Szerző: Kicsák Marian Feltöltés dátuma: 2011.11.22.

Mit, mikor és mennyit?

A táplálkozástudomány kimondja, hogy nincs önmagában egészséges vagy egészségtelen étel, élelmiszer, csak a táplálkozás egésze lehet előnyös vagy káros az egészségre. Nincsenek „bűnös” táplálékok, csak arra kell figyelni, hogy mit, milyen gyakran és egyszerre milyen mennyiségben fogyasztunk.

Mielőtt a címben feltett kérdésekre megadnánk a válaszokat, tisztázzuk, hogy miért szükséges a cukorbetegeknek étrendjüket tudatosan összeállítani.

Az élettani inzulinelválasztás jellemzője, hogy a hasnyálmirigy kis mennyiségben termel inzulint (0,5–1,0 E/óra) az éjszaka folyamán és az étkezések közötti időszakban, majd az étkezések alkalmával pontosan annyit, amennyire az elfogyasztott étel szénhidráttartalmától függően szükség van. Az inzulin feladata, hogy a vérben lévő cukor bejutását segítse a sejtekbe.

Amennyiben nem termelődik a szükséges időben a megfelelő mennyiségű inzulin, vagy az elegendő mennyiségben termelődő inzulin nem tudja hatását jól kifejteni (a túlsúly miatt!), a vércukorszint az élettaninál magasabb lesz: ez a cukorbetegség.

Válasz általánosságban

Jól ismert, hogy az egészséges étkezéshez hozzátartozik, hogy a naponta szükséges táplálékmennyiséget többszörre osszuk el, 4-5 alkalommal étkezzünk, ebből következően egyszerre nem nagy mennyiségeket. A mikor, mit és mennyit enni a cukorbetegek diétájában igen fontos kérdések. Cukorbetegségben nem csak az egészségi állapotot, de az aktuális vércukorszintet is jelentősen befolyásolja az étel mennyisége, azaz, hogy az egyes étkezésekkor mennyi (hány gramm) szénhidrátot fogyaszt el a cukorbeteg, milyen az ételben található szénhidrát minősége (gyorsan vagy lassan emészthető szénhidrát), továbbá hogy milyen időpontokban étkezik. Amennyiben a cukorbetegséget inzulinnal szükséges kezelni, az étkezések időpontját, valamint az elfogyasztani kívánt étel szénhidrátmennyiségét össze kell hangolni az inzulinhatással.

Az alkalmazott inzulinok szerint kell a napi étkezések számát, időpontját és szénhidráttartalmát megtervezni. Ezért az inzulinkezelés bevezetésekor érdemes a betegnek az étkezési szokásairól tájékoztatni az orvost, hogy ő az étkezési szokásaihoz, életviteléhez választhassa meg az inzulinkezelést. Aki a főétkezések (reggeli-ebéd-vacsora) között szeret keveset nassolni (pl. 10-20 dekányi gyümölcsöt enni), és számára előny, ha naponta többször keveset ehet, valószínűleg más típusú inzulint fog kapni, mint az, aki naponta 2-3 alkalommal étkezne szívesen, de akkor szeretne nagy adagokat elfogyasztani.

Vannak, akik beérik minden nap 40, esetleg 50 g szénhidráttartalmú ebéddel, míg mások akár 70–80 grammot is elfogyasztanak.

Tehát naponta 3 alkalommal étkezni, vagy inkább többször keveset enni (hatszori étkezés) a nap folyamán más-más inzulinkezelést igényel. Lényeges, hogy a napi többszöri étkezés nem jelent több ételt. A napi szükséges táplálékmennyiséget kell elosztani 3 vagy 5-6 étkezésre.

Hogy mit, mikor és mennyit egyen a cukorbeteg a nap folyamán, illetve az egyes étkezések alkalmával, azt egyénileg érdemes megbeszélni a kezelőorvossal vagy dietetikussal. Most csak általános érvényű „szabályokról” szeretnék szólni.

Mit?

A cukorbeteg étrendje minden esetben legyen:

Beszélje meg kezelőorvosával, önnek milyen étkezési rendet kell tartania! Tartsa be az étkezési rendet – ne hagyjon ki étkezést!

Kerülendő élelmiszerek listája

Azon élelmiszerek, amelyek igen gyorsan és már kis mennyiségben is emelik a vércukorszintet, kerülendők. Ezek elhagyása semmiféle hátránnyal nem jár (általában csak táplálkozási szempontból értékesebb táplálékokat szorítanak ki az étrendből), viszont jelentős előny, hogy elhagyásukkal könnyebben biztosítható a vércukor megfelelő tartományon belül tartása.

Ide tartoznak a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek, különösen folyadék formájában. Ezek nem ajánlottak fogyasztásra. Ilyenek a cukrozott üdítőitalok, gyümölcslevek, cukrozott befőttek, cukorral édesített kávé, tea. Kerülendő továbbá a gyümölcsök közül a szőlő, az aszalt gyümölcsök (mazsola, datolya, aszalt szilva stb.) és a méz.

A cukor helyett mesterséges édesítőszer vagy cukorpótló használható az ételek, italok édesítésére. A normál cukrozott édességek helyett, mértékkel, túlsúllyal nem rendelkező cukorbetegek diabetikus édességeket fogyaszthatnak, vagy a kezelőorvossal való megbeszélés szerint kis mennyiségben akár normál édességeket is (pl. nagy kakaótartalmú csokoládé, 1-2 gombóc tejszínes fagylalt).

Szénhidráttartalmú élelmiszerek

Minden más szénhidráttartalmú élelmiszer, még azok is, amelyek számottevő mértékben tartalmaznak szénhidrátot (rizs, tészta, burgonya, kenyér, gyümölcsök, tej, szárazhüvelyesek, zöldségfélék közül a sütőtök, kukorica, sárgarépa és zöldborsó) beilleszthetők az étrendbe. De fontos az egyszerre fogyasztani kívánt étel mennyiségét előre meghatározni!

Le kell mérni az élelmiszer súlyát – lehetőleg grammnyi pontosságú mérlegen – és ki kell számolni szénhidráttartalmát.

Fontos táplálkozási szabály, hogy a tápanyagok megfelelő arányban legyenek az étrendben. A táplálékkal bevitt kalória körülbelül felét szénhidrátból kell fedezni! Minden cukorbeteg a kezelőorvosától javaslatot kap arra vonatkozóan, hogy mennyi szénhidrátot egyen a nap folyamán, esetleg arra is, hogy mennyit az egyes étkezések alkalmával. A diéta összeállításakor mindig ezt vegyék alapul!

Ez azt jelenti, hogy bizonyára van, aki csak napi 150 g, vagy 180 g szénhidrátot, de van, aki napi 250 g, esetleg 280 g szénhidrát fog enni. Hogy az egyes étkezésekre mennyi szénhidrát jut, nyilván függ a napi étkezések számától.

Mikor?

A csak diétával vagy diétával és tablettával kezelt cukorbeteg jó, ha a napi szükséges szénhidrátmennyiséget többszörre osztja el. A napi 3 főétkezés mellett a délelőtti, illetve a délutáni órákban még kevés, 10–15 g szénhidrátot eszik, ez 10–15 dkg gyümölcs vagy 1 kis doboz joghurt.

Azoknál a cukorbetegeknél, akik naponta háromszor, a főétkezések előtt gyors hatású inzulint adnak, fontos, hogy az inzulin beadása után mintegy 30 perccel legyen egy főétkezés és a főétkezések után úgy 2,5 órával egy kisétkezés. Ugyanis ezek a gyors hatású inzulinok mintegy fél óra múlva kezdenek hatni, 1,5–2 óra múlva érik el a csúcsot és 5–6 óra a hatástartamuk. A hatáskezdet miatt kell a félórás várakozás, amikor az inzulinhatás a csúcson van, akkor a főétkezés szénhidrátja épp felszívódott és a vérben van mint cukor, és amikor már lecsengőben van az inzulinhatás, de mégis számottevő mennyiségben van jelen a vérben, akkor legyen a kisétkezés.

Azaz naponta 3-szor adott gyors hatású inzulin alkalmazásakor a napi 6-szori étkezés ajánlott. Az ily módon kezelt betegek lefekvés előtt még ún. bázisinzulint adnak, amely arra szolgál, hogy az éjszaka folyamán (étkezésmentes időszak) a vércukorszint a megfelelő tartományon belül maradjon. Fontos megjegyezni, hogy az utóvacsora időpontja mindig a vacsora előtti inzulin beadási idejétől függ. A lefekvés előtti bázisinzulin beadása után enni már nem szükséges, kivéve, ha a lefekvéskor mért vércukorszint 6 mmol/l alatt (egyeseknél 7 mmol/l alatt) van. Ebben az esetben 5–6 mmol/l közötti vércukornál általában 10–15 g, 3–5 mmol/l esetén 15–20 g lassan felszívódó plusz szénhidrátbevitel szükséges az éjszakai hipoglikémiát (alacsony vércukorszint) megelőzendő.

A naponta 2 alkalommal (reggel és este) gyárilag előkevert humán inzulint kapó betegnél az inzulint szintén az étkezés megkezdése előtt 30 perccel be kell adni. Enni pedig naponta 5-ször ajánlott (reggeli-tízórai-ebéd-vacsora-utóvacsora). Ezen inzulinkezelés elsősorban a stabil anyagcseréjű, fix életvitelű, idősebb betegeknél alkalmazott terápia. Ez viszonylag kötött étrendnél, életvitelnél jól működő kezelést jelenthet. De sajnos nem lehet nagyon variálni az étkezések szénhidráttartalmát. Nem lehet pl. egyik reggel 1 db zsemlét, majd másnap 2,5 db zsemlét enni reggelire.

Azok a cukorbetegek, akik az étkezésekhez ún. gyors hatású analóg inzulint adagolnak, bázisinzulinként pedig bázisanalógot, a következőkre figyeljenek. A gyors hatású analóg inzulin hatáskezdete néhány perc, hatásmaximuma 1–2 óra, hatástartama 3–4 óra, ezért ezeket az inzulinokat közvetlenül az étkezés előtt kell csak beadni. De 5–10 percet várni ajánlott az étkezéssel az inzulinbeadás után, amennyiben az étkezés előtti vércukorszint a kívánt érték felett van (7 mmol/l felett). A gyors hatású analóg inzulin mellett napi 3 főétkezés javasolt, köztiétkezések nem szükségesek.

Azonban, ha a beteg alkalmanként egy negyedik étkezést is szeretne (pl. 1 db szendvics), azon étkezés előtt is szükséges étkezési inzulint adni. Fontos, hogy a két gyors hatású analóg beadása között (így a két étkezés között) teljen el 3 óra. Miután a bázisinzulin adagját e kezelési rendszerben úgy határozzák meg, hogy a beteg szokásos életvitele mellett, étkezés nélkül a vércukorszint a normáltartományban legyen, kisétkezés is csak abban az esetben jön szóba, ha a beteg fizikai aktivitása azon napszakban nő (pl. félórás úszás, egyórás séta vagy könnyű kerti munka). Ekkor 15-30-40 g szénhidrátbevitel szükséges étkezési inzulin beadása nélkül az alacsony vércukorszintet (hipoglikémiát) elkerülendő.

Mennyit?

Az egészséges étrend megvalósítása érdekében meg kell tanulni úgy összeállítani az étrendet (diétát), hogy az tartalmazza a szervezet számára fontos tápanyagokat. A szervezetnek tápanyagok egész sorára van szüksége, fehérjére, szénhidrátokra, zsírokra – ezek az úgynevezett energiát tartalmazó tápanyagok vagy makrotápanyagok. De szükség van vitaminokra, ásványi anyagokra – ezek a mikrotápanyagok.

Hosszú távon a tápanyagból a túl sok ugyanolyan ártalmas, mint a túlságosan kevés. A táplálkozásban nem érvényes az, hogyha valami előnyös, akkor abból a több még előnyösebb. Itt inkább az „ami sok, az egészségtelen” elve érvényesül. A nem kellően változatos, egyes élelmiszercsoportokat mellőző étrend némely tápanyagok, főként vitaminok, ásványi anyagok hiányát okozhatja.

Az energiát adó tápanyagok mennyisége és aránya étrendünkben szintén sarkalatos kérdés. Ha sok zsíros ételt eszünk, ha magasabb a kalóriabevitel, mint a leadás, az elhízáshoz vezet (a felesleges zsírbevitel zsírként raktározódik a szervezetünkben). Ismerjük, hogy a szükségesnél több szénhidrátból a szükségesnél több kalóriafelvétel mellett szintén képződhet zsír. Azonban azt is érdemes tudni, hogy a táplálék zsírja kis energiabefektetéssel raktározódik, míg a szénhidrátokból csak nagy ráfordítással képződik zsír, tehát az átalakításnál sok energia vész el, és így kevesebb tartalékolódhat.

Lényeges: minden élelmiszercsoportból válogathatunk, de különböző arányban! Az étrend alapját a keményítőtartalmú élelmiszerek adják cukorbetegség fennállása esetén is, ha a cukorbetegnek nincs túlsúlya. Bőségesen és minden nap kell enni zöldségfélét és napi rendszerességgel (1-2 adag) gyümölcsöt. Naponta, de mértékkel húsfélét (1-2 szelet), tejterméket (2 dl tej vagy joghurt és 1-2 szelet sajt vagy 4-5 dkg túró) és kevés zsiradékot (főzéshez, vagy kenőzsiradékként).

Ha valakinek jelentős súlytöbblete van, főként zöldségeket (nyers saláták, főzelékfélék, rakott és csőbensült ételek) egyen, naponta 2-3 adagnyi gyümölcsöt (2-3-szor 10–15 dekányi mennyiségben), kevés barnakenyeret, kevés zsírszegény húst és tejterméket. Az, hogy a különféle ételekből tehát kinek mennyit ajánlott pontosan ennie, egyénileg kell orvosával, dietetikusával megbeszélnie. A fogyasztható ételmennyiségeket legfőképpen az határozza meg, hogy ki mennyi idős, férfi vagy nő, mennyi fizikai munkát végez, sportol-e, van-e túlsúlya, esetleg elhízott-e.

szerzo

Kicsák Marian

Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának dietetikai szakán 1990-ben szerzett kitüntetéses diplomát, 1996-ban egészségügyi szakoktatói diplomát. Jelenleg Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban dolgozik. Több mint két évtizede rendszeresen, sikerrel végzi a cukorbetegek terápiás célú oktatásával kapcsolatos feladatait. Több, betegeknek szóló könyv, tájékoztató füzet szerzője, társszerzője

Megjelent a diabetes2010/2. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!