalma. Ha sokszor mért már nyers, kockára vágott burgonyát, 1 tányér gulyásleves szénhidráttartalmát is elég pontosan meg fogja tudni mondani.

Javaslom, hogy azon élelmiszereket, amelyeket főzve, párolva szoktunk fogyasztani – ilyen például a rizs és a száraztészta – előbb nyersen mérje le, számolja ki a szénhidráttartalmat, majd készítse el, és nézze meg a súlyváltozást, a térfogatváltozást.

Ha sokat gyakorolta a szénhidrátszámolást és becslést, a konyhai mérlegtől és a tápanyagtáblázattól távol is jó döntéseket tud hozni. Képes a szénhidráttartalmú élelmiszereket egymással helyettesíteni. Például 20 dkg tisztított burgonya szénhidráttartalma azonos 5 dkg szárazrizs szénhidráttartalmával (40 g szénhidrát). 10 dkg cseresznye szénhidráttartalma ugyanannyi, mint 20 dkg almáé.

Ha inzulint ad, képes lesz pontosabban megválasztani az inzulinmennyiséget adott szénhidráttartalmú étkezéshez. Jöhetnek a baráti kirándulások, a családi ünnepi ebédek és ön nem fog bizonytalanul toporogni. Nem kell bűntudattal eszegetni a tányérról. Kellő tudás birtokában néhány másodperc alatt képes meghozni döntéseit, hogy azután önfeledten örülni tudjon a szeretteivel való együttlétnek és az ételek finom ízének.

A rendkívüli étkezési helyzetekben sem feledkezhet meg a vércukor-önellenőrzésről! Rendkívüli helyzet előtt és után bizony mérni szükséges!

A legfontosabb, ha néha „kirúg a hámból” és többet eszik, igyekezzen tudatosan, előre megfontoltan a helyzetre megoldást megtalálni. És kérem, csak ritkán és kis időre „vétkezzen”, azután pedig térjen vissza az egészséges étkezéshez.

Sokat segíthet, ha dietetikai konzultációk alkalmával a dietetikus segítségét kéri: modellezzék a „házon kívüli” helyzeteket. Egy-egy szituációs feladattal le lehet, le kell játszani, mikor mit érdemes tenni. Vagy mondjon el egy már megtörtént „rendkívüli helyzetet”. Utólag, akár a saját hibájából is sokat fog tanulni.

Mire jó a diétás napló?

Cukorbetegségben az étrend (diéta) összeállításakor néhány szabályt érdemes szem előtt tartani. Az étel legyen tápláló és vegye figyelembe a gyógyszeres (tabletta, inzulin) kezelés sajátosságait. Másként fogalmazva, segítse a megfelelő tápanyagbevitel révén az egészséget megőrizni, miközben a vércukorértékek a kívánatos tartományon belül maradnak hosszú távon is.

Az egészséges étkezés érdekében mindenképpen hasznos, ha eleinte (főként a diéta bevezetésekor) előre megtervezi étrendjét. Ha végiggondolja, mit enne az egyes napokon, az egyes étkezésekkor. Így láthatja, hogy minden fontos élelmiszercsoportból válogat-e az étrend összeállításakor. Előre ki tudja számolni az egyes étkezések szénhidráttartalmát is. Lehet és érdemes előre tervezni, de sokat tanulni abból is lehet, ha feljegyzi az étkezéseit utólag. Ez a diétás vagy étrendi napló. A diétás napló lényege, hogy egy füzetbe felírja, hány órakor, mit és mennyit evett. Vezesse pontosan a naplót: minimum 1 hétig. Feljegyezheti ugyanabba a füzetbe azt is, hogy mikor és mennyi mozgást végzett, de még a vércukorértékeket is. Nem is gondolná, milyen sokat megtudhat, megtanulhat ezekből a feljegyzésekből. Amennyiben pontosak a felírások, és ideje engedi, pontosan ki tudja számolni az egyes étkezések szénhidráttartalmait. Segít az étrendi feljegyzés abban, hogy minél gyorsabban megtanulja a szénhidráttartalmú ételek egymással való cserélhetőségét.

Próbált már vezetni ilyen naplót? Hasznosnak találta? Javaslom, hogy az étrendi felírásait hasonlóképpen a kezelési naplójához (vércukornapló) vigye magával, amikor kontrollvizsgálatra megy a kezelőorvosához vagy a dietetikushoz. A szakember számára is fontos információkat adnak a kezeléssel kapcsolatosan ezek a feljegyzések, aki konkrét tanácsokat tud adni önnek az étrendnapló alapján.

Mikor vezessen étkezési naplót? Ha

• jelentősen változott a testsúlya (nőtt vagy csökkent) az elmúlt hónapokban,
• inzulinkezelés bevezetésekor vagy terápiaváltásakor,
• szénhidrátszámolás és -becslés gyakorlása idején,
• kombinált diéta szükséges (diabétesz mellett magasak a vérzsírszintek, vagy pl. a veseszövődmény miatt csökkentett fehérjebevitel engedélyezett).

Kicsák Marian

Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának dietetikai szakán 1990-ben szerzett kitüntetéses diplomát, 1996-ban egészségügyi szakoktatói diplomát. Jelenleg Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban dolgozik. Több mint két évtizede rendszeresen, sikerrel végzi a cukorbetegek terápiás célú oktatásával kapcsolatos feladatait. Több, betegeknek szóló könyv, tájékoztató füzet szerzője, társszerzője.